tag:blogger.com,1999:blog-14336078707231809062024-03-05T05:36:42.484+01:00I lost my dream or I still have hope?Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.comBlogger30125tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-53502490391547788222014-10-08T18:26:00.001+02:002014-10-08T18:26:29.356+02:00Díjam #4<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szijjasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már nagyon régen megkaptam ezt a díjat, de mivel már befejeződött ez a blog, így mindig kiment a fejemből, hogy feltegyem, mégis végül mégis sikerült eljutnom idáig is. </span></div>
</span><div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Magát a Díjat nagyon köszönöm </span><a href="http://weareyoungwithoutparents.blogspot.hu/" style="font-family: inherit;">W.~ </a><span style="font-family: inherit;">- nek, akitől immáron ez a második díjam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szabályok:</span></div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rakd ki kitől van!</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Írj magadról 10 dolgot!</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Válaszolj 10 kérdésre!</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Tegyél fel 10 kérdést!</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Küld el 10 embernek!</span></div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: inherit;">10 dolog rólam:</b></div>
</b><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">1. A harmadik évemet taposom a gimnáziumban.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2. Szemüveges vagyok.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">3. 3 nyelvet tanulok és most kezdtem el a 4.-et.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">4. Imádok írni és olvasni, de ettől függetlenül hülyét kapok az irodalomtól, mint tantárgytól.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">5. Otaku vagyok és büszke vagyok rá.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">6. Az írás mellett nagyon szeretek rajzolni, bár ez nem sokszor jön össze.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">7. Vezetek egy design blogot is.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">8. Nem választok kedvenceket, vagyis csak nagyon ritkán.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">9. Imádok olvasni és nem rettent vissza az sem, ha szöveg idegennyelven van írva.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">10. A suliban tudok a legjobban írni.</span></div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: inherit;">10 válasz:</b></div>
</b><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">1. Mikor kezdtél el írni?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Ha jól emlékszem 2010 nyarán kezdtem el írni, az első blogomat 2012. júniusában kezdtem.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2. Honnan van ihleted?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Mindenhonnan. A mindennapi életemből, a legjobb barátnőimtől, egy-egy zenétől, filmtől vagy akár könyvtől. A nap történései segítenek sokszor, hogy milyen hangulatban ülöm végig az óráimat, hogyan viszonyulnak hozzám. Ha ülök a buszon és bámulok ki az ablakon, nézem az elsuhanó motívumokat, sokszor talán abból nyerem a legtöbb ihletet.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">3. Profinak tartod magad?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Egyáltalán nem. Sőt. Legtöbbször igencsak kevésnek tartom magam ahhoz, amit csinálok, főleg, ha másoknak a műveit olvasom. Ha ez az érzés túlságosan eluralkodik rajtam van, aki kisegít és arra ösztönöz, hogy folytassam.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">4. Szeretsz írni?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Nagyon. Ez jelenti sokszor számomra a kikapcsolódást és csak úgy járnak az ujjaim a számítógépem vagy a mobiltelefonom billentyűzetén.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">5. Miért írsz?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Mert kikapcsol és mert szeretem. Legalábbis részben. Részben pedig olykor azért, mert van aki olvassa és vár arra, hogy megírjam. Ekkor írok kevésbé szívesen, mert úgy érzem túlságosan erőltetettre sikeredik az egész.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">6. Hiszel az örök barátságban?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Mindenképpen.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">7. Sokat olvasol?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Igen, bár az utóbbi időben nagyon el vagyok maradva, mert lassan túlvállalom magamat. Ezen szeretnék a közeljövőben változtatni.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">8. Ha újraírnád a blogot, lenne, amit máshogy csinálnál?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Ha ezt a blogot nézzük, akkor esetleg. Egy másik blogomról szólva... na ott biztosan.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">9. Mit üzensz az olvasóidnak?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Hogy mit üzenek az olvasóimnak? Ez nagyon egyszerű, hiszen lassan ez lesz az a szó, amit legtöbbször leírok. Mégpedig az, hogy sajnálom. Tudom, hogy mindenki más tanul, iskolába jár. külön elfoglaltságai vannak és ezt nem fogom felhozni mentségemre. Nem fogok mentegetőzni, ahogyan már megmondtam többször is és igyekszem magamat ehhez tartogatni. Borzasztó írói válságban szenvedek, emellett energiahiányban, mert mire odajutok, hogy tudnék azzal foglalkozni, hogy a blogjaim legújabb részét megírjam, akkor már olyan szinten nem fog az agyam, hogy már hangulatom nincs, hogy neki üljek és össze erőszakolja egy új részt. Egyszerűen az olvasóim megértését kérem és csak remélem, hogy nem fognak elpártolni tőlem.</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">10. Hány blogban vagy szerkesztő?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Jelenleg csak a sajátjaimban, méghozzá 4-ben, ami olyan, hogy jelenleg is folyamatban van/lenne, bár amit éppen nem szüneteltetek olyan kettő van.</span></div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: inherit;">10 kérdés:</b></div>
</b><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">1.Mi vitt arra, hogy elkezdj írni?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2. Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az írásaidon keresztül?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">3. Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magadat az íráshoz, vagy éppen már a feladás határán voltál?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">4. Mi a véleményed a művedről?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">5. Hány blogot vezetsz?/Hány blognak vagy tagja?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">6.Gondolkoztál már azon, hogy valamilyen úton módon hivatalosan is publikáld a művedet, vagy bármely írásos történetedet?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">7. Mióta írsz úgy általában?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">8. Van-e olyan személy az életedben, aki kisegít az írói völgyekből, vagy éppen ihletet ad neked?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">9. Sokat olvasol?</span></div>
</span><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">10. Milyennek véled a szókincsedet?</span></div>
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<b style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: inherit;">Akiknek küldöm:</b></div>
</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">1. <a href="http://audrey-fictions.blogspot.hu/">AudreyFictions</a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2. <a href="http://icouldbeanangel.blogspot.hu/">Zsuzsi</a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
3. <a href="http://justcloeseyoureyesandloveher.blogspot.hu/">Sz_Brigi</a></div>
<div style="text-align: justify;">
4. <a href="http://ilcapita.blogspot.hu/">Csilla</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Többet sajnos nem tudok írni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
by: Kathy F.</div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-47980132400511906312013-10-27T15:00:00.000+01:002013-10-27T15:00:25.079+01:00Blogverseny #2<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Szijjasztok!</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Igaz, hogy ezt a történetet már befejeztem, de azért jelentkeztem egy blogversenyre, afféle </span></span><em><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">hátha </span></span></em><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">alapon. Úgyhogy hajrá^^ Drukkoljatok :D</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5zYhdMu5KXSX8EpiXp-5PyJvqkZStG1r8yYCYnxRQkrzpGPM6IyyRP6XI3ib364G3z1-4H9GkujaVrr6WNFXQYWSpt4B1kqot2SY86MwqCeYJwU013wrgRB0N-N9Z8Vzc_ztfUEWkOpVe/s1600/akjdas.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5zYhdMu5KXSX8EpiXp-5PyJvqkZStG1r8yYCYnxRQkrzpGPM6IyyRP6XI3ib364G3z1-4H9GkujaVrr6WNFXQYWSpt4B1kqot2SY86MwqCeYJwU013wrgRB0N-N9Z8Vzc_ztfUEWkOpVe/s320/akjdas.png" width="253" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://daretodreamcriticism.blogspot.hu/2013/10/verseny.html?showComment=1382880879526#c4182123904087854793"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ead1dc;">Blogverseny: JELENTKEZZ TE IS^^</span></span></a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Kath^^</span></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-11731943167511054642013-09-26T15:45:00.002+02:002013-09-26T15:45:51.735+02:00My revenge^^<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Elkészült az új blogom. ^^ Teljesen más, mint az eddigi történeteim, de azért remélem tetszeni fog. Egy huszonéves titkosügynökről szól, az ő életének egy szakaszáról. Itt a linkje:</span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;"><br /></span></span></span>
<a href="http://www.my-revenge-for-my-brother.blogspot.hu/"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">My revenge</span></span></a>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-18463553407972329332013-09-25T18:02:00.000+02:002013-09-25T18:02:26.987+02:0024.rész VÉGE :'(<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nah hát ez is elérkezett. Most jelentkezem az utolsó résszel :(( Véleményem szerint, kicsit elkapkodtam a végét, de nem tudtam tovább húzni. Az írást folytatni fogom az előző (www.i-dont-know-what-i-do.blogspot.hu) blogomon és holnap elkezdem az újat is, amink majd hozom a linkjét. De addig is, itt az utolsó rész. Remélem tetszeni fog és mindenre választ fogtok kapni. (ha mégsem és lenne kérdésetek, akkor nyugodtan tegyétek fel komiban</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">, vagy írjatok az s.grace@citromail.hu e-mail címre). Jó szórakozást! Komiban várom a véleményeteket^^</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
- Liz elfordította a tekintetét, nehezen nyögte ki a szavakat. – Damian… Damian
egy héttel ezelőtt balesetet szenvedett… - nem hittem a fülemnek. A kezem
megremegett és egy lépést hátráltam Liztől. Ő még mindig nem nézett rám. </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://images.wikia.com/wreckitralph/images/0/02/Say-what.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://images.wikia.com/wreckitralph/images/0/02/Say-what.gif" width="320" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ugye
csak viccelsz? – kérdeztem némileg pánikolva. Nem felelt. Willre néztem
támogatást keresve, de ő is elfordította a fejét. – Mondd, hogy csak szórakozol
velem! – ragadtam meg a barátnőm két vállát és elkezdtem rázni. Ő csak a fejét
csóválta. Nem viccelt, komolyan mondta és valóban úgy tűnt, mint aki sajnálja a
dolgot. – Mi történt? Mikor történt? Hogy van? – sorakoztattam fel a
kérdéseimet.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Az
után történt, hogy összevesztetek és elmentél. Ki akarta szellőztetni a fejét
és egy autó elütötte egy kereszteződésben. – magyarázta Liz. Ezek szerint
valóban az én hibám…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- És
hogy van? Kérlek, mondd, hogy jól van! – még mindig nem nézett rám.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Válságos
állapotban szállították kórházba, két napig feküdt az intenzíven, eléggé
összetörte magát. – magyarázta Will, zsebre tett kézzel, hangjából nem tűnt ki,
hogy nagyon aggódna a barátjáért.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Miért
nem mondtátok el?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
akartuk elmondani, amíg ki nem derült, hogy túléli-e vagy sem. – mondta halkan
Liz. – Aztán meg Damian kérte, hogy ne mondjuk el.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- De
miért? – könnyek szöktek a szemembe.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
akarta, hogy olyan állapotban lásd.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Hát
ezt benézte, mert látni akarom! – kiáltottam el magam. – Hol van?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- A
szülei tóparti nyaralójában. Tegnap engedték ki a kórházból és a szülei nem
merték messzebbre vinni. De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne… - válaszolt vékony
hangon Liz.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
érdekel! Vigyetek oda!</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim,
állj le! – szólt rám Will. – Damian azt mondta, hogy nem akarja, hogy így lásd.
Ha jobban van, akkor majd fel fog hívni, de most még nem!</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
érdekel! Látni akarom, hogy jól van-e. Ha nem visztek oda, akkor magam megyek
el! – avval sarkon fordultam és visszarohantam a házba.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Adamet
kerestem. Rá akartam venni, hogy vigyen el, de nem találtam sehol. Kimentem a
garázsba és nem láttam a kocsiját. Neki is pont akkor kellett elmennie
itthonról. Csípőre tett kézzel, kétségbeesetten néztem körbe a garázsban. A
szemem megakadt a ponyvával takart motoromon. Esztelen öltet jutott eszembe.
Felsiettem a szobámba és az íróasztalom egy apró rekeszéből előkotortam a rég
használt slusszkulcsomat, majd felkaptam egy dzsekit és visszamentem a
garázsba. A fejembe nyomtam a bukómat és lerántottam a ponyvát a járművemről.
Még mindig féltem, de a tűz, ami bennem lobogott Damianért erősebb volt.
Felpattantam a motoromra. A fényszóró ismét felvillant előttem, de megráztam a
fejem. Látnom kellett Damiant. Összeráncoltam a szemöldökömet. </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nem félhetek, Damian, most mindennél
fontosabb! </span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">–gondoltam magamban és gázt adtam. Kiszáguldottam a garázsból,
egyenesen az útra. Liz és Will értetlenül bámultak a kapuból.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kiiim!
– kiáltott utánam Will, de oda sem néztem, hanem csak mentem tovább.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ők is
beültek az autóba és elindultak utánam, ezt egy későbbi kereszteződésnél vettem
észre. Will vezetett (egy hónapja szerezte meg a jogsiját) és amikor megálltunk
egy pirosnál rám dudált. Rá se hederítettem. Csak Damian járt az eszemben. Az
arcomon könnyek csordogáltak végig, de az útra kellett koncentrálnom.
Eszeveszett sebességgel száguldottam Damianék tóparti háza felé. Tekintve, hogy
november volt és lassan már négyet ütött az óra már igencsak szürkült.
Könnyeimtől és idegességemben alig láttam az utat, ráadásul a kezem is
remegett. Csoda, hogy épségben megúsztam és nem hajtottam bele valakibe vagy
valamibe. (amúgy ez is jellemző rám: akkor szenvedek balestet, amikor a
legkisebb esélyem van rá és akkor úszom meg, mikor még az őrangyalom is
összeteszi értem a kezét…).</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Olyan másfél
óráig tarthatott az út, de közben ezerféle dolog lepergett a szemem előtt.
Haragudtam magamra, amiért Damian balesetet szenvedett és reménykedtem, hogy
jól van. Mire odaértem, a könnyeim már patakokban folytak. Megálltam a ház
előtt, leugrottam a motorról és elhajítottam a sisakomat. Nem érdekelt semmi.
Csakis Damian. Ránéztem a házra a lámpák le voltak oltva, csak egy fenti
szobából szűrődött ki fény. </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Biztos Damian
szüleinek a szobája, ahol a fiúkért aggódva virrasztanak. </span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">– gondoltam. Túl
ideges voltam, ahhoz, hogy udvariasan kopogjak, egyszerűen csak berontottam a
házba és körbepillantottam…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Abban a
szent pillanatban világosság töltötte meg a szobát és mindenhonnan számomra
ismerős és ismeretlen emberek ugrottak elő.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- MEGLEPETÉÉÉS!
– kiáltották. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Földbe
gyökerezett a lábam. Bambán álltam az ajtóban, aminek a kilincsét még mindig
szorongattam. Liz és Will mögöttem léptek be, majd be is előztek és karba tett
kézzel mosolyogtak rám. Körbenéztem. Láttam az egész osztályunkat (még Simont
és Yvonnt is, habár míg az első unottam bámult maga elé, a másodiknak némi
irigység is volt a tekintetében), régi barátokat és számomra max látásból
ismert diákokat. Az egyik sarokban megpillantottam a vigyorgó Adamet is. Csak
egyvalaki hiányzott… Bár nem sokáig. Ugyanis a szemben lévő folyosón, arcán
letörölhetetlen mosollyal, zsebre tett kézzel, TELJESEN EGÉSZSÉGESEN megjelent
Damian és egyenesen hozzám sétált.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Boldog
születésnapot! – vigyorgott és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Ellöktem
magamtól.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Tudod
mit éltem át az elmúlt két órában? – kiáltottam rá, s szememet ismét elfutották
a könnyek. A barátom nyakába borultam. – Akkora egy idióta vagy! Ez egy nagyon,
nagyon, nagyon ROSSZ vicc volt tőled. – elvigyorodott. - De azért örülök, hogy
semmi bajod. – A könnyeim patakokban folytak, de ezek már örömkönnyek voltak.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Végül is jól
ért véget a nap. Vagy százan kívántak nekem boldog születésnapot és elhalmoztak
egy csomó ajándékkal. Még Yvonntól is kaptam valamit, igaz elég sajátságos
volt. Egy csomó medálból álló karkötő volt, a medálok közt egy összetört
szívvel és egy üdvözlőlapot is mellékelt hozzá a következő szöveggel: </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Remélem egyszer majd szakítotok Damiannal,
de azért Boldog Szülinapot! </span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Először elkerekedett szemekkel néztem az
ajándékot, de aztán egy öleléssel köszöntem meg. Ez tőle oltári nagy
kedvességnek számított. Ezen kívül kaptam egy pólót, rajta a kedvenc férfi
színészemmel (amin Damian egy kicsit kiakadt, de aztán lenyugtattam), egy tök
jó könyvet a szerelemről, a kedvenc énekesem legújabb albumát és még
sorolhatnám. A legjobban mégis a Damiantól kapottnak örültem. Egy ezüst
nyakláncot kaptam tőle, aminek a medálja két egymásba kapaszkodó gyűrű volt,
valamit Árnyék. Azt mondta, hogy a szülei beleegyezetek, hogy nekem adja, ő
pedig visszakapta Suhancot, aki eredetileg az ő lova volt. Olyan boldog voltam
és még mindig nagyon örültem neki, hogy a barátom jól van és egészséges.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Aztán oltári
nagy bulit csaptunk, éjjel kettőig folyamatosan nyomattuk a zenét és csak akkor
kezdett el mindenki hazaszállingózni. Miután mindenki hazament, öten maradtunk
a házban. Will, Liz, Adam, Damian és én. Ők még csaptak egy kis családias
szülinapot nekem (HAJNALI KETTŐKOR!!!) annak ellenére, hogy mindenki hulla
fáradt volt. Kaptam tortát is meg mindent. Szuper volt. Aztán mindannyian
lefeküdtünk. Én Damiannal voltam egy szobában és egy kellemes zuhany után
odabújtam hozzá. Megtudakoltam, hogy mégis kinek az agyszüleménye volt ez a
borzalmas ötlet a balesetről. A barátom elvigyorodott. Kiderült, hogy ezt az
egészet Damian találta (vajon miért nem csodálkoztam ezen? :o) ki két okból. Az
egyik az volt, hogy meglepetés bulit akart nekem szervezni, ami fergetegesen
sikerült. A másik pedig az, hogy rávegyen arra, hogy motorozzak. Hát végső
soron ez is összejött neki. Elmagyarázta, hogy bízott benne, hogy szeretem
annyira, hogy ha nincs más lehetőségem, akkor minden félelmem ellenére fel
fogok ülni a motoromra. Hát bejött. De azért megjegyeztem neki, hogy ez nem kis
egóra vall tőle, mire csak megvonta a vállát. Aztán felnevetett, és közölte,
hogy Liz, Will és Adam is (igen ő is be volt avatva) azt mondták, hogy dühös
leszek rá, sőt a bátyám először bele sem akart menni, mondván hogy veszélyes,
de aztán sikerült meggyőzniük. A fejemet ráztam a hallottak után, de azért egy
csókkal jutalmaztam a kedvesemet.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">A második
terve nagyszerűen bevált. Minden félelmem elszállt, amit a motorozás iránt
éreztem. Az óta minden gond nélkül ülök fel a járművemre. Damiannal órákat
szoktunk kint tölteni csak motorozással. Sokra azért nem vittem vele, mert nagy
versenyző nem lett belőlem, mint kisgyerekkoromban elképzeltem. De voltunk pár
versenyen és jól sikerült. Végül teljesült mind a két álmom: motoroztam és rám
talált az igaz szerelem is. Adam is teljes mértékben a régi lett, ugyanaz a
hülye bátyám, aki egykor volt. Minden olyan volt, mint a baleset előtt. Vagyis
nem. Ott volt Damian. De így lett tökéletes az életem…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">VÉGE</span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-88265658006242409722013-09-24T16:38:00.001+02:002013-09-24T16:40:22.266+02:0023.rész<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Hát igen lassan közelítünk a vége felé^^ Itt az új rész, jó szórakozást, komiban várom a véleményeteket^^</span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">*Kim
szemszöge*</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Másnap
reggel tök kómásan keltem fel. A fürdőbe botorkálta, belenéztem a tükörbe és
enyhén szólva elborzadtam a látványtól. Egy kész bányarém tekintett vissza rám
a tükörből. Szemeim alatt méteres átmérőjű karikák díszelegtek, arcomon fekete
és egyéb színű foltok voltak az elfolyt sminkemtől. A rajtam lévő ruhák (természetesen
ugyanaz, mint tegnap) már agyon voltak gyűrve. Gyorsan ledobáltam magamról őket
és beálltam a forró zuhany alá. A zuhanyrózsából áradó víz ütemesen verte a
mellkasomat, lehunytam a szemeimet, olyan jól esett. De egyszer minden véget
ér. Elzártam a vizet és magamra tekertem a törölközőt, aztán visszamentem a
szobámba és az első kupac ruhát, ami a kezembe akadt felvettem. Nem volt kedvem
válogatni. </span></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://ak2.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/98156150/id/rscKlOgi4xG8jKi07NeQEg/size/y.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://ak2.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/98156150/id/rscKlOgi4xG8jKi07NeQEg/size/y.jpg" width="320" /></a></span></span></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Meg is lett az eredménye. A hűvösre való tekintettel felvettem egy
kötött rózsaszín pulóvert, egy farmert és a rózsaszín Conversemet (tanulva az
előző nap történtekből eszemben sem volt magas sarkút felvenni) vettem fel.
Némi púderrel és korrektorral megpróbáltam eltűntetni a szemem alatt
éktelenkedő karikákat, majd némi szemceruzával és szempillaspirállal
próbálkoztam, hogy másra tereljem a hangsúlyt. Hát nem tudom mennyire sikerült.
A táskámat a vállamra kapva lesiettem a lépcsőn és a konyhába rohanva megittam
egy csésze kávét, majd avval a lendülettel mentem is a bejárati ajtó felé.
Ugyanis késésben voltam. Kirohantam az ajtón, de mikor kiértem megtorpantam.
Valami hibádzott. A kapu előtt nem állt senki. Damian nem volt ott. Elindultam
kifelé és a lábaim mintha ólomsúlyúak lettek volna. Valami mérhetetlenül nagy
bánat tört rám. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Hát ennyire haragudna rám
a tegnapiak miatt? Mi történhetett? Hisz még sosem vesztünk össze… Tudhatná,
hogy nem gondoltam komolya, hiszen ismer. </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Még kedvetlenebbül, mint amikor
felkeltem, indultam el a suliba. Kezeimet a zsebembe tettem és a járdát
bámultam magam előtt. Nem volt kedvem semmihez. Én értem be utolsóként a
suliba, az osztályból, éppen hogy csengetés előtt. Ledobtam magam a helyemre és
elővettem az órához szükséges, megfelelő tanszereket. A padra hajtottam a
fejemet, szinte hallani véltem mögöttem a sutyorgókat, amint Damianról és rólam
beszéltek. Sőt. Yvonn még oda is jött hozzám.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Naa,
hol a kis barátocskád? Jajj csak nem összevesztetek? Szegény kis Kim… -
sajnálkozott nyálasan, de láttam a szemében, hogy nagyon élvezi a dolgot.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kussolj
már be Yvonn! – kiáltottam rá. – És húzz a búsba! – már épp élvezni akartam,
hogy Yvonn felhúzott orral elmegy, de ekkor egy rikácsoló hang siklott át a
termen.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Miss
Dawton! Milyen beszéd ez! Indulás az igazgatóiba! – rikácsolta Miss Wilson,
mire kedvetlenül felálltam és elindultam kifelé a teremből. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Yvonn arcán
elégedett vigyor ült. Biztos ez lett a kedvenc napja. Nekem pedig életem EGYIK
legrosszabb napja. Zsebre tett kézzel, kedvetlen léptekkel közelítettem az
igazgatói felé. Aztán odaértem és beléptem…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Hát, amit
ezért kaptam azt nem köszöntem meg. Adam teljesen felhúzta magát, amiért az
igazgatóiba küldtek, hiába magyaráztam, hogy én nem csináltam semmit. Elhitte,
hogy igazából Miss Wilson hibája az egész és azért rótt meg, hogy nem tudok
jobban figyelni. Hiszen ő is ismeri ezt a nőt, mint a rossz pénzt. Mégsem
hiányzott nekem még egy veszekedés, ráadásul ennél fogva teljesen kiment a
fejemből a motoros téma. Nem avattam be Adamet és eszembe sem jutott meg válni
a motoromtól. Elég bajom volt nekem az igazgatóival, Yvonnal, na meg avval,
hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálhat vagy egyáltalán hol a fenében
lehet Damian.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">És így
teltek az elkövetkezendő napok. Kétségből kétségbe taszítottak a napi teendőim.
Reggelente amikor felkeltem reménytelien másztam ki az ágyból és készülődtem.
Valahogy mindig jóval korábban sikerült felébrednem a szokásosnál. Ahogy
reggelente lesiettem a lépcsőn reménykedve pillantottam a lépcsősorral szemben
lévő bejárati ajtóra, hátha egy kis idő múlva Damian fog csengetni előtte. De
minden nap csalódnom kellett. Az időt húzva ücsörögtem a reggelim mellett,
hátha a barátom csak késik, de egy alkalommal sem volt szerencsém. Minden egyes
nap késve indultam el a suliba és amikor kiléptem az ajtón nem pillantottam meg
Damiant a kapu előtt. Egyre szomorúbb és szomorúbb voltam és haragudtam
magamra. tudtam, hogy én tehetek a helyzetről. Ha nem lettem volna olyan
makacs, akkor össze sem veszünk… </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Legalábbis
eleinte annak tulajdonítottam a hiányát, hogy a veszekedés miatt szakított
velem. Hisz a szakításba simán belefér, hogy nem jön értem reggelente és nem
veszi fel a telefonját. De nem csak ennyiből állt az egész. Suliban sem volt és
már lassan egy hete. Kezdtem aggódni érte, mert még azt megértem, hogy velem
nem áll szóba és nem veszi fel a telefont (habár ez inkább a lányokra jellemző),
de azért legalább egy smst hagyhatott volna, hogy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Bocsi vége… </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">De még csak ennyire sem méltatott. Talán annyira
kiakadt volna, hogy kimaradt a suliból és még egy üzenetre sem telik neki? Ezt
nehezen tudtam elképzelni, főleg abból kiindulva, hogy azért nem volt olyan a
veszekedésünk, hogy ettől szakítson velem… Még ha megcsaltam volna, akkor
talán… Nem még akkor se… Mi történhetett vele? Ennek a tetejébe szombaton volt
a szülinapom és annyira vágytam rá, hogy együtt ünnepelhessem meg Damiannal. De
nekünk pont most kellett összevesznünk. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Miért
esküdt össze ellenem az egész világ? </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Az egész akkor kezdődött, amikor
elmondtam a döntésemet és akkor mintha a világ egyensúlya felborult volna.
Damiant nem láttam és szentül hittem, hogy szakított velem. Teljesen magamon
kívül voltam. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ráadásul Liz
és Will is furcsán viselkedtek. Ha megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e valamit
Damianról csak a vállukat vonogatták és nem tűntek úgy, mintha annyira aggódtak
volna. Viszont egyetlen kérdésemre sem adtak igazi választ. Úgy tűnt egyáltalán
nem érdekli őket a dolog. Ez meglepett, hisz Damian Will legjobb haverja…
Valamiért ilyenkor nem tudtam hinni nekik. Volt egy olyan nagyon rossz
előérzetem, hogy eltitkolnak előlem valamit…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Egy hét
kétségek közti vergődés után elhatároztam magam. Péntek reggel, mikor felkeltem
határozott arccal készülődtem. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ma
mindenképp ki fogom szedni Lizékből azokat a válaszokat! </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">– gondoltam
eltökélten. Ebben a hangulatban mentem le reggelizni, majd indultam el suliba.
Az elmúlt héten megszokottnál korábban indultam. Eszemben sem volt Damianra
várni, hisz már tudtam, hogy úgysem lesz ott, minek is reménykednék. Dinamikus
léptekkel közelítettem meg az iskolát. Az elsők között értem be az
osztályterembe. Lizék még nem voltak benn. A padomon könyökölve bámultam a
termünk ajtaját, hogy amint belépnek, </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">letámadhassam
</span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">őket. De akárhogy is figyeltem őket, nem jöttek. Csak Yvonn, de ő nagyon
rám szállt. Legszívesebben behúztam volna neki egyet, de nem akartam nagyobb
bajba kerülni. Viszont az, hogy Lizék sem jöttek suliba még jobban
elkeserített. Egyre inkább kezdett számomra bizonyossá válni, hogy valóban
összeesküdött ellenem a világ. A tanítást nagy nehezen kibírtam, habár fogalmam
sincs róla, hogy mégis hogyan. Egész nap csak Damian, Liz és Will jártak a
fejemben. Valahogy úgy éreztem titkolnak előlem valamit. Ráadásul, minthogy
egyedül voltam Yvonn összes piszkálódásának én voltam a célpontja, így még
haragudtam is rájuk. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Suli után
kedvetlenül kullogtam haza, látván a szerencsétlenségemet. Otthon vagy
tizenötször próbáltam meg felhívni Lizt, de egyszer sem vette fel. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Akkor ne is vedd! </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">– gondoltam magamban
keserűen és végigheveredtem az ágyamon. Egykedvűen bámultam a plafont. Egyszer
csak kopogott Adam. Beengedtem és alaposan kiveséztünk engem. Mit ne mondjak
nem volt túl kellemes. Végre elmondtam neki is, hogy lemondtam a motorozásról.
Láttam némi döbbenetet az arcán, de nem volt túl magasfokú. Ezt annak tudtam
be, hogy mindent egybevetve örül neki. Legalább egy valaki így vélekedik eme
döntésemről. Aztán beszéltünk Damianról, Lizről és Willről.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- A
holnapi lesz életem legrosszabb szülinapja. – mondtam és a bátyám vállára
hajtottam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ne
mondj ilyet. – mosolyodott el halványan és magához szorított. – Hidd el minden
rendbe fog jönni. – bólintottam, de legbelül nem hittem neki. Nem hittem, hogy
valaha rendbe jöhet bármi is.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Órákon
keresztül ültünk így, aztán már csak arra emlékszem, hogy a nap besüt az
ablakomon és felébredek. Szombat volt. A 18. születésnapom. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://ak1.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/97011661/id/WnZs7kga4xG54AqwGdwLkg/size/y.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://ak1.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/97011661/id/WnZs7kga4xG54AqwGdwLkg/size/y.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Az eddigi
legrosszabb. Valahogy az eddigi életem során nem úgy képzeltem el ezt a napot,
hogy úgy ébredek fel, hogy a hátam közepére sem kívánom az egész világot.
Kimásztam az ágyból és letusoltam, majd átöltöztem. A választásom egy FREE HUGS
feliratú fehér pólóra, egy rózsaszín farmerre és az ehhez passzoló Conversemre
esett. Ha már szülinapom volt, legalább ölelgessenek. Megpróbáltam felölteni
egy mosolyt, a legalább ma legyünk vidámak elvet követve. Lebotorkáltam a
konyhába és egyből a kávéfőzőre vetettem magam, hogy töltsek magamnak egy
csészével.</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Jó
reggelt! – köszöntem a tűzhelynél sürgölődő bátyámnak, aki rám sandított.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Reggel
az régen volt. – vigyorgott, majd odalépett hozzám és egy puszit nyomott az
arcomra. – Nézz az órára, mindjárt egy. – mutatott a konyha falán függeszkedő
időmérő eszközre. Elkerekedett a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ilyen
késő lenne? Jó tudni. – jegyeztem meg egy hamiskás mosollyal. Aztán
elkomorodtam. – A szobámban leszek, ha kellenék… - mondtam és visszamentem. Úgy
tűnt még a bátyám is elfeledte a szülinapomat. Ez van…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mikor
felértem leültem az ágy végére és az ölembe vettem a netbookomat. Nem volt
rajta semmi érdekes, úgyhogy hamarost le is tettem, ráadásul közben megszólalt a
telefonom is. Felismertem a csengőhangot. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Liz!</span></span></span></i><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Felpattantam és felvettem a telefont.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Liz!
- kiáltottam bele köszönés nélkül. – Hol a fenében voltál tegnap?! Miért nem
vetted fel a telefont?</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Neked
is szia, Kim. – mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Bocsi a
tegnapi miatt, de nagyon sok dolgom volt.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ezért
nem jöttetek suliba se? Mert gondolom Will is veled volt, vagy még most is.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Igen
Will is itt van, és igen ezért nem voltunk tegnap suliban. Bocsi, hogy nem
szóltunk, de hirtelen jött közbe. De ez most lényegtelen. Mi volt olyan fontos,
hogy tegnap vagy tizenötször hívtál?</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Gyere
át!</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
lehetne telefonon megbeszélni?</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem,
nem lehet. Liz ez nagyon fontos! – kérleltem.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Rendben,
fél óra és ott vagyunk sóhajtott, mire letettem a telefont.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mi ütött beléjük?
Ez nem vall rájuk! Vagy ennyire megutáltak volna az elmúlt időben tanúsított
viselkedésem miatt? Én tuti megutáltam volna magamat…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">De ahogy
ígérték egy 20-30 perc múlva megérkeztek. Nem vártam meg, hogy bejöjjenek a
házba, hanem kimentem eléjük a kapuba. Alig tudtak kiszállni a kocsiból.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Hol
van Damian? – támadtam le őket köszönés nélkül, mire zavartan összenéztek. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images4.fanpop.com/image/photos/19200000/Quinn-Gif-quinn-fabray-19252585-500-270.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="172" src="http://images4.fanpop.com/image/photos/19200000/Quinn-Gif-quinn-fabray-19252585-500-270.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
- lépett oda hozzám Liz és megérintette a vállamat. Úgy tűnt nem tudja mit
mondjon.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Honnan
veszed, hogy mi tudjuk? – sietett a barátnője segítségére Will.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- TUDOM,
hogy tudjátok! – néztem rá összeráncolt szemöldökkel. – Hol van Damian? Mi van
vele? Mondjátok már!</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
- Liz elfordította a tekintetét, nehezen nyögte ki a szavakat. – Damian… Damian
egy héttel ezelőtt balesetet szenvedett…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-46263320630133274912013-09-23T17:29:00.000+02:002013-09-23T17:29:31.990+02:0022.rész<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Háát mondtam, hogy mostmár sűrűn fogják egymást követni a részek :D úgyhogy hoztam is a következőt. Igazság szerint csak holnap akartam feltölteni, hogy ezt a fennmaradó pár részt elhúzzam, de már én sem bírtam. Annyira kíváncsi vagyok a véleményetekre <3 Lécci komiban írjatok^^ Jó szórakozást!^^</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Damian
én döntöttem… - kérdőn nézett rám.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Miről
döntöttél? – mosolygott, aztán lefagyott a mosolya. Teljesen elhűlt. – Ugye nem
akarsz szakítani?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Mi?!
– csodálkoztam. – Dehogy! Mégis hogy juthat ilyesmi az eszedbe? – róttam meg,
aztán egy puszit nyomtan az arcára. – Persze, hogy nem akarok veled szakítani.
Teljesen másról van szó.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Megnyugodtam.
– sóhajtott fel. – De akkor mégis miről.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- A
motorozásról. Damian… én úgy döntöttem… - nehezemre esett kimondani. – Én úgy
döntöttem, hogy soha többé nem akarok motorozni! – mondtam ki egy szuszra a
lehető leggyorsabban és rögtön könnyek futottak a szemembe. Az arcomat a
barátom mellkasába fúrtam. De előtte még láttam az értetlen arcát. Megsimította
a hátamat és pár percig vígasztalt aztán a vállamnál foga eltolt magától.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem
értelek… - mondta a szemembe nézve, minta egy kis csalódást véltem volna
felfedezni a szemében. – De Kim a motorozás az álmod! Nem mondhatsz le róla! –
ráncolta össze a szemöldökét.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ezt
úgy mondod, mintha te jobban tudnád nálam! – néztem rá összeráncolt
szemöldökkel és karba tettem a kezem. – Neked nem mindegy, hogy hogyan döntök?
– csattantam fel. – Csak azért mondtam el, mert mióta félek a motorozástól
egyre csak rá akarsz venni, hogy üljek vissza a járművemre. Nem akartam, hogy
feleslegesen fáradozz.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Én
nem fáradoztam feleslegesen.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Dehogynem!
– felpattantam, arcomon könnyek csordogáltak végig. – Nem veszed észre, hogy
eddig nem történt semmi? Nem megy Damian, fogadd már el! Minden további
fáradozás felesleges! Én feladom… nem bírom tovább ezt a kétségek közötti
létet.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- De
Kim… - csendre intettem.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nehezen
hoztam meg ezt a döntést, egy hónapja csak ezen agyalok. Kérlek, fogadd el… -
aztán ránéztem. Tekintetében még mindig ott csillogott a csalódottság és a
hitetlenség. – Vagy tudod mit? Nem kell elfogadnod! Csak tudj róla! – avval
sarkon fordultam és elindultam kifelé a szobából.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
És mi van azokkal az erőfeszítésekkel, amit Adam ellen tettél, mikor eltiltott?
– mondta halkan. Felé fordultam. Már ő is felállt. Karba tett kézzel nézett
utánam, tekintete komoly volt. – Mi van azzal, hogy téged nem érdekel, hogy mit
mond a bátyád, aki mellesleg nagyon aggódik érted MÉG most IS, te akkor is
motorozni fogsz?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Damian…
- szólítottam meg. – Hagyd abba…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- NEM!
Foggal, körömmel harcoltál azért, hogy megkaphasd a bátyád engedélyét a
motorozásra és minden egyes pillanatot kihasználtál, hogy kijátszhasd a
szabályait. Szerinted neki nem volt nehéz a döntés, amikor megengedte, hogy
újból motorozz? Most pedig ismét ellentmondasz neki! Ez szerinted milyen dolog?
Mindenáron bántani akarod a bátyádat? Nem mondom, hogy haragudni fog, attól, ha
nem motorozol, de ha ezt már akkor eldöntöd, amikor felépültél a balesetből, nem
kellett volna olyan dolgoknak kitenni a testvéredet, aminek kitetted. Nem
kellett volna folyamatosan veszekednetek!</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Damian,
te most komolyan azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb? Idejöttem, hogy
elmondjam… Neked mondtam el először, de te rögtön leharapod a fejem… Szép kis
barát vagy… - ráncoltam össze a szemöldökömet. Így később belegondolva fogalmam
sincs, hogy tudtam ilyesmit a fejéhez vágni, de akkor teljesen magamon kívül
voltam és szinte azt sem tudtam mit beszélek.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Lehet,
hogy te így gondolod… Tőlem azt gondolsz, amit akarsz… De szerintem újra át
kellene gondolnod az egészet. – nézett rám és úgy tűnt befejezte.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nekem
azonban nem volt több mondanivalóm. Sarkon fordultam és kimentem a szobából.
Sietve mentem ki a lakásból, az ajtó előtt gyorsan belebújtam a cipőmbe (aminek
az lett az eredménye, hogy megbicsaklott a bokám és avval együtt a térdem is,
de nem zavartattam magam) aztán futottam tovább. Egyenesen hazáig. A szemeimbe
könnyek gyűltek. Sírva futottam (amennyire csak bírtam, magas sarkúban és sajgó
térddel) hazáig és mikor odaértem egyenest felmentem a szobámba és levetettem
magamat az ágyamra. Adam szerencsére még nem volt otthon, így nem kellett
magyarázkodnom az állapotom felől.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">De miért akadt ki ennyire Damian? Azt
hittem meg fog érteni… Legalább ő megérthetne… Mondjuk abban is van igazság,
amit ő mondott. Az amit csináltam teljesen felesleges volt, de mit tehettem
volna? Amikor Adam eltiltott a motorozástól, akkor még nem is tudtam, hogy
félek…</span></span></span></i></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Egyre csak
pörgött az agyam. Ezen és hasonló dolgokon gondolkodtam, miközben lassan álomba
sírtam magam…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">*Liz
szemszöge*</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Épp Willnél
voltam és hülyültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Damian neve villogott a
kijelzőn. Kérdőn néztem Willre, aki megvonta a vállát. Ő is tudta azt, ami én.
Az utóbbi időben, ha Damian felhívta valamelyikünket, akkor Kimről volt szó és
eddig egyszer sem kaptuk azt, hogy </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">SIKERÜLT!
</span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">bármennyire is vágytunk rá. Felvettem a telefont.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Szia.
– köszöntem. – Várj, itt van Will is, kihangosítalak. – mondtam és letettem a
földre a készüléket, hogy Will is hallhassa, amit Damian mond.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Sziasztok.
– köszönt elgyötört hangon. – Az előbb itt járt Kim… - kezdet bele. Egyre
inkább kezdtek úrrá lenni rajtam a rossz érzések.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- És?
– sürgettem.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Azt
mondta döntött. Nem akar soha többé motorozni.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- MI?!
– értetlenül bámultam először a telefonomra, majd Willre. Az ő szemében sem
látszott, hogy jobban értené a helyzetet. – Ugye csak viccelsz?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem…
- válaszolt halkan. – És amikor megkérdeztem, hogy miért teljesen kiakadt.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim
nem vagy normális! – kiáltottam a levegőbe, mintha a barátnőm szemére tudnám
vetni és összeráncoltam a szemöldökömet. Will is bólintott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- És
most mit csinálunk? – kérdezte a barátom. – Ha ez így marad és kim rádöbben a
döntése súlyára teljesen össze fog roppanni alatta. Nem fogja kibírni. Hogy
vegyük rá a döntése megváltoztatására?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nekem
van egy tervem… habár elég eszelős. – mondta Damian, mire a tekintetemet a
telómra kaptam, mintha őt nézném.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Akkor
mondd már! – kértem, mire beavatott bennünket a tervébe. El bírtam képzelni, hogy
az arcom mennyiszer változtathatott színt ez idő alatt. Tényleg eszelős egy
tervet talált ki és ahogy Willt elnéztem ő is így gondolta. </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://www.reactiongifs.com/wp-content/uploads/2013/03/idiot.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://www.reactiongifs.com/wp-content/uploads/2013/03/idiot.gif" /></a></span></span></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Meg
vagy húzatva? – fakadt ki a barátom, de én is nagyjából ezt gondoltam.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Lehet…
- sóhajtott fel Damian. – De ha ez nem jön be, akkor semmi sem… vagy pedig
kiderül, hogy nem szeret engem, de az számomra mindennél rosszabb lenne.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim
teljesen ki fog akadni…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Az
a célom… - mondta halkan. – És talán most előnyünkre is lehet, hogy veszekedve
váltunk el…</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Akkor
is egy idióta vagy! És mi van, ha nem fog neked megbocsájtani utána… ez egy
nagyon rossz vicc, Damian.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ha
visszaül a motorra, akkor az talán megér ennyit… De kell hozzá a segítségetek.
Benne vagytok? – elgondolkoztam, aztán felsóhajtottam. Tanácstalanul néztem
Willre, aki alig láthatóan bólintott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Rendben…
benne vagyunk…</span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-16342817433247022732013-09-22T10:35:00.001+02:002013-09-22T10:35:35.931+02:0021.rész<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nah úgy tűnik, hogy mostmár viszonylag gyorsan fognk egymás után következni a részek^^ Íme itt az új! Jó szórakozást! Komiban várom a véleményeteket^^ Lécci írjatok <3</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian ezek
után mindent elmagyarázott a nővére balesetét illetően. Azt is, hogy a
fejsérülése következtében ugyan fel tudja fogni, hogy mi történik körülötte, de
lereagálni azonban már nem. Beszélni is képtelen és általában csak ül egyedül
és néz ki a fejéből. Erre értette azt, hogy a nővére meghalt. Az a nővére, akit
ő ismert, és aki ismerte őt. Meg tudtam érteni a barátomat. Madison időközben
bevonult a vendégszobába, amire Damian egy bólintással adta áldását. Olyan
volt, minta ő lenne a báty, aki árgus szemekkel figyeli a húgának minden
lépését, nehogy baja essen. Pedig éppen hogy ő volt a kistestvér. Vigasztalóan
simítottam meg a vállát, ő pedig halványan elmosolyodott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- De
én már hozzászoktam. Ugyanannyira szeretem most is, mint a baleset előtt és örülök,
hogy életben van. Csak azt kellett megszokni, hogy sok minden megváltozott
körülöttünk.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Szívesen
megismerném Madison régi énjét is. – vélekedtem halkan, mire a barátom rám
nézett.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Akkor
gyere velem. – mondta és a kezemet megfogva elindult.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Egyenesen a
szobájába mentünk. Úriemberhez méltóan az ajtóban előreengedett. Ő is belépett
és becsukta maga mögött az ajtót. Nem először jártam már a lakásában, de a
szobája ismét lenyűgözött. Teljes mértékben azt a véleményt osztottam, hogy az
a helyiség a legnagyobb az egész lakásban. Egyáltalán nem volt kupis, hanem
rendezett volt. Túl rendezett egy sráchoz képest. Habár biztos megtanult rendet
tartani maga körül, tekintve, hogy egyedül él. A barátom letelepedett a
számítógépe mellé és bekapcsolta, majd intett, hogy maradjak és kiment egy
másik székért. Letette az asztal mellé és leültem. Damian a tekintetét a
képernyőre függesztette. Kattintgatások sora után megnyitott egy „Madison” nevű
mappát. Tele volt fényképekkel és videókkal. Kérdőn néztem a barátomra, aki szó
nélkül is tudta, hogy minek szól ez a tekintet.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ide
mentettem a legkedvesebb emlékeimet a nővéremről, a balesetet megelőző évekről.
Itt van az össze videó, amit készítettünk és egy csomó fénykép, ami rólunk
készült. Ha néha elfog a hiánya, akkor ezeket szoktam bújni. Ezekben látom a
nővérem régi énjét. – magyarázta.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Elkezdte
megnyitogatni a fájlokat.</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Először egy
videót nyitott meg. </span></span></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">A képernyőn két
kisgyerek jelent meg. Egy kisfiú és egy kislány. Damian olyan 4 éves lehetett,
Madison pedig 10. Fára másztak. A lány fenn ült a fán, a kisfiú pedig fel akart
mászni, de mind ahányszor megpróbálta lecsúszott. Egy idő után elkezdte dühösen
rugdosni a fát.</span></span></i></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> Nevethetnékem támadt és nevettem is. Damian meglökte a
vállamat és zavarában elvigyorodott. Tekintetemet újra a videóra függesztettem</span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">. </span></span></i></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">A fiú immáron egyre sikeresebben jutott
felfelé a fán, a testvére csak nevetett. A fiatalabbik Black már majdnem felért
a nővéréhez az ágra, amikor megcsúszott a lába és leesett</span></span></i></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">.</span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> A kezemet az
számhoz kaptam. Damian felnevetett mellettem és átkarolta a vállamat. Érdekes.
Az zavarta, hogy rajta nevettem, miközben dühösen rugdosta fát, ő meg rajtam
nevet, amikor ijedtemben a szám elé kapom a kezem. </span></span></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">A fiú felsírt. A lány még egy darabig nevetett, aztán a mosolya
lefagyott és lemászott az öccséhez. Magához szorította és elkezdte vigasztalni.</span></span></i></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Elmosolyodtam és ránéztem Damianra. A fiú még mindig rajtam nevetett.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ennyire
zavar, hogy aggódom érted? – kérdeztem sértődöttséget szimulálva.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Az
legalább tíz éve történt, nehogy már ezen akadj ki. – nevetett tovább, majd
széttárta a karjait. – És különben is, mint látod, itt vagyok. Akkor nem
történt semmi, eltört a karom és kész. De úgy emlékszem, hogy Madison miatt
nézzük most ezeket a videókat. – mosolygott rám én meg bólintottam.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Elindította
a következő videót. </span></span></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Szintén ők ketten
voltak rajta, habár pár évvel később készülhetett. A tóparton voltak és a
vízben fröcskölték egymást. Mind a ketten nevettek. Aztán Madison elkezdte
csesztetni az öccsét, testvériesen természetesen. Szimpatikusnak tűnt. Olyan
volt, mint Adam, csak lányban. </span></span></i></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Erre az érzésre felnevettem. Damian kérdőn
nézett rám. Aztán a videó hamarosan véget ért. Jött a következő, aztán a
következő és az az utáni. Rengeteget megmutatott nekem és egyre jobban
kialakult bennem egy kép Damian nővéréről. Tényleg olyan, mint Adam. Megvédte
és mindig is nagyon szerette az öccsét, ő pedig viszontszerette a nővérét. Meg
tudtam érteni Damian érzéseit, amikor azt mondta elveszítette azt a nővérét.
Eszembe jutott a jelenlegi Madison, aki már csak kinézetben hasonlít a
korábbira. Nem ugratja az öccsét, nem védi meg, mert nem tudja. Damianra hárult
a nagytesó szerepe. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">A fiú
vállára hajtottam a fejem. Egy puszit nyomott a homlokomra. Rásandítottam.
Mosolygott. Én is elmosolyodtam. Most már azt is értem, hogy miért nézegeti
ezeket a videókat, ha hiányzik neki egykori testvére. Őt ezek boldogsággal
töltik el. Nem rágódik a múlton, csak örül annak, hogy a testvére él és hogy
jól van, ha hiányolja nővérének régi énjét, akkor egyszerűen csak meg kell
nyitni ezeket a fájlokat és visszakapja őt. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ezek után
fényképek következtek. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian
nővére nyakában <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://us.123rf.com/400wm/400/400/subbotina/subbotina1103/subbotina110300099/9369016-happy-kids-sister-and-brother-outdoor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://us.123rf.com/400wm/400/400/subbotina/subbotina1103/subbotina110300099/9369016-happy-kids-sister-and-brother-outdoor.jpg" width="320" /></a></div>
</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mindketten
a tengerben, egymást fröcskölve</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Összeölelkezve</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Madison
ballagási ünnepségén, egymás mellett</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Szintén
ballagáson, a 12 éves Damian elbújik a nővére virágcsokra mögött</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Karácsonykor,
az egész család a fa mellett </span></span></span><span style="line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">(ezen a
képen elidőztem egy kicsit, mert még sosem láttam Damian szüleit. Komoly
embereknek tűntek. Édesanyja olyan volt, mint ő. Göndör fekete haja volt és
sötét szemei. Vonásai azonban Damianéval ellentétben komolyak és megfontoltak
voltak. Édesapja azonban nem hasonlított rá. Szemei olyanok voltak, mint
Madisoné, haja rövidre volt nyírva, minden egyes hajszál katonás rendben állt.
Arca szögletes volt, tekintete komoly. Egy pillanatra még a higeg is kirázott.
)</span></span></i></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><ul>
<li class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo2; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Symbol"; line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">·</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian
a motorján ülve 13-14 évesen a nővére mellette mosolyogott.</span></span></span></li>
</ul>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Aztán volt
egy kép, ami megdöbbentett. A tóparti nyaralójukban készült.</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian 10 éves lehetett, a nővére pedig 16
körül. Mindketten egy-egy lovon ültek. Madison egy fehér, számomra ismeretlen
lovon, Damian pedig egy barnán. Az utóbbit nyomban felismertem. Hisz ő volt
Suhanc! De nekem azt mondta, hogy Suhanc a nővére lova! Mi van???</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Hát
ez? – kérdeztem a lóra bökve. A fiú elmosolyodott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ő
Suhanc.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Azt
én is látom. De azt mondtad, hogy Suhanc a nővéred lova volt. Akkor miért te
ülsz rajta és miért nem Madison? És kié ez a fehér ló?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Madisoné.
– vonta meg a vállát. Kérdőn néztem rá.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Madisonnak
két lova is volt? – Damian megrázta a fejét.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem.
Eredetileg Suhanc az én lovam volt. A fehér ló pedig a nővéremé. Twilightnak
hívták. Madison nagyon szerette azt a lovat, de pár évvel az után, hogy ez a
kép készült – bökött a monitorra – Twilight elpusztult. Én akkor 13 éves
voltam. Suhanc Madisoné lett én pedig kaptam egy új lovat. – elfordította a
tekintetét. -</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Egy idős házaspár épp
akkor adta el a lovait. A szüleim elvittek hozzájuk és én rögtön megszerettem
egy éjfekete lovat. Árnyék volt a neve. – rám nézett, tekintete sokatmondó
volt. Tudtam mit akar mondani. - A szüleim megvették nekem. A házaspár
szomorúan vált meg tőle, de el kellett adniuk. Azt mondták, hogy a ló az
unokájuké volt, egy velem egyidős kislányé, úgyhogy nagyon vigyázzak rá. Úgy is
tettem, habár eleinte Árnyék nem túlságosan kedvelt engem.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Akkor
Árnyék tényleg az én lovam volt? – mosolyodtam el, Damian bólintott. – Azt
hittem sosem fogom őt már többé látni. Milyen kicsi a világ… Komolyan! Ilyen
nincs! Hogy pont te kaptad meg az én lovamat! – nevettem. Boldog voltam.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Visszahajtottam
a fejemet Damian vállára és mosolyogtam. Ő a hátamat simogatta és a homlokomra
nyomott egy puszit. Közben tovább nézegettük a képeket. Azonban egy idő után
elfogytak és a barátom kikapcsolta a gépét. Aztán csak ültünk ott csendben.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Jut
eszembe! Minek is köszönhetem amúgy a látogatásodat? – nézett rám mosolyogva. –
Csak nem a két szép szememért? – Az említésére eszembe jutott, hogy miért is
jöttem. A döntésem. Teljesen kiment a fejemből. Végül is azért jöttem ide, hogy
Damiant beavassam. Lefagyott a mosolyom.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l1 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem,
kivételesen nem a két szép szemedért jöttem. – egy apró mosolyt erőltettem az
arcomra.</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian én döntöttem…</span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-36449183397790495782013-09-20T18:50:00.001+02:002013-09-20T18:50:16.230+02:0020.rész<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nah... itt van az új rész, amivel siettem :D Remélem nem lett túl abszurd xD és hogy mindenre magyarázatot adtam, ami felmerült bennetek^^ Jó szórakozást! Komiban várom a véleményeteket! xD</span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Szia! - köszöntem
mosolyogva a résnyire nyitott ajtónak, ami mögött úgy véltem, hogy a barátomhoz
tartózkodik. De nem ő nyitott ajtót, hanem egy hosszú fekete hajú lány.</span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://data.whicdn.com/images/12354624/bela-black-hair-blue-eyes-girl-gostosa-hot-Favim.com-104332_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://data.whicdn.com/images/12354624/bela-black-hair-blue-eyes-girl-gostosa-hot-Favim.com-104332_large.jpg" width="229" /></a></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> A
mosolyom abban a szent pillanatban lefagyott. A hölgy idősebb volt nálam pár
évvel. Hatalmas szemei olyan kékek voltak, mint Damainé. Arcán furcsa vigyor
ült. A lábam a földbe gyökerezett. Nem tudtam mit higgyek. A lány félreállt az
ajtóból és intett, hogy lépjek be, de nem szólt semmit. A hideg rázott.
Valahonnan olyan ismerősnek tűnt az arca. Mintha már láttam volna valahol… De
nem, tuti nem találkoztam még vele!</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mad! - hallottam meg Damian hangját. - Mondtam,
hogy maradj csak, én kinyitom. - hangja vidám volt és lágy. Gondoskodó. Velem
csak akkor beszél így, amikor vigasztal. Máskor inkább poénra és nevetésre
veszi a figurát. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Hamarosan őt
magát is megpillanthattam. Otthoniasan volt öltözködve. Egy rövidnadrág és egy
egyszínű póló volt rajta. Mégis szívdöglesztően festett. De sajnos nem sokat
gondolkozhattam ezen a tényen. Valahogy sokkal inkább lekötött az ajtónál
ácsorgó csendes lány. Damian szavaira csak bólogatott. A barátom pedig teljesen
elhűlt a látványomra.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…. - ejtette
ki a nevem, úgy tűnt az ő lába is igencsak gyökeret vetett. - Megmagyarázom! - kiáltotta,
mikor úgy szemeibe is visszatért a szokásos csillogás.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Azt jól
teszed… - bólogattam hevesen. A szívem ezerrel vert, a pulzusom valahol az
egekben járt és eszében sem volt lejjebb ereszkedni. Damian közelebb lépett.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
Bemutatom Madisont. - sóhajtotta és látszott az arcán, hogy eléggé frusztrálja
a helyzet. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">A név
említésére éreztem, hogy kiszaladt a vér az arcomból. Az ájulás kerülgetett.
Végre rájöttem, hogy honnan volt olyan ismerős a lány. Hisz már láttam. Amikor
a patakparton ücsörögtünk, Damian mutatott róla egy fényképet. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ő a nővére! De ez, hogy lehetséges?! Hisz
meghalt! </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nem értettem a helyzetet, viszont már nemigen álltam a lábamon. A
lány még mindig nem szólt egy szót sem. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Damian…
Kérlek, mondd, hogy Madison nem a nővéred. – kérleltem a barátomat, csekélyke
reménnyel. Nem akartam elhinni, ami történt. Hisz, aki halott az nem támadhat
fel! Ezt a saját káromon tanultam meg…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">12 éves voltam. Már igencsak április
közepén jártunk és nagyszerű idő volt. Lizzel és Willel épp a játszótéren
voltunk. Fogócskáztunk. Kicsit tovább is kinn maradtunk a kelleténél, de olyan
jól szórakoztunk, hogy észre sem vettük az idő múlását, Adam meg nem jött
értem, szóval nem is nagyon zavartattam magamat. Már szürkült, amikor
elindultunk hazafelé. Az utcasaroktól a házunkig fogócskáztunk. Mivel én voltam
a leggyorsabb szinte végig csak magam mögé pillantgattam, hogy lássam, mennyire
vannak a többiek lemaradva. Nevettem. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Úgyis én fogok nyerni! – kiáltottam nekik,
ők pedig csak kiöltötték rám a nyelvüket. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Már akkor tökéletes volt köztük az
egyensúly. Előrefordultam, hogy szemrevételezzem a célt és megtorpantam. A
házunk előtt két villogó rendőrautó állt. Mit keresnek azok ott? – gondoltam.
Az arcomról rögtön lefagyott a mosoly. Lassan Willék is beértek engem. Kérdőn
néztek rám.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Miért álltál meg? – nem szóltam
semmit, csak a házunk előtt parkoló rendőrautókra mutattam. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Nekik is lefagyott a mosolyuk. El
bírtam képzelni, hogy nekik is valami hasonló dolog járhatott a fejükben, mint
nekem. Mit keresnek a házunk előtt? Újra elkezdtem futni, de most már kétségbeesésemben.
Lizék futottak utánam. Kapkodva nyitottam ki a kaput és rohantam fel a lépcsőn.
Szinte berontottam a házba. Körbenéztem, a konyhából fény szűrődött ki,
odamentem. Döbbenten álltam meg az ajtóban. A konyhaasztalnál ott ült Adam és
vele szemben egy rendőrnő, a rendőrnő mögött pedig ott állt másik pasas. Érkezésemre
mindannyian rám pillantottak. A bátyám arca nyúzott volt, és elkeseredett. A
három álló rendőré pedig sajnálkozó. Nem értettem.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Adam, mi folyik itt? – kérdeztem némileg
pánikos hangon. A bátyám nem szólt semmit, csak visszafordult az asztal fejé és
lesütötte a szemét. Szomorú volt, mérhetetlenül szomorú és összetört. Sosem
láttam még ilyennek. A mindeddig ülő rendőrnő most felállt.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Részvétem Mr. Dawton, – nézett a
bátyámra. – Miss Dawton. – nézett rám is, szemeiben valóban részvét volt. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Odalépett hozzám és összeborzolta a hajamat.
A három krapek követte és elindultak a kijárat felé. Adam is felállt és az
ajtóig kísérte őket.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Még egyszer nagyon sajnálom, hogy így
kellett megtudniuk. Részvétem. – mondta lesütött szemmel, ám most már nem
hangzott olyan igazinak. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Nekem mégis ott csengett a fülemben a
hangja. Részvétem… Részvétem… Egyre inkább kezdett rossz érzésem lenni. A kezem
izzadt volt, a szívverésem heves. Egyre csak ismételgettem magamban a szót.
Általában akkor szokták ezt mondani, ha meghal valaki. De ki halt meg? Egyre
jobban bepánikoltam. Nem is vettem észre, hogy közben a rendőrnő és a
pereputtya kiment, Adam pedig odalépett hozzám és leguggolt mellém. (Na, igen,
akkor még alig értem a mellkasáig), Liz és Will pedig a fal mellett ácsorogtak.
Értetlenül bámultak rám. Mint később elmondták falfehér voltam, olyan, mint aki
ott gyökerezett le.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Kimy… Kimy… - szólongatott a bátyám
és az arcomat simogatta. Feleszméltem. Továbbra sem értettem a helyzetet.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Valami nagy baj történt igaz? –
kérdeztem gyenge hangon, mire a bátyám bólintott. Megremegett a kezem. – Adam,
mi történt? – a hangom is remegett, tudtam, hogy valami nagyon rosszra kell
számítanom. A bátyám eleresztett.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Várj egy percet. – simította meg az
arcomat még egyszer, majd ránézett Willékre. – Kikísérem a barátaidat. –
mondta. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Ők kérdőn néztek rá, de követték.
Félszegen intettem nekik egyet. Liz egy bátorító mosolyt küldött felém, majd
kilépett az ajtón, Will és Adam társaságában. Én ott maradtam egyedül az
előszobában és bámultam magam elé. Mi lehet, ami ennyire elkeserítette a
bátyámat. A mindig vidám és vigyorgó bátyámat? Nehezen tudtam elképzelni ilyen
dolgot. Lekuporodtam a fal tövébe és rá vártam. Nem egy percig kísérte ki
Lizéket. Perceken keresztül beszélt hozzájuk. Legalábbis csak ezt tudtam
elképzelni, hacsak nem kísérte őket haza, igaz ahhoz túl messze laktak.
Nagyjából egy negyed óra múlva jött be és szomorú szemeivel rám nézett.
Odalépkedett hozzám és leguggolt mellém.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Gyere, menjünk be a szobába, itt nagy
a huzat – mondta lágyan és a kezét nyújtotta. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Megfogtam és gépiesen követtem őt a
nappaliba. Leültem a kanapéra és ránéztem a bátyámra. Arca soha nem látott
komolyságot tükrözött. Kék szemei végig az én arcomat pásztázták, de mintha
most keskenyebbnek tűntek volna. Ráadásul olyanok voltak, mintha Adam az elmúlt
két napban egy szemhunyásnyit sem aludt volna. Állát rendezett borosta borította,
s akkor százszor érettebbnek tűnt, mint addig bármikor. 10 év korkülönbség van
köztünk, de még sosem láttam, hogy így meglátszott volna rajta, hogy mennyi
idős. Ő akkor már a 22-t taposta. Már rég felnőtt volt, pedig addig a
pillanatig ez nem túlságosan tűnt fel nekem. De aznap igen…</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Viszont már egyre jobban kezdtem
kiakadni. Már a hideg rázott a gondolattól, hogy valami nagyon rossz dolog
történt és én még csak azt sem tudtam mi az.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Adam, mondd már! – kérleltem pánikolva.
Odaült mellém és a szemembe nézett.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Kim… - sóhajtott és úgy tűnt nehezére
esik elmondania. – Fogalmam sincs, hogy mondhatnám el neked… Anyáék… meghaltak
autóbalesetben… - mondta ki savanyúan és elfordította a tekintetét.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Mintha egy hatalmas husánggal csaptak
volna fejbe, hirtelen nem kaptam levegőt, a szemembe könnyek szö</span></span></span></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">ktek.</span></span></span></span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;"><a href="http://i1306.photobucket.com/albums/s565/Nicole_Tetrev/teary_zpsd850404e.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="http://i1306.photobucket.com/albums/s565/Nicole_Tetrev/teary_zpsd850404e.gif" width="320" /></a></span></span></span></i></div>
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;"> A kezeim
remegtek és nem akartam elhinni, amit Adam mondott. Ennek ellenére a történtek
őt igazolták. A szívem ezerrel vert, mégis éreztem, ahogy az erő elhagyja a
végtagjaimat.</span></span></span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Adam… mondd, hogy ez nem igaz. Mondd,
hogy csak viccelsz és, hogy ez csak egy későn elsütött áprilisi tréfa. –
könyörögtem neki remegő hangon, de ő nem mondott semmit, csak megrázta a fejét.
– Nézz rám! – kérleltem, mire eleget tett a kérésemnek. Kerestem a szemében a
cáfolatot, de nem leltem benne semmit csak mérhetetlen szomorúságot és
KÖNNYEKET! – Adam… kérlek, mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! – könyörögtem neki
tovább, de már tudtam, hogy nem viccel.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">- Kim… ez nem vicc! – mondta nyomatékosan
és komoran. Két kezével megragadta a vállaimat és a szemembe nézett. – Anyáék meghaltak!
Autóbalesetet szenvedtek! Már csak mi vagyunk… egymásnak… - hangja a mondatok
végére teljesen elvékonyult és szeméből kicsordult egy könny. </span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">De nem engedett többet. Nem akarhatta,
hogy sírni lássam. Én azonban nem bírtam ki. Kitörtek belőlem a könnyek.
Patakokban folytak végig az arcomon. Adam magához szorított és az ingjébe
zokogtam, miközben egyre csak a szüleimet szólítgattam, tudván, hogy úgysem
fognak válaszolni.</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #ffe599;">Órákig csak sírtam és sírtam. Nem
tudtam gátat vetni a könnyeimnek és egy idő után álomba sírtam magam. Az
elkövetkező egy év kínszenvedés volt számomra. Nagyon nehezen szoktam hozzá az
új helyzethez. Szinte minden nap vártam rá, hogy anyuék belépjenek az ajtón és
a nyakukba ugorhassak, ők pedig nevetve közöljék, hogy hazajöttek. De persze ez
nem történt meg. Hisz lehetetlen volt, a holtak nem támadhatnak fel. Idővel
ebbe is belenyugodtam…</span></span></span></span></i></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim…
Madison a nővérem. – megtörtént az amitől féltem. Madison elvileg halott, de
akkor nem lehet itt. Mi a fene folyik itt?</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Azt
hiszem, le kell ülnöm. – sóhajtottam.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Damian
bevezetett a konyhába és leültetett az asztalhoz. Megkínált egy csésze kávéval.
Elfogadtam. Madison, a szótlan nővérke is követett bennünket és ő is leült az
asztalhoz és maga elé bámult. Valahogy még mindig volt valami furcsa a
tekintetében.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Azt
hiszem, tartozom neked némi magyarázattal. – sóhajtotta Damian.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Én
is azt hiszem. – értettem vele egyet. – Elvégre azt állítottad, hogy a nővéred
meghalt egy autóbalesetben.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nah
jó… ez kicsit komplikáltabb. Ő itt valóban a nővérem és tényleg autóbalesetet
szenvedett. – sóhajtotta és ránézett a testvérére. – És abban sem hazudtam,
hogy meghalt… - közbe akartam szólni, de csendre intett. – Nézz rá…
Észrevetted, hogy egy szót sem szólt, mióta ideértél? - nézett rám kérdőn. Bólintottam.
– A baleset előtt be nem állt a szája – fanyarul elmosolyodott és megsimította
a nővére arcát, aki láthatóan alig reagált erre. – Mindig mosolygott. Az a
baleset őt magát vette el tőle. Három hónapig feküdt kómában és a fejsérülése
miatt teljesen elvesztette a korábbi életét. – rám nézett. Együtt érzően
megérintettem a vállát és halványan elmosolyodtam. – Ezért mondtam, hogy
meghalt. Ugyanis azt a nővéremet, aki a baleset előtt volt elveszítettem. – odaültem
mellé és átkaroltam a vállát.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Sajnálom.
– mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. Ránéztem Madisonra és egy pillanatra
elszomorodtam. A lány mintha nem értette volna, hogy mi történt eddig. Talán
meg se értette…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-40954102654219626472013-09-18T21:44:00.000+02:002013-09-18T21:44:02.385+02:0019.rész<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Szijasztok! Tudom, hogy azt ígértem, hogy mostmár sűrűbben fogom hozni a részeket, ennek ellenére mégis hosszabb idő telt el e között és az ez 18. között, mint </span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">a 18. és a 17. között. Sajnos nem tudtam úgy írni, ahogy számítottam. Viszont elgondolkoztam rajta, hogy még mennyi rész várható és a bűvös szám az 5-6 lett. Igen, ,most úgy tűnik, hogy már csak ennyi van hátra a végéig, de utána el fogok kezdeni egy újat, ami teljesen más témájú lesz, mint az eddigi blogjaim, de erről majd később^^</span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Még mielőtt azonban elkezdődne a rész, még egy apróság. A blogversenynek meg lett az eredménye és ez a blog az 5. lett a 8-ból. Hát nem egy dobogós helyezés, de örülök neki. Köszönöm!</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2VxzJ32opsWadJK9siifiUTQdQJ7DT9DYMHBaisqerYo9OJtI5tLGwB4HKDFF5eWidnK-vLTZaE-oX7BDJmq8jvtnsYkswH5p1rhRLYUTEhC1Pn8aDB1qG-vaPUZL1QE-RqlsdM_vUwg/s1600/kath+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2VxzJ32opsWadJK9siifiUTQdQJ7DT9DYMHBaisqerYo9OJtI5tLGwB4HKDFF5eWidnK-vLTZaE-oX7BDJmq8jvtnsYkswH5p1rhRLYUTEhC1Pn8aDB1qG-vaPUZL1QE-RqlsdM_vUwg/s1600/kath+2.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nah, de mostmár itt a várva várt új rész! Jó szórakozást! Komiban várom a véleményeteket^^</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">*Kim
szemszöge*</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">AZ óta a nap
óta eltelt majd egy hónap. November közepét tapostuk már. Az időjárás szürke
volt, hideg és ködös. A hangulatom is nagyjából ezt tükrözte. Erőltetett
álmosolyom mögött ugyanis elbújt a fásult, kedvetlen énem. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">A
motorozástól való félelmem teljesen eluralkodott rajtam és ezért nagyon utáltam
magam. Egyszerre vágytam rá és akartam messziről elkerülni. Eleinte minden
reggel vettem a bátorságot és megközelítettem a járművemet, de nem volt annyi
lélekjelenlétem, hogy fel is üljek rá. Aztán már elmaradt. A motorom hetek óta
a garázsban ácsorog és még csak rá sem pillantottam. Pedig szerettem volna
újból érezni azt a felszabadultságot, amit korábban ez a </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">sport </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">okozott. A mellkasomba csapó szelet, a hajamba kapó levegőt.
Végig akartam száguldani egy úton, versenyezni Damiannal. De túlságosan is
féltem. Ő is és Lizék is mosolyogtak rám és kerülték a témát a kedvemért.
Olyanok voltak, mint a többiek. Mintha nem is történt volna semmi. A többiek
számára nem is történt, de ők tudták. De örültem neki, hogy elfogadták azt,
amit el akartam hitetni velük. Elhitték, hogy minden rendben van. Csak Damianon
láttam néha, hogy bántja a dolog. Az elmúlt időszakban a barátom számtalanszor
próbált meg rávenni arra, hogy visszaüljek a járműre. Kár volt a sok
erőfeszítésért. Haragudtam magamra, amiért nem tudok a kedvére tenni, habár november
közepéhez közeledve már ő is kezdett felhagyni a bíztatással. Én már
elveszítettem a reményt. Esténként egyre többször gondoltam rá, hogy itt a
vége, meg kéne szabadulnom tőle, még ha az annyira fáj is. De még nem tudtam
rászánni magam. Valahogy az, hogy Damianon néha megpillantom elveszett reményem
egy-egy szikráját, ellenzi eme döntésemet. Miért? Miért ilyen nehéz ez?</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">November
20-át írtunk. Hazafelé tartottunk a suliból a szokásos módon. Damian mögött
ültem a motorján, ám olyannyira elhatalmasodott rajtam az iszony, hogy úgy
szorítottam magamhoz a barátomat, hogy csodálkoztam, hogy kap levegőt. Megállt
előttünk, de le se szállt a motorjáról, úgy csókolt meg. Azt mondta siet, így
nem tartottam fel sokáig.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- De
azért, ugye otthon leszel? – néztem rá bociszemekkel, mire bólintott.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Miért
kérded? – mosolygott.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Csak
mert olyan korán elmész, és mi van, ha beszélni akarok veled? – néztem rá, ugyanolyan
kérlelő szemekkel.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Telón
végig elérhető leszek a nap további részében, tehát ha a pszichodokira lenne
szükséged, az folyamatosan rendel. – vigyorodott el és megcsókolt.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Aztán a
fejébe nyomta a bukóját és elhajtott. Pár percig ott álltam még a kapuban és
bámultam utána. Zsebre tett kézzel mentem be a házba és egyenest a szobámba
vonultam. Megírtam a házimat és tanultam is némi szóbelit. Bemagoltam egy
teljes francia szöveget, hátha összeszedek egy hármast elven, mivel másnap
franciaóránk volt. A kedvencem… No comment.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mikor
végeztem a tanulással fogtam az iPodomat és az ágyamra heveredve elkezdtem
zenét hallgatni. Mostanában ez töltötte ki a délutánjaimat. Willnek és Liznek
majdnem mindig volt valami dolguk. Néha kicsit rosszul esett, hogy mindig
elrohantak, de tudtam, hogy így a legjobb. Végül is nem lóghatok mindig a
nyakukon. Együtt is kell lenniük valamikor. És így legalább nekem is jutott
némi egyedüllét és gondolkozási idő.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nem tudom
mennyi ideig feküdtem az ágyamon, fülemben a fülessel, a plafont bámulva, de
elég hosszú ideig. Már x-edjére ment a szám, amit épp hallgattam, de nekem ez
fel se tűnt. Egyre csak pörgött az agyam. Megoldást akartam találni a
problémámra. De nem jutottam semmire. Tele voltam érvekkel. A motorozás ellen
és mellett is volt egy csomó. Képtelen voltam dönteni. Pár óra elteltével
csalódottan rántottam ki a fülhallgatót a fülemből és ültem fel az ágyamon.
Átmentem Adam szobájához és bekopogtam. Nem szólt ki senki és nem is nyitott
ajtót. Benyitottam. Nem volt ott. Lementem a konyhába és a hűtőn ott volt a
megszokott cetli. El sem olvastam, tudtam mi volt rajta. A bátyám így adta a
tudtomra, hogy miért nincs itthon. Igazából az nem túlságosan érdekelt, hogy
miért, nekem elég volt annyi, hogy hagyott nyomot maga után. Ittam egy bögre
teát aztán lementem a garázsba. Minden bátorságomat összeszedve odaléptem a
motoromhoz és lerántottam róla a fóliát. Mélyeket lélegezve léptem egyre
közelebb és közelebb, majd megfogtam a kormányt. Már lendítettem volna a
lábamat, hogy ráüljek, de ekkor ismét felvillantak előttem azok a fényszórók.
Megremegett a kezem és hirtelen hátraugrottam. A szememből kicsordult az első
könny, de a többit visszafojtottam. Megkomolyodva vettem a kezembe a fóliát és
terítettem vissza a járműre. Döntöttem. Nem fogok többé motorozni. Ez a
pillanat teljes mértékben ráébresztett arra, hogy esélyem sincs. Egy hónapja
bénázok itt és ennek már semmi értelme. El kell fogadnom, hogy ez van. Talán
így kellett lennie. Ez a baleset biztos a sors akarata volt és az volt a célja,
hogy leszálljak a motorról. Hát ha ez így van, akkor a sors megkapta, amire
vágyott. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Kedvetlenül
felmentem a szobámba és fogtam a telefonom. A névjegyzékből kikerestem Damiant
és már épp fel akartam hívni, amikor meggondoltam magam. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ezt személyesen kell vele megbeszélnem! </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">El akartam mondani neki,
hogy mire jutottam, hisz eddig szerintem többet tett azért, hogy visszaüljek a
motorra, mint én. Nem akartam lelombozni, de joga volt hozzá, hogy tudja és
különben is. Nem akartam azt látni, hogy úgy erőlködik, hogy közben én már
teljes mértékben lemondtam a dologról.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Átöltöztem
valami viszonylag vidám neon cuccba, (hogy legalább a ruházatom jó hangulatot
tükrözzön) ami a következőkből állt: </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://ak1.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/97101087/id/LDdAJgQb4xG8U4A5Nxsv_g/size/l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://ak1.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/97101087/id/LDdAJgQb4xG8U4A5Nxsv_g/size/l.jpg" /></a></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">fehér-zöld csíkos póló, fehér farmer, zöld
magassarkú (igen most már fel mertem venni, igaz nem tudok benne annyit menni,
mint korábban, de na, az van), fehér sál, némi zöld kiegészítő, megy egy zöld
dzseki. A hajamat kontyba kötöttem (vagy valami olyasmibe). Aztán a telómat
zsebre téve elindultam Damianhoz. </span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ahogy
kiléptem az ajtón megcsapott a hűs novemberi levegő. Körbenéztem, már szürkült.
Ránéztem az órára, ami szerint már elmúlt hat óra. Nem baj. Zsebre tett kézzel
indultam el a barátomhoz. Ez elmúlt egy hónapban rengetegszer jártam nála.
Csinos kis lakása van, olyan fiús. Egyedül él, a szülei Skóciában vannak.
Annyira tudom sajnálni szegényt. Én sem élek a szüleimmel, de nekem itt van
Adam, ő pótolja őket. De Damian azt mondta, neki ez megfelel. Nem vitatkoztam
vele, ő tudja. De azért megpróbáltam minél több időt vele tölteni.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Lassan
befordultam az utcájukba. Megpillantottam a házat, amiben a –nem túl kicsi – lakása
található. A lakásának az ablakaiból fény szűrődött ki. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ezek szerint tényleg itthon van</span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> gondoltam mosolyogva. Zsebre tett
kézzel caplattam fel a lépcsőn és mentem be a házba. A lakásához érve
becsengettem. Hallottam a kilincs csörgését és láttam, hogy az ajtó nyílik. Még
éppen hogy csak résnyire volt nyitva az ajtó, amikor csengő hangon ráköszöntem
a barátomra.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Szia!
– mosolyogtam, de nem ő nyitott ajtót, hanem egy hosszú fekete hajú lány…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-68073206671854566022013-09-12T21:04:00.001+02:002013-09-12T21:04:38.910+02:0018.rész<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ééés itt van! Sajnálom, hogy csak ilyen későn, de mostantól próbálok minél sűrűbben jelentkezni (kérdés, hogy sikerül-e) Na de jó szórakozást és komiban várom a véleményeteket!!! ^^ Remélem tetszeni fog.!</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/19020801/alone-girl-sad-Favim.com-231158_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="288" src="http://data.whicdn.com/images/19020801/alone-girl-sad-Favim.com-231158_large.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Valaki
megérintette a vállamat. Felkaptam a fejem.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim,
jól vagy? – hallottam meg a kézhez tartozó aggódó hangot. Adamé volt. Halványan
elmosolyodtam és felálltam. – Damian elmondott mindent. - A szemem sarkából
szemügyre vettem a sarokban alvó Damiant. Már ő sem aludt. Karba tett kézzel
figyelt minket. Nem akartam válaszolni a kérdésére.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- A
reggeli az asztalon, egyetek. – mondtam nekik és én már le is ültem az egyik
székre. Ők ketten is követték a példámat, de nem fogtak hozzá, csak engem
néztek. Megpróbáltam nem venni tudomást róluk. Felálltam és töltöttem magamnak
kávét. – Kértek? – néztem rájuk. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nem
válaszoltak. Gondolom tüntetőleg… Ezek összeesküdtek ellenem. Megvontam a
vállam és nekik is öntöttem, aztán hozzáfogtam a reggelimhez. Rájuk sem néztem.
Pár pillanat múlva már ők is ettek és a kávéjukat is boldogan szürcsölgették.
Nah, tudtam én, hogy mi kell nekik! Nem ettem túl sokat, nem volt figyelemreméltó
étvágya, úgyhogy hamarosan végeztem és hátradőlve bámultam a fiúkat. Kevés
gondolkozás után is rájöttem, hogy nem alhattak valami sokat, sokáig fenn
lehettek. Szemeik alatt sötét karikák húzódtak, arcuk fásult volt és nyúzott.
Tekintetükben reménytelen fáradtság tükröződött. Tényleg nem alhattak túl sokat
és ez az én hibám volt. Lesütöttem a szemem. Futtában a faliórára is ránéztem.
Éppen hogy elmúlt hat óra. Már két órája, hogy felkeltem. Hat óra! És ma még
suliba is kell menni. Na ez az, amihez végképp nincs türelmem. Legszívesebben bezárkóznék
a szobámba egyedül. De nem teszem, mert a végén az lesz mint tegnap este és
totál kikészítem a fiúkat. A legjobb az, ha megpróbálok jó képet vágni a
dolgokhoz. És… ami a legnehezebb… elfelejtem a motorozást. Ugyanis erre
jutottam. Mindenki boldog lesz… gondolom. Adamnek sem kell aggódnia értem,
ráadásul a motoromat is el lehet adni, így annak a karbantartásával sem kell
foglalkozni. Én pedig nem esem kísértésbe. És különben is mi értelme olyanra vágyakozni,
amitől félek? Ezek és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Kim!
Kiiim! – lökte meg Damian a vállamat. – Már vagy ezerszer szóltam. Nem
figyelsz? Valami baj van? – nézett rám aggódva. Megráztam a fejem.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nem.
Minden rendben van. – mosolyodtam el erőltetetten. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Ez az! Ezt kell tennem, azt kell
hinniük, hogy minden rendben. És így is kell lennie. Nem akarom én ezt. A
baleset óta szinte csak rossz dolog történik velem. A veszekedések Adammel, a
motorozás hiánya, most pedig ez. Az egyetlen jó dolog, ami történt az Damian.
Legalább annyira szeretem őt, mint Adamet, ha nem jobban. Ő életem szerelme és
talán neki kellene az új álmomnak lenni a motorozás helyett. Arról itt és most
le kell mondanom.</span></span></span></i></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Menj
és tusolj le! Ahogy elnézem, rád fér. – mosolyodtam el haloványan. A bátyámra
pillantottam. – Adam megmutatja, hol a fürdő és ad neked tiszta ruhát is.
Türcsit meg találsz a fürdőszobaszekrényben. De rá fogsz jönni. – avval elhessegettem
és sokatmondó pillantást vetettem a bátyámra.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Adam egy
hatalmasat sóhajtva indult el felfelé, intve Damnek, hogy kövesse. Én pedig ott
maradtam és komoran szedegettem össze a reggelink maradékait. A csészéket
összeszedve akaratlanul is még jobban elszomorodtam. A fiúk egy csomó kávét
öntöttek magukba, ez is csak azt bizonyította, hogy alig aludtak. Elmosogattam
és elraktam a maradék kaját. Mire végeztem, már mindketten frissen és
viszonylag üdén jöttek vissza. Nagy levegőt vettem és mosolyogva néztem rájuk.
Csak reméltem, hogy nem veszik észre, hogy nem túlságosan valódi az ajkaimat
ékesítő vigyor. Damian odalépett hozzám és átkarolta a derekamat. Egy gyengéd
csókot nyomott a homlokomra és halványan elmosolyodott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Látom
megnyugodtál. – magához szorított. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Adam karba
tett kézzel állt az ajtófélfának dőlve. Ő is mosolygott. Ezek szerint nem
vették észre. Ez valahogy megkönnyítette a dolgomat. De sajnos közben eltelt az
idő. Ideje volt elindulni a suliba. Ezt Damiannak is jeleztem. A barátom
felkapta a hátizsákját (ami tegnap óta ott hevert a fogas alatt, és amiben
természetesen még a tegnapi tankönyvek voltak, igaz ő ezen nem zavartatta
magát) és a sisakját, majd én is követtem a példáját. Elköszöntünk Adamtől és
kiléptünk az ajtón. Az első, amit megpillantottam az a motorom volt. Egy
pillanatra megtorpantam. Ismét felvillantak bennem a baleset eseményei.
Teljesen bepánikoltam. </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Már, anélkül is
előjön, hogy felülnék a motorra?! </span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">De aztán sietve próbáltam a legjobb
formámat hozni, nehogy észrevegyék ezt az aprócska kilengést. Vállamon a
táskámmal, hónam alatt a sisakommal lépkedtem egyre közelebb Damian
járgányához. Eszembe sem jutott a sajátomhoz menni. Még így is remegtem belülről.
A félelem teljesen átitatott. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy közelebb
értem a járműhez, a pulzusom az egekben volt. Kívülről mégis próbáltam
magabiztosnak látszani. Mindenkinek azt kell hinnie, hogy minden rendben. Nekem
is. Végül csak odaértem, a fejembe nyomtam a bukómat és felültem Damian mögé a
motorra. Átkaroltam a derekát és magamhoz szorítottam. Nem akartam elengedni,
semmiképp. Összeszorítottam a szemeimet. A két fényszóró most is felderengett
előttem. Damianra gondoltam. Benne megbízok. Még jobban magamhoz öleltem,
szegényből talán időközben még a szuszt is kinyomtam. Az út egyébként nem volt
túl hosszú, pár perc alatt megtettük, mint általában, nekem mégis évszázadoknak
tűnt. Mikor leszálltam a motorról, mintha megkönnyebbültem volna. </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Megkönnyebbültem? MI?! Ez lehetetlen! Neem!
Én ezt nem akarom! A motorozás számomra a lazítást jelenti, nem pedig a terhet…
</span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">éreztem, hogy az első könnycsepp hamarosan kicsordul a szemem sarkából. </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">NEM! Erősnek kell lennem! Nem hagyom magam! </span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Visszafojtottam
a könnyeket és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Dammel kézen fogva indultunk
el a suli felé. A bejárati ajtónál összefutottunk Lizzel és Willel, akik
mosolyogva köszöntöttek bennünket. A legjobb barátnőm a nyakamba ugrott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Naaa,
hogy tetszett a meglepi? – nevetett. Kérdőn néztem rá. Aztán leesett. Ezek
szerint ők is tudtak róla. Will is várakozóan pillantott rám. Damian a szeme
sarkából figyelt. Magamon éreztem a tekintetét.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Aham…
- mondtam halkan, és lassan már nem tudtam visszafojtani a sírást. De erősnek
kellett lennem. – Megbocsátotok? El kell mennem a mosdóba. – mondtam halványan
mosolygva és meg sem várva a válaszukat berohantam az épületbe, otthagyva őket.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">*Liz
szemszöge*</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mikor
felkeltem már alig vártam, hogy találkozzak Kimmel. Kíváncsi voltam a
reakciójára a meglepi kapcsán. Adam természetesen minket is beavatott.</span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;"> </span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Nagyon izgatott voltam. Mikor Will és én
beértünk a suliba Kimék még nem voltak ott, tehát úgy döntöttünk, hogy
megvárjuk őket az ajtóban. Hamarosan be is futottak, Dam motorján ülve. Kicsit
furcsálltam a dolgot. Hisz, ahogy én az önfejű barátnőmet ismerem, tuti, hogy
ragaszkodott volna ennyi idő után a sajátjához. De talán Damian közelsége
kellett neki, vagy Adam még mindig túlaggódja magát. Viszont az is
megdöbbentett, hogy a barátnőm szinte felpattant a járműről, mégis próbáltam
pozitív dolgokra gondolni. Biztos csak el akarja újságolni a dolgot. Habár
általában, ha hasonló történik, akkor rögtön sikoltozva felhív. De nem tette.
Mindegy… Időközben odaértek hozzánk és a nyakába ugrottam. Ő viszont nem tűnt
túl lelkesnek. Rákérdeztem a meglepire, és úgy látszott megdöbbentette, hogy
tudunk róla, de nem baj. Viszont csak egy </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">aham</span></span></i><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-ot
vágott rá, aztán elrohant. Kérdőn néztem Damianra.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Oké…
Tudni akarom, mi folyik itt! Összevesztetek vagy mi a szösz? – néztem vádlón
Damre, mire az védekezőn maga elé emelte a kezét és megrázta a fejét. – Hát akkor?</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Semmi
nem történt. – szögezte le röviden.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Ne
szórakozz már haver! – fordult felé Will is karba tett kézzel, összeráncolt
szemöldökkel. Úgy tűnt őt is igazán érdekli a dolog. Hát nem csodálkozom. Mindkettejükről
lerítt, hogy baj van.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Nehogy
azt hidd, hogy nem látjuk. – tettem hozzá a barátom mondandójához. – Látszik rajtatok,
hogy valami nincs rendjén.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- A
meglepetés bebukott… - sóhajtotta, és elfordította a fejét. Belesett a
folyosóra, amin Kim tűnt el az imént a sereglő diákok közt.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Damian!
Mondd már el! Ne kelljen minden harapófogóval kiszedni belőled! – kiáltottam rá,
mire lecsitított. Láttam, hogy Will is legalább annyira kíváncsi a válaszokra,
mint én.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Erre Damian
már mindent elmondott mindent. Elmondta, hogy Kim eleinte nagyon örült a
meglepetésnek, és határtalanul boldog volt, vagy legalábbis úgy tűnt. Aztán
felült a motorjára és hamarosan leszédült, majd zokogva rohant be a házba. Azt
mondta, hogy fél a motorozástól, ami az álma. Tudtam, hogy ez mit jelent Kim
számára. Teljesen össze lehet törve. Besandítottam a folyosóra és még mindig
nem láttam barátnőmet. Mekkora akaraterő kellhet neki ahhoz, hogy fenntartsa a
látszatot, hogy minden rendben, hisz csak mi, aki a legjobban ismerjük, látunk
át az álcáján. Felsóhajtottam.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Szegény…
Mit tegyünk most? – néztem kérdőn és már egyáltalán nem mosolyogva Damianra.
Végigfuttatta rajtunk a tekintetét.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Adam
is és én is tudjuk, hogy mindez csak egy álruha Kim számára, és gondolom ti is
láttátok. Legbelül teljesen maga alatt van.. – Nem is kellett mondania, azt
magamtól is tudtam. – Van egy olyan érzésem, hogy azt latolgatja, lemond az
álmáról, viszont az… - nem tudta befejezni, mert a szavába vágtam.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Akkor
teljesen összetörne! – Damian bólintott.</span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">-</span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">- Rá
kell vennünk, hogy legyőzze a félelmét. Viszont addig, úgy kell tennünk, mintha
nem vennénk észre, hogy valami nincs rendben. így azt hiheti, hogy minden
rendben van. – sóhajtott. – Legalábbis remélem. Ez az egész Adam terve.
Szerintem beválhat. – tette hozzá. – Nekem is megvan a magam terve, és csak
remélni tudom, hogy ti is és Adam is belementek, habár csak a végső esetre
tartogatom… - tekintete megállapodott. Abba az irányba fordultam, amerre ő
nézett és megláttam Kimet. Felénk közeledett. – De a legfontosabb, hogy
visszaédesgessük a motorjára. – hadarta el gyorsan, mielőtt még a barátnőm
odaért volna hozzánk. </span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">
</span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #fff2cc;">Mikor Kim
megérkezett, már mind fényesen mosolyogtunk. Dam átkarolta a vállát, Will pedig
magához húzott engem. Egy pillanatra elkomorodtam és komolyan végignéztem a
társaságunkon. Hamis mosolyok, álarcok és mögöttük komor, összetört lelkek. Ezt
láttam. Belegondolni is rossz volt, hogy valóban így állunk.</span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-43964749209409868132013-09-07T22:10:00.000+02:002013-09-07T22:10:46.939+02:0017.rész<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Nah itt az új rész. Sajnálom, hogy ennyire megvárakoztattalak benneteket, de sajnos nekem is, mint gondolom nektek is elkezdődött a tanév, és nehezen jött össze a rész. Félek, kicsit erőltetett lett, de azért remélem tetszeni fog. Komiban várom a véleményeteket^^</span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Felültem a
motoromra... És abban a pillanatban, mikor már teljesen biztosan elhelyezkedtem
rajta, teljes sötétségbe borult előttem a világ. A távolban két fényszóró
villant, és hirtelen már előttem volt alig pár méterre. A motorom nem mozdult.
Fékcsikorgást hallottam. Felsikoltottam. Becsuktam a szemem és arra vágytam bár
vége lenne ennek az egésznek. Mikor kinyitottam a szemem a földön feküdtem, a
motorom pedig eldőlt (szerencsére most nem rám). Damian és Adam aggódva néztek
engem és míg az első felállította a járművemet a másik a kezét nyújtotta, hogy
felsegítsen. Hagytam, de miután felálltam, rögtön elkaptam a kezemet tőle.
Csapot-papot otthagyva rohantam be a házba, még mielőtt elkezdtek volna
záporozni a könnyeim. A szobámig húztam, de ott végérvényesen kitörtek belőlem.
Magamra zártam az ajtót és az ágyamra vetve magam a párnámba zokogtam.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Hallottam,
hogy a kilincs megmozdul, valaki be akart jönni, aztán látta, hogy zárva az
ajtó, úgyhogy kopogni kezdett.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Kim,
kérlek, engedj be! - hallottam meg Adam hangját az ajtó túloldaláról. Ideges
volt. Nem válaszoltam. – Kérlek, mondj már valamit, mi történt?! - idegeskedett
egyre jobban.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Adam menj
el! - kiabáltam ki sírva. - Egyedül szeretnék lenni!</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- De Kim…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Ad, kérlek…
- zokogtam.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Rendben,
Joshhoz megyek és telefonon elérsz, ha valamit szeretnél… - sóhajtott fel. Már
a hangjából éreztem, hogy nem akar még egy vitát. Azt akartam, hogy hagyjon
békén, nem azt, hogy elmenjen itthonról. De biztos így értelmezte. Nem
haragudtam érte. Eltelt pár perc.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Kim! –
hallottam meg ekkor Damian aggódó hangját. tehát ő még ott volt. – Adam elment.
– </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Ne mondd! Magamtól is rájöttem, már
csak az ajtó csukódásából!</span></span></span></i></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Hagyj
egyedül Dam, kérlek! – mondtam sírva.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">- Nem
hagylak! – kötötte az ebet a karóhoz. – Engedj be, kérlek, vagy itt maradok az
ajtó mellett, amíg ki nem jössz. És csak remélni tudom, hogy egyszer te is
megéhezel, mert én már kezdek éhes lenni. – akaratlanul is elmosolyodtam egy
picit. </span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Mindig tudja,
mit kell mondania. Annak ellenére, hogy még mindig volt ellenérzésem a
társasággal kapcsolatban, némi gondolkozás után felkeltem és kinyitottam az
ajtót. Kisírt szemekkel néztem Damianra, aki zsebre tett kézzel állt az ajtó
előtt. Elálltam az útjából és hagytam, hogy bejöjjön. Leültem az ágyamra és
ismét kitört belőlem a sírás. A barátom az elvett az íróasztalomról egy
zsebkendőt, aztán leült mellém és a vállamat átkarolva magához húzott. A
mellkasára hajtottam a fejem és a pólójába zokogtam. Valahogy olyan megnyugtató
érzés volt. Éreztem az illatát, miközben ő folyamatosan a hátamat simogatta.
Egy ideig hagyta, hogy kisírjam magam, aztán mikor már kezdtem megnyugodni, az
államnál fogva felemelte a fejem és a szemembe nézett. Átnyújtotta a
zsebkendőt.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Akkor
most mondd el mi történt, az imént! – kérte lágyan, mire ismét könnyek szöktek
a szemembe, de ezeknek már gátat tudtam szabni.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Damian…
én… nekem nem megy! – na, ekkor megint kitört belőlem a sírás, minden
ellenkezésem ellenére.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Mi
nem megy? – kérdezte elkerekedett szemekkel.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">A
motorozás… nem tudok… nem tudok motorozni… képtelen vagyok rá.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Ne
beszélj butaságokat. – simította meg a hátam. – Tudom, hogy ez minden vágyad és
azt is biztosra veszem, hogy nagyszerűen csinálod. Már abból, amit Adamtől
hallottam, vagy amit az általa mutatott képeken láttam. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">– O.o Adam rólam mesélt neki? És még képeket is mutatott? Egy megfelelő
alkalommal tuti kinyírom!!! -.- </span></span></span></i><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Ez
nem ilyen egyszerű… én… én – alig bírtam kinyögni a szót, már a kiejtésétől is
irtóztam. – Damian… én… FÉLEK! – újból kitörtek belőlem a könnyek és a barátom
mellkasára hajtottam a fejem. Továbbra is a hátamat simogatva. – Félek a
legnagyobb álmomtól, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Egy ideig
nem szólalt meg, csak vigasztalt. Nézett a távolba és úgy tűnt gondolkozik
valamin. Csak azt nem tudtam min.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Mit
csináljak, Damian? – szólaltam meg egy idő után. – Képtelen vagyok felülni a
motorra, mert félek attól, hogy megint balesetem lesz. Amint nyeregben vagyok
felvillannak előttem a baleset pillanatai és elvesztem az uralmamat a saját
testem felett. Egyszerűen a félelem irányít…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Nem
értem… - mondta halkan. – De hisz az én motoromon is ültél, nem is egyszer, ott
mégse féltél.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Ezen
én is elgondolkoztam. – bólintottam, miközben letöröltem a könnyeimet. – De ott
a te kezedben volt a kormány én pedig feltétlenül megbíztam… sőt még most is
megbízom benned. Akkor nem rajtam múltak az események. Viszont képtelen vagyok
ezentúl megbízni magamban…</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; line-height: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Akkor
majd segítek. – nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig lehunytam a
szemeimet.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Elaludnom is
sikerült, álomba siránkoztam magam. Hajnali négy volt, amikor felébredtem és az
ágyamban feküdtem, az ablakon bevilágított a hold, bevilágította az egész
szobát. Felkeltem és kibotorkáltam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe és
elszörnyülködtem magam. Vörös, karikás szemek, szénaboglya haj, ugyanazok a
ruhák, mint előző nap, ráadásul elég gyűrten. Lementem a földszintre, a
konyhában világított a lámpa. Adam aludt az asztalra hajtva a fejét, Damian
pedig egy széken ülve a sarokban. Elég sokáig ébren lehettek. Felmentem a
szobámba és összeszedve néhány cuccot, átvonultam a fürdőbe. Letusoltam. Nagyon
jól esett a kellemes hűvös víz, ahogy hullott rám a zuhanyrózsából. Megmostam a
hajamat is, aztán kilépve a zuhany alól rendesen be is szárítottam. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTcZRmsS4QdnS3RzsJxZXV8uEIhERd8RmMI1HfUnFXtD03_DVzBrQ" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTcZRmsS4QdnS3RzsJxZXV8uEIhERd8RmMI1HfUnFXtD03_DVzBrQ" /></a></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Felvettem
valami hangulatomhoz illő cuccot, ami jelen esetben szürke csőfarmerből,
fekete-fehér csíkos topból, fekete mellényből és sötét kiegészítőkből állt. A
hajamat hátrafogtam egy fekete, flitterekkel díszített hajpánttal, a lábamra
pedig fekete magas szárú tornacipőt vettem. Feltettem egy natúr sminket,
leginkább azért, hogy elfedjem az előző nap maradványait. </span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Nagyjából
egy órát időztem a fürdőben, mire végeztem és elégedett voltam a kinézetemmel.
Viszont a hangulatommal továbbra is hadilábon álltam. Egyre csak ott peregtek a
fejemben az előző nap eseményei. Minden. Kezdve a motorommal történt
incidensről, egyenesen odáig, hogy Damian megígéri, hogy segít mindezt
kiküszöbölni. Lementem a konyhába, hogy készítsek reggelit magamnak és a
fiúknak. de a konyha bejáratánál megtorpantam. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Mi lesz velem? Mit fogok tenni? </span></span></span></i><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">Ezek és ehhez hasonló kérdések
rohamozták meg az agyamat. </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;">A hátamat a
falnak vetettem és nekitámaszkodva lecsúsztam a tövéig. Felhúztam a térdeimet
és át kulcsoltam a karjaimmal. Fejemet a térdemre hajtottam és elgondolkoztam…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-11913657229753173192013-09-07T20:15:00.000+02:002013-09-07T20:15:54.054+02:00BLOGVERSENY^^<span style="color: #fff2cc;">Hát igen, jelentkeztem egy blogversenyre, habár az eddigi tapasztalataimból kiindulva nem sokat várok tőle, de azért itt van :D</span><span style="color: #fff2cc;"><br /></span><br />
<a href="http://supwithluca.blogspot.hu/2013/08/blog-verseny.html?showComment=1378577093884#c5753061687217789212"><span style="color: #fff2cc;">http://supwithluca.blogspot.hu/2013/08/blog-verseny.html?showComment=1378577093884#c5753061687217789212</span></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-4_38Br2ZcX0/Uh4PvyVqiMI/AAAAAAAAAVg/6Q0sm51POHA/s400/VERSENY+fanfiction.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://4.bp.blogspot.com/-4_38Br2ZcX0/Uh4PvyVqiMI/AAAAAAAAAVg/6Q0sm51POHA/s320/VERSENY+fanfiction.jpg" width="320" /></a></div>
<br /><br />Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-42995407893009612272013-09-01T12:20:00.006+02:002013-09-07T20:20:27.482+02:00Díjaim #1 #2 #3<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Hát vagyok olyan szerencsés, hogy egyszerre három díjat is kaptam, úgyhogy nagyon köszönöm^^</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Köszönöm Laure Dessauge-nek, Adél Gellén-nek és Vivien Orosznak^^</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsXbei5gj9rAaSXoQH6_I3h9bO-rUWnQ-AeJuHgris_jguuDX0iFPDcjUbMla7qovGDeMD98mysa7f8CcfU8Aj27CvXLFrTWqHW4IUZWx4tUG8Q1I4DUiUHEwaXgzg7KmvLw4aJ2Av4FN3/s1600/1.di%CC%81j.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsXbei5gj9rAaSXoQH6_I3h9bO-rUWnQ-AeJuHgris_jguuDX0iFPDcjUbMla7qovGDeMD98mysa7f8CcfU8Aj27CvXLFrTWqHW4IUZWx4tUG8Q1I4DUiUHEwaXgzg7KmvLw4aJ2Av4FN3/s1600/1.di%CC%81j.jpg" /></a></div>
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Mivel mindhárom díj ugyanolyan, így csak a kérdésekre fogok külön válaszolni, a többi pedig ugyanaz lesz, ezért csak egyszer írom le :D</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">• Írj magadról 11 dolgot!</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">• Válaszolj 11 kérdésre!</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">• Írj 11 kérdést!</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">• Küldd tovább 11 embernek! (visszaküldeni nem ér)</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11 dolog magamról:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1. Imádok olvasni, az a szenvedélyem.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2. Jelenleg a Vvyan Fable könyvekre kaptam rá :D</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3. A másik kedvenc elfoglaltságom az írás.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">4. Most is dolgozok egy új történeten, amit akkor szeretnék felrakni, ha ez véget ér.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">5. Véleményem szerint ez az egyik legjobban sikerült blogom.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">6. Holnaptól 10.-be fogok járni.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">7. Imádom a focit. <3</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">8. Sokat adok az olvasóim véleményére.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">9. Anime és manga rajongó vagyok :P</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">10. Szeretek rajzolni.</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11. Utoljára már nem maradt semmi amit mondhatnék. xD</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Válaszaim:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Laure Dessauge:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1. Van kedvenc színészed?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nincs, de vannak olyanok, amiket valamilyen szinten előnyben részesítek, pl. a fehér, a fekete és a rózsaszín :D</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2. Ha olvastad az SzJG-t,ki a kedvenced?? </span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ricsi <3 ez egyértelmű <3<3</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3. Milyen könyveket olvastál?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Huhh... Nagyon sokat... Párat felsorolok: Engelsfors-trilógia, Örökség-sorozat, Gergő és az álomfogók-sorozat, Percy Jackson és az Olimposziak, A Halkirálynő és a kommandó stb. stb</span></span></i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">.</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">4. Mivel töltötted leginkább a nyarad?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szinte alig voltam otthon, egy csomó helyen nyaraltam :D Ha meg otthon voltam, akkor leginkább olvastam és írtam. Meglepően ihletdús időszakon vagyok túl :D</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">5. Szereted az osztályodat?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nagyoon <3</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">6. Van legjobb barátod/barátnőd?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Mindkettő van :D</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">7. Mióta írsz?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Régóta, először 4 vagy 5 éve kezdtem bele egy regénybe, de az első blogomat csak 2012. júniusában indítottam</span></span></i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">.</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">8. Mit jelent számodra az írás?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nagyon sok mindent. Hobbit, elfoglaltságot, kikapcsolódást.. stb.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">9. Van-e kedvenc tantárgyad?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nem is tudom... Lehet, hogy van, lehet hogy nincs, hirtelen nem jut eszembe... ja de, talán a francia.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">10. Mennyire várod a sulit?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Semennyire! Egyáltalán nem! Legszívesebben visszapörgetném az időt június 15.ére. :((</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11. Melyik állat a kedvenced? </span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Huhh.. abból is sok van. Szinte minden nagymacskát szeretek. Tigris, hiúz, párduc. I <3 them!</span></span></i></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Adél Gellén:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1.Kedvenc állatod?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Itt is, tigris, hiúz párduc^^</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2.Kedvenc könyved?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nehéz megmondani... Most épp talán... nem nem tudom megmondani, egy csomó könyvet szeretek^^</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3.Van háziállatod?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ühüm, egy Labradorom.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">4.Hogy néz ki az álompasid?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Hát nem is tudom... ha meglátom akkor biztos tudni fogom.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">5.Szereted a 1D-t?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Azt nem mondanám, hogy odáig vagyok értük, de bírom a zenéjüket</span></span></i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">.</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">6.Legnagyobb vágyad? </span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Passz... Véghezvinni minden tervemet.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">7.Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Az első, hogy legyen végtelensok kívánságom. Aztán meg életem során táncsak elhasználnám őket^</span></span></i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">^</span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">8.Kedvenc szín?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Passsz... ide is csak ugyanazt tudom mondani, mint az előzőnél.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">9.Kedvenc blog?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ez a sok kedvences kérdés O.o. Képtelen vagyok válaszolni rájuk, mert sosem rangsorolom őket^^ Nagyon sok blogot szeretek.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">10. Kedvenc elfoglaltság?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Olvasás, írás, rajzolás. Meg egy jó beszélgetés egy baráttal^^</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11.Kedvenc szereplő(SzJG)?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ricsi<3</span></span></i></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Vivien Orosz:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1. Mennyi időt töltesz közösségi oldalakon naponta?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Sokat, de általában csak beszélgetni az ismerősökkel^^</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2. Hogyan jellemeznéd magad?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Inkább nem jellemezném...</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3. Mik a terveid a jövőre nézve?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nagyon sok van :P</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">4. Kedvenc város?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Kőszeg <3</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">5. Voltál-e már külföldön?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ühüm. :D</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">6. Szeretsz tanulni? [Xd]</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ez most egy költői kérdés? xD</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">7. Kedvenc szín?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Ugyanaz, mint ez előzőekben :P</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">8. Hány éves vagy?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">15</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">9. Mi a hobbid?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Írás, olvasás, rajzolás.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">10. Hiszel a fiú-lány barátságban?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Hiszek.</span></span></i></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11. Van-e kiszemelt pasijelölt?:D</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><i><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Öhm... Muszáj válszolni?... Am nincs. :3</span></span></i></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11 kérdés:</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1. Van kedvenc filmed?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2. Kedvenc énekesed/énekesnőd?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3. Miért kezdtél el blogot írni?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">4. Mióta írod a blogod?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">5. Mi a véleményed a blogodról?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">6. Milyen témában szeretsz olvasni?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">7. Milyen stílusba sorolnád magad?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">8. Élvezed az írást, vagy csak afféle unaloműzőként használod?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">9. Mi az, amit a legjobban szeretsz a világon, bármilyen kategóriában?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">10. Sminkeled magad?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11. Hány éves vagy?</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">11 ember, akinek küldöm (márha összejön a 11 xD)</span></span></span></b><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">1. </span></span></span></b><a href="http://azeletjateka.blogger.hu/"><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Henó</span></span></span></b></a><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">2. </span></span></span></b><a href="http://magazin-of-friends.blogspot.hu/"><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Betti</span></span></span></b></a><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">3.</span></span></span></b><a href="http://amys-life-in-madhouse.blogspot.hu/"><b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Kata S.</span></span></span></b></a><br />
<b><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"> nem tudok többet... O.o</span></span></span></b><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-79129875448365073012013-08-26T19:06:00.000+02:002013-09-07T20:22:04.506+02:0016.rész<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Szó nélkül
odaléptem hozzá és lekevertem neki egy hatalmas pofont. Értetlenül bámult rám…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Te
idióta! – üvöltöttem el magam egyszerre dühösen és boldogan, kétségbeesetten és
megkönnyebbülten. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
a bajod, Kim?! – nézett rám villámló tekintettel. – Ezt most miért kaptam? –
egyáltalán nem vágta a helyzetet, de akkor ez nem igazán érdekelt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nekem
mi a bajom? – kiabáltam. </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– Egy hete nem
jártál itthon és fogalmam sincs róla, hol a fenében voltál! A mobilod ki volt
kapcsolva és még egy szerencsétlen üzenetet sem hagytál! Most meg te vagy
kiakadva, mert egy kicsit később értem haza a kelleténél. – fakadtam ki.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Egy
kicsit később? – az orrnyergemet masszíroztam, megértette a mondandóm lényegét.
Gratulálok neki. - Kim, nézz már az órára kilenc múlt! Ráadásul egész hétvégén
nem voltál itthon, most meg beállítasz evvel itt. – mutatott Damianra. Egy
pillanatra megtorpantam. Ebben igaza volt. Annyira készültem a hétvégére, hogy
tényleg teljesen elfeledkeztem Adamről és még csak egy üzenetet sem hagytam
neki, hogy elmentem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Látom
felfogtad. – sóhajtottam fáradtan. Már semmi kedvem nem volt vitatkozni.
Teljesen elegem volt már belőle. A baleset óta ez megy nálunk. Már teljesen
belefáradtam. – De igazad van. – váltottam taktikát. Hátha a meghunyászkodom, ő
is meghunyászkodik, terv beválik. - </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem
adtam a tudtodra semmiféle eszközzel, hogy hol vagyok. Belátom, hiba volt.
Sajnálom. – lesütöttem a szemem. - De, ha ennyire tudni akarod a tóparton
voltunk, Damianék nyaralójában. Bocsáss meg, hogy nem tudattam a bátyámmal, aki
itthon sem volt egész héten. – könnyek szöktek a szemembe. – És ha már ennyire
érdekel a dolog, akkor azt is elmondom miért mentünk oda. Azért mert Damian fel
akart vidítani! El sem tudod képzelni mit éltem át az elmúlt egy hétben.
Annyira aggódtam érted, mert semmiféle életjelet nem adtál magadról. – Adam elkomorult
és elfordította a fejét. Damian pedig időközben elment. Meg tudtam érteni őt és
egyáltalán nem haragudtam rá. Az ő helyében én sem maradtam volna tovább egy
csatatéren.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– Már-már kezdtem azt hinni,
hogy meghaltál. Minden reggel elkészítettem a reggelidet, mert délután csak így
tudtam meggyőződni arról, hogy voltál-e egyáltalán itthon. De az utolsó
napokban már az sem fogyott el. Még csak egy üzenetet sem hagytál nekem. Teljesen
ki voltam akadva. Hol a francban voltál? – néztem rá kisírt szemekkel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom
Kim. – szólalt meg néhány perccel később komoran. – Nem kellett volna így rád
rontanom, hisz teljesen érthető miért nem szóltál semmit, miután nem adtam semmi
életjelet magamról. Azt hiszem, most én tartozom magyarázattal. – </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Na végre, hogy megértetted4 Már azt hittem,
sosem juthat el az agyadig!... Ezt most komolyan Adamről mondtam. Hogy lehet
ez? Hogy romolhatott meg ennyire a kapcsolatunk, hogy már semmit nem csinálunk,
csak veszekszünk. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Lesütöttem a szemem és a bátyámnak hátat fordítva
bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Adam követett.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– Sajnálom, hogy nem szóltam neked. Egész
héten dolgoztam, folyamatosan bevetésen voltunk, ráadásul az egyik munkatársam
műszakját is elvállaltam. Tényleg nagyon ritkán jártam haza és mikor itthon
voltam nem találkoztam veled. Bocs, hogy nem hagytam neked üzenetet, de
teljesen kiment a fejemből, annyi felé kellett figyelnem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kiment
a fejedből mi? – horkantam fel. – Tehát a húgod csak sokadik a sorban. Nagyon
köszönöm. Már az sem érdekel, hogy aggódhatok érted? Ennyit érek neked? Tudod
te egyáltalán, hogy mit éreztem?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim,
te mindennél fontosabb vagy nekem. – lépett oda hozzám és megsimította az
arcomat. Ellöktem a kezét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Látom.
Akkor miért nem foglalkozol velem? Miért maradtál el itthonról egy szó nélkül? –
kezdtem megint eléggé kiakadni, és ismét elsírtam magam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom,
hogy aggódnod kellett. – sóhajtott fel. – De hidd el tudom mit éreztél. Ha
tudnád mi játszódott le bennem, mikor balesetet szenvedtél. – lesütöttem a
szeme. Nála a pont. – Teljesen magamon kívül voltam, elhiheted. Talán most már
értheted, miért voltam azóta annyira feszült.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom.
Igazad van. Most már el bírom képzelni mit érezhettél akkor, mikor</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">balesetem volt. Liznek igaza volt, át kellett
volna gondolnom az egészet a te szemszögedből is. – Odaültem a bátyám mellé és
hozzábújtam. Olyan rég vártam már a közelségére. Olyan régen voltunk már igazán
jóban. – Csak tudod teljesen kiakasztott, hogy eltiltottál az életem
értelmétől. Nem tudtam józanul gondolkodni ezen a téren. Sajnálom, hogy akkor
annyira kiakadtam. – átkarolta a vállamat és magához szorított.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
haragszom rád Kim. Hisz hogyan tudnék? És én sem voltam túl megértő. Mikor
kifakadtál, hogy a baleset óta nem úgy viselkedem, mint régen ráébresztettél
arra, hogy igazad van. – rám nézett, egyenesen a szemembe – Az én hibám is.
Anélkül döntöttem volna, hogy átgondoltam volna, mit érzel ettől te. Nem
szabadott volna olyan elhamarkodottan eltiltanom téged a motorozástól. És most
nézz meg minket, már lassan fél éve vagyunk haragban és ez az én hibám.
Sajnálom. – tekintete a távolba révedt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
csak a te hibád, én is makacskodtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Véget
kell vetnünk ennek. Nem akarok többé haragban lenni veled. – sóhajtott fel
Adam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
sem szeretnék folyamatosan vitatkozni. – néztem rá. – De akkor ez azt jelenti,
hogy végre ismét a régi Adam leszel? – csillant fel a szemem, mire bólintott. –
Ennek örülök. – hajtottam a fejem a bátyám vállára. – Ez viszont azt is
jelenti, hogy nem mehetsz el itthonról szó nélkül! – erre is bólintott, aztán
hirtelen felkaptam a fejem. – Ne akadj ki, de akkor végre elállsz a döntésedtől
is, hogy eltilts a motorozástól? – vontam fel a szemöldökömet. Adam
elfordította a fejét. Nem akart válaszolni. – Kérlek… - néztem rá könyörgően.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Még
átgondolom. – tért ki a válasz elől.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Valamilyen
szinten meg tudtam érteni. Nem kívántam senkinek azt az érzést, amit az elmúlt
héten éltem át. A bátyámnak meg főleg. Mégis annyira vágytam már vissza a motoromra,
hogy azt elképzelni sem lehet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Azóta eltelt
két hét. Adam még mindig gondolkozott. Párszor Damian is közbenjárt az
érdekemben, habár eleinte nem igazán tűrte meg a srácot a bátyám. Aztán mindent
elmondtam neki a barátomról, töviről hegyire. Pár napig még mindig gyanakvással
tekintett Damianra, de aztán hozzászokott és már eléggé bírják egymást. Azóta
szinte ugyanúgy kijövünk egymással, mint a baleset előtt. Egyedül a motorozós
téma vált ki közöttünk némi feszültséget. Lassan már egyre kevesebbszer
kérdeztem meg Adamet, hogy eldöntötte-e már végre, de a második hét végére már
szinte minden reményemet elveszítettem. Kezdtem teljesen biztos lenni abban,
hogy Adam semmiképp nem akarja megváltoztatni a döntését, pedig most már ismét
mindenben támogat. Újra igazi báty lett belőle.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hétfő volt.
Reggel úgy keltem fel, hogy eldöntöttem: Ma megkérdezem tőle és kijárom, hogy
választ adjon nekem. Most fogok utoljára rákérdezni és elfogadom a válaszát. Ha
netán azt mondaná, hogy nem, akkor sem szállnék vele ismét szembe, hanem fejet
hajtanék a döntése előtt. Nem akartam újra haragba keveredni bele. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Majd találok magamnak egy új célt. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">gondoltam.
</span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Gondolkozzunk pozitívan. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ezek és
ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor reggel lesétáltam a lépcsőn.
Öltözékem némileg már őszies volt, mert igencsak októberben jártunk és a
tóparti hétvége után eléggé lehűlt a levegő. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://img3.indafoto.hu/7/7/113767_04ffa9271faf54ddbfc41f5d9b02aa1b/11108409_f08521e781e60bceb2d9cec6e8157daf_m.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://img3.indafoto.hu/7/7/113767_04ffa9271faf54ddbfc41f5d9b02aa1b/11108409_f08521e781e60bceb2d9cec6e8157daf_m.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Egy hosszú farmert viseltem, egy
kötött türkiz felsővel és egy vékony kabáttal. A lapos talpú cipőhöz még mindig
ragaszkodtam, úgyhogy természetesen az is volt. A konyhába vettem az irányt és
egy cetlit találtam. Adam üzent. Mióta kibékültünk nagyon figyel erre, minden
kis pillanatát tudatja velem, ha kell. Mondjuk azt is az orromra kötötte, hogy
mindig legyek elérhető és nagyon háklis erre. A cédulán az állt, hogy valami
fontos dolga akadt, így el kellett mennie, de mire hazajövök a suliból itthon
lesz. Megvontam a vállamat és leültem reggelizni. Hamarosan megszólalt a
csengő, úgyhogy felkaptam a bukómat és kirohantam ajtót nyitni. Természetesen
Damian jött értem. Bezártam az ajtót, aztán felültem a motorjára és mehettünk
is a suliba. A nap gyorsan eltelt, szinte már túlságosan is gyorsan, pedig nem
is tudtam mi vár rám otthon. Haza ismét Damiannal mentem, és már egyáltalán nem
figyeltünk rá, hogy Adam meglátja-e, hogy a motorján ülök, vagy sem. Ezt
ugyanis tolerálta. Mikor leszálltam a járműről és levettem a fejemről a bukót,
először Adamet pillantottam meg. A kerítésnek dőlve várt ránk és mosolygott.
Mellette pedig… Ott volt az én motorom. Kérdőn néztem rá.</span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sziasztok!
– indult el felénk mosolyogva. Én még mindig nem értettem mi folyik itt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia.
– köszöntem neki félszegen. – Hát ez? – mutattam a járművemre.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Gondoltam
rendbe hozatom. – vonta meg a vállát és a tekintete a távolba révedt. – Azt hiszem,
mégiscsak jobban nézne ki, ha egy új hatású motorral robognál az úton, mintha
egy ütött kopottal. – mosolyodott el. Nem hittem a fülemnek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ez
most komoly? – kérdeztem, de tudtam, hogy komolyan beszél. A bátyám csak
bólintott. Boldogan ugrottam a nyakába. – Köszönöm! Annyira szeretlek téged!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
is, Kim! – mosolygott. – De, ha még egyszer…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
lesz még egyszer. – ráztam a fejemet magabiztosan és boldogan.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
hát, mire vársz? Ülj fel és menj! – adta át a slusszkulcsaimat. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nosztalgiázva
vezettem végig az ujjaimat a motoromon, egészen a kormányig, aztán felültem rá…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-7266185854687796502013-08-25T19:04:00.000+02:002013-09-07T20:23:01.201+02:0015.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Hát akkor íme a mai második rész, remélem ez is tetszeni fog!^^</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Egy istálló
előtt álltam. Liz egy gyönyörű sötétbarna lovat vezetett ki, és adta át a
kantárszárát. Elkerekedett szemekkel vettem át tőle és kapkodtam a tekintetem a
többiek közt. Mindenki mosolygott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Meglepetés!
- mondta vigyorogva Will, mire egyenként megöleltem mindhármójukat, sőt Damiant
egy csókkal is jutalmaztam. Megsimítottam a ló nyakát, majd Damianra néztem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- A tied? - kérdeztem,
mire megrázta a fejét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nem, ő a
nővéremé, Suhancnak hívják. Az én lovam még benn van az istállóban. - bökött a
fejével az épület felé, én pedig Suhancra pillantottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Szabad? - néztem
eztán kérdőn a barátomra, mire bólintott, én pedig felültem a lóra. Már fel
volt nyergelve. Magabiztosan ültem a nyeregben és pillantottam le a többiekre.
Will és Liz épp akkor vezették ki a másik három lovat, melyek közül az egyiknek
a kantárszárát Damiannak nyújtották. Ébenfekete ló volt, csodálatosan szép.
Sörénye egy halvány árnyalatnyival világosabb volt a szőrénél és volt benne
valami ismerős vadság. Damian megpaskolta a ló nyakát, mire az boldogan
felnyerített.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ő itt az
én lovam. - mosolyodott el. - A neve…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Árnyék! - kiáltottam
el magam és leugrottam suhanc hátáról. (nem hiszem, hogy ez jót tett a
térdemnek, de ez van.)</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Igen. - kerekedett
el a barátom szeme - A szüleimtől kaptam évekkel ezelőtt. De honnan tudtad a
nevét? - nézett rám, miközben felült a lova hátára, úgy tűnt az állat nagyon
kedveli és gondolom ez kölcsönös. Lesütöttem a szemem és visszalépdeltem
Suhanchoz.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ráhibáztam.
- mosolyodtam el erőtlenül és egy futó pillantást vetettem Lizékre. Ők
értették. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Visszaültem
Suhancra és együtt kilovagoltunk. Körbeügettük a tavat és egy kisebb patak
mentén lévő tisztáson megálltunk piknikezni. Elővettük a terítőt és a kaját a
nyeregtáskából és hozzáláttunk az uzsonnához. Miután végeztünk még jó sokáig
ücsörögtünk a füvön, aztán Willék ellovagoltak kettesben. Mi meg ott maradtunk
a folyóparton. Végig Árnyékot néztem, valamiért képtelen voltam róla levenni a
szemem, miközben a fejem Damian vállán pihent, ő pedig a hátamat simogatta,
időnként egy-egy puszit nyomva a homlokomra. Egyszer csak fogtam magam és
odamentem az éjfekete lóhoz. Damian kérdőn nézett utánam. Eloldoztam és a
tisztás egy tágabb részére vezettem. Ekkor már a barátom is felállt és lassan
közeledett felénk. Megsimogattam Árnyék fejét és mellé lépdeltem arra készülve,
hogy felüljek rá.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Várj, Kim!
- kiáltott rám Dam. - Árnyék nagyon vad, nem szereti az idegeneket, ne légy
meggondolatlan! - óvott, de én rá se hederítettem, hanem fölpattantam a hátára.
A ló meg se rebbent. A nyakára hajolva megpaskoltam és mosolyogva Damianhoz
ügettem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Látom
csakis annyira vad, mint a gazdája. - néztem le a barátomra fölényesen,
boldogan mosolyogva. Otthon éreztem magam Árnyék hátán.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Hát én ezt
nem értem. - túrt bele kócos fekete hajába Dam. - Még a nővéremnek sem engedte,
hogy felüljön rá, pedig ő nagyon jól ért a lovakhoz, engem meg csak egy év után
ismert el a gazdájaként és engedte, hogy irányítsam. Te meg idejössz, és seperc
alatt megkedvelteted magad vele. Mit tudsz te, amit én nem?- kérdezte
vigyorogva, mire én halványan elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.
Időközben természetesen már leszálltam a ló hátáról.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ha te azt
tudnád… - válaszoltam rejtélyesen, majd ismét kikötöttem Árnyékot és leültem a
patakpartra a vízbe lógatva a lábaimat. Hamarosan Damian is csatlakozott
hozzám. Pár percig csendesen ültünk, a fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig
a fejemet cirógatta.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Miért nem
mondtad, hogy van nővéred?- kérdeztem meg spontán.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ki mondta,
hogy van? - kérdezett vissza komoran kitérve a válasz elől. Felnéztem rá és
elkerekedett a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Hát te! Te
mondtad, hogy Suhanc az ő lova! - magyaráztam neki kuncogva, de ő csak
elfordította a fejét. Mentem lehervadt nekem is a mosolyom. - Valami baj van? -
vetettem rá egy aggódó pillantást.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Hogy
pontosabban fogalmazzak volt. Madisonnak hívták. Másfél éve meghalt egy
autóbalesetben. - fordult felém és szemeiben megpillantottam azt a mérhetetlen
szomorúságot, amit e körül érez, de arcán mindez nem látszott, sőt szája
erőltetett mosolyra húzódott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Részvétem.
- suttogtam és megsimítottam a barátom arcát. - Tudom milyen elveszíteni
valakit, aki fontos a számodra. - belepuszilt a hajamba, én pedig lehajtottam a
fejem. "Gratulálok, Kim! Nagyszerűen értesz ahhoz, hogy hogyan kell
tönkrevágni egy tökéletes napot!"- És Suhanc? - kérdeztem rá félénken. - Hogy-hogy
őt megtartottátok?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nem volt
szívem hagyni, hogy a szüleim megváljanak tőle. Annak ellenére, hogy az én
lovam Árnyék, a szüleim és Mad lovát is nagyon szeretem, és inkább kilovaglok
én rajta, minthogy eladják.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- A nővéred
biztosan örülne neki, ha tudná. - mosolyodtam el és megsimítottam a vállát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ha tudná,
akkor biztosan. - suttogta és bizonytalanul elmosolyodott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Van róla
képed? - kérdeztem félve, mire elővette a mobiltelefonját és némi keresgélés
után átadta nekem.</span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #fff2cc;"><a href="http://data.whicdn.com/images/12354624/bela-black-hair-blue-eyes-girl-gostosa-hot-Favim.com-104332_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://data.whicdn.com/images/12354624/bela-black-hair-blue-eyes-girl-gostosa-hot-Favim.com-104332_large.jpg" width="229" /></a></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"> A képernyőről egy gyönyörű lány mosolygott rám. Nagyon
hasonlított Damianra, de néhány évvel idősebbnek tűnt. Hosszú, egyenes fekete
haja és mélykék szemei voltak. Arca keskeny volt, ajkai teltek. Tényleg szép
volt.</span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Csinos. - mondtam
ki a véleményemet röviden és visszaadtam a telefont. Tekintetem a távolba
révedt és elmosolyodtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Gyönyörűszép
a táj. - próbáltam terelni a témát, hogy feldobjam a hangulatot, amit
tönkretettem. Damian átkarolta a derekamat és magához húzott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Igen
nagyon szép. - értett egyet, aztán rám nézett. - Most én jövök. - vigyorodott
el, én pedig tanácstalanul néztem reá. - Te már kérdeztél, most én kérdezek. - magyarázta
mosolyogva, mire valamennyire fellélegeztem és én is elmosolyodtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Rendben
kérdezz. - adtam be a derekam és halványlila gőzöm sem volt róla mire akar
kitérni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Amikor
megláttad Árnyékot, nem csak ráhibáztál a nevére, igaz? - vonta fel a
szemöldökét. Ah-ha, tehát erre ment ki a játék. - Honnan tudtad? - felsóhajtottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ennyire
tudni akarod? - néztem rá, mire bólintott. - Hát akkor elmondom, végtére is nem
olyan nagy titok. Amikor kicsi voltam a nagyszüleimnek is volt itt egy kisebb
nyaralója. Gyakran lejártunk ide a bátyámmal és a szüleinkkel, sőt sokszor Liz
és Will is lejött velünk. A nagyszüleimnek voltak lovai és szinte minden héten
lovagoltunk. Olyan volt nekem, mint a motorozás, az életem szerves része volt.
De mikor a szüleim meghaltak, a nagyszüleim valamiért eladták az itteni házukat
lovakkal együtt. Szinte az össze ló más gazdához került. Nagyon sajnáltam az
enyémet és szinte egyszerre vesztettem el őt a szüleimmel. Életem legrosszabb
időszaka volt .- mindeddig valahova a távolba bámulva meséltem, de ekkor
odafordultam Damianhoz. - Az én lovamat hívták Árnyéknak. - a barátom szemei
elkerekedtek. - Ugyanolyan fekete ló volt akárcsak a tied. Amikor
megpillantottam, mintha az enyémet láttam volna. Ilyen véletlen egybeesést! - mosolyodtam
el kínosan - Vicces mi?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Igen,
nagyon vicces. - gondolkodott el Damian. - Mikor is adták el a nagyszüleid a
lovakat?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-12 éves
koromban. - válaszoltam felvont szemöldökkel. - Mert?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Semmi,
semmi. – válaszolt, mire megvontam a vállam és a barátom vállára hajtottam a
fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Mi ez a
búskomorság? - hallottam hirtelen egy nevető hangot a hátunk mögül. Mindketten
hátranéztünk és Lizékkel találtuk szemben magunkat. - Szerintem ideje lenne
visszamenni a nyaralóba, mert már nagyon megy lefelé a nap, és ha holnap még le
akarunk jönni a partra, akkor nem ártana viszonylag korán felkelni. - mosolygott.
Egyetértve tápászkodtunk fel és mentünk vissza a tisztásra. Damian eloldozta a
lovakat és a kezembe nyomta Árnyék kantárját. Kérdőn néztem rá.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nyugodtan,
ülj csak fel rá! - bíztatott, én meg eleget tettem a kérésének. Damian Suhanc
hátára pattant és így lovagoltunk vissza a nyaralóba. Néha rá-rá pillantottam a
barátomra, ő meg folyamatosan mosolygott. Mikor visszaértünk lecsutakoltuk és
megitattuk, megetettük a lovakat, mi pedig bementünk a házba. Este filmeztünk,
miközben popcornnal dobáltuk egymást és párnacsatáztunk. Szerintem egyikünk se
fogott fel sokat a filmből, de nagyon jól szórakoztunk. Éjfél körül hulla
fáradtan zuhantunk ágyba. Közel húzódtam Damianhoz, ő pedig átkarolt. Így
aludtunk el.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Reggel arra
ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. A szemeimet dörgölve ültem fel az ágyban.
Damian még mindig aludt. Már el bírtam képzelni, miért késik el majdnem minden
reggel. Olyan aranyosan aludt. Óvatosan megsimítottam az arcát, nehogy
felébresszem, de ő elkapta a csuklómat, és visszarántott maga mellé. Szemei
immár nyitva voltak, habár álmosan csillogtak.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nem
szeretem, ha néznek. - suttogta félálomban én meg elmosolyodtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nem
néztelek, csak gondoltam jelzem, hogy tíz óra van.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Tíz óra? -
kerekedett el a szeme. - Kiiim vasárnap van! Képes voltál felébreszteni ilyen
korááán?- nyavalygott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Igen! - ültem
térdre és csípőre tettem a kezem. – Na, gyerünk, kelj fel álomszuszék! - ragadtam
meg a kezét és elkezdtem húzni. Elég sikertelenül.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Csak még
egy órácskát, anyuciii! – nyavalygott tovább, én meg akaratlanul is
felnevettem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Mikor végre
sikerült felrángatnom fogtam magam és bevonultam a fürdőbe, hogy
elkészülgessek. Kikotortam a bőröndömből, az erre a napra tartogatott nyári
ruhámat és alá vettem a fürdőruhámat. A hajamat felkötöttem és felcsúsztattam a
napszemcsimet is a buksimra. Amikor visszamentem a szobába, sértetten vettem
tudomásul, hogy a barátom visszafeküdt. "No megállj csak!" Odamentem
hozzá és felrángattam, aztán ruhástul belöktem a zuhany alá, majd rányitottam a
hideg vizet. Menten felébredt. (Mondjuk, megjegyzem annyi ruha nem is volt
rajta, csak egy boxer, mit nem mondjak oltári jól nézett ki. Az össze kis
kockája látszott, pedig nem is volt olyan kigyúrt. Este szó szerint elolvadtam
a látványától)</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Kim! - kiáltott
rám, de legalább magánál volt. - Megőrültél? - nézett rám nevetve, avval
megragadta a derekamat és maga mellé húzott a zuhanyzóba. Felsikoltottam és
elkezdtem kapkodni, hogy elzárjam a vizet. Végül, annak ellenére, hogy Damian
ezt megpróbálta megakadályozni, sikerült és mindketten csurom vizesen léptünk
ki a zuhany alól.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Te kis
gonosz. - löktem meg a vállát nevetve és a lendülettől (mivel a lábam is vizes
volt) ráestem Damianra. Belekapaszkodtam a vállába, ő pedig elkapta a
derekamat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Csak
óvatosan. - nevetett fel ő is, mire én sértődöttséget szimulálva hátrább léptem
tőle.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Most nézz
rám! Csurom vizes lett a gyönyörű ruhám. - mondtam nyálas panaszkodó hangon,
mire Dam elkiáltotta magát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Kiiim!
Hova lettél? - nézett körbe - És mit keres itt Yvonn? - mindketten
felnevettünk, aztán kihessegettem őt a fürdőből és átvettem a vizes ruháimat.
(Szerencsére mindenből kettőt hoztam, ehhez hasonló alkalmakra felkészülve).
Mire visszatértem a szobába, már Damian is felöltözött, úgyhogy lementünk a
földszintre. Liz és Will az étkezőasztalnál nevetgéltek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Naa itt
vannak a későn kelők! - csapta össze a kezét Will, mikor meglátott bennünket. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Leültünk
reggelizni és megterveztük az aznapi programot. Mikor végeztünk összeszedtük a
cuccainkat, úgy döntöttünk már nem megyünk vissza a nyaralóba. Kimentem az
istállóba és elbúcsúztam Árnyéktól és Suhanctól.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Bepakoltunk
mindent az autóba és kimentünk a partra. Már egy óra volt, mikor kiértünk és
tényleg nagyon meleg volt. Kész fürdőzőidő. Lecuccoltunk a víz mellé, aztán
levetkőztünk fürdőrucira és irány a tó! A part homokos volt, így tényleg
fokozatosan lehetett hozzászokni a víz hőmérsékletéhez, én mégis csak bokáig
merészkedtem be. Ivóvíznek alkalmas volt a hőmérséklete. Úgyhogy én fogtam
magam és leültem a partra napozni, úgy, hogy a lábam belelógott a vízbe. A
többiek beljebb fröcskölgették egymást, én meg egy ideig fotózgattam őket. Aztán
leraktam a gépem, lehunytam a szemem és szerintem el is bóbiskoltam. Egyszer
csak felkapott valaki, pontosabban valakik (Will és Damian, ki más) és
beledobtak a vízbe. Felsikoltottam, mert hirtelen nagyon hidegnek találtam a
vizet. Úgyhogy én sem úsztam meg. Liz meg a partról fotózgatott bennünket. Hát
érdekes képek születtek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Este hét
felé indultunk el haza és már bőven sötétedett, mikor beértünk a városba. Willt
és Lizt hazavittük, Damian utoljára felénk vette az utat. Mindketten
kiszálltunk az autóból. Kivette a bőröndömet a csomagtartóból és odaadta. A
kapuban még búcsúzásként megcsókolt, aztán felnézett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Van valaki
nálatok? - kérdezte csodálkozva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Mert?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Fel van
kapcsolva a villany. - magyarázta. A ház felé fordultam és tényleg. Az
ablakokon fény szűrődött ki. Se szó se beszéd berohantam a házba. Damian
követett, főleg, mert a bőröndömet ott hagytam. Szinte berontottam az ajtón és
Adammel találtam szemben magam. Karba tett kézzel állt, tekintete várakozó és
számonkérő volt. De ott állt előttem, akaratlanul is elmosolyodtam és
legszívesebben a nyakába vetettem volna magamat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Kim! - kiáltotta
el magát dühösen. - Hol a frászkarikában voltál? - hangja legalább annyira
számonkérő volt, mint a tekintete. Én is dühös lettem, mentem lefagyott a
mosolyom. Szó nélkül odaléptem hozzá és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
Értetlenül bámult rám…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-56294074279306829782013-08-25T18:17:00.000+02:002013-09-07T20:23:59.179+02:0014.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nah megérkezett! Sajnos el voltam utazva a hétvégén, ezért nem tudtam új résszel jelentkezni, de most kárpótollak benneteket, ugynis két résszel is készültem mára! Jó szórkozást!</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Azóta eltelt
egy hét. Pontosabban egy tanítási hét. Szombatra virradt és Adamet még mindig
nem láttam. Megfordult a fejemben, hogy jelentem az eltűnését, de mi van, ha
dolgozik? Vagy csak a haverjaival zenél valahol? Nem szabad rögtön a
legrosszabbra gondolni. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Adam erős fiú,
tud vigyázni magára.</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Sokszor mondogattam ezt magamnak az elmúlt hét során,
mégse sikerült túlságosan lenyugodnom. A hétvége közeledtével egyre jobban
kezdtek úrrá lenni rajtam az indulatok, egyre kevésbé toleráltam a fiúk
hülyéskedéseit az osztályteremben, egyre kevesebb türelmem volt a napi
teendőkhöz. Egyedül, akkor voltam nagyjából önmagam, amikor kettesben voltunk
Damiannal, ő ugyanis -annak ellenére, hogy alig két hete ismerjük egymást-
nagyon hamar észrevette, hogy valami nincs rendjén velem és őt be is avattam az
enyhén harapós hangulatom okába. Ezek után természetesen mindent elkövetett
azért, hogy jobban érezzem magam, és ha csak egy kis időre, de elterelje a
figyelmemet Adamről. Ez hol sikeres volt, hol nem, de nem érdekelt az eredménye.
Rettentő hálás voltam neki (és Lizéknek is, akik legalább akkora erőfeszítéssel
vetették magukat felvidításom mély vizébe, mint a barátom, annak ellenére, hogy
ők nem tudták az okát. Ennek egyetlen egy magyarázata volt. Nem akartam, hogy
Liz is aggódjon Adam miatt, hisz neki is olyan, mintha a bátyja lenne.) és
nagyon boldoggá tett a viselkedésével. De sajnos még ennek ellenére is egyre csak
nőtt bennem a feszültség. Pénteken este, mikor Damian hazavitt, már meg se
kértem, hogy messzebb tegyen le, szinte biztos voltam benne, hogy a bátyám
nincs otthon. Ha mégis otthon lett volna, akkor még a szidását is boldogan
fogadtam volna. Legalább tudnám, hogy jól van. De sajnos az előbbi sejtésem
igazolódott be, miközben a zárba helyeztem a kulcsot. Aznap már Damian is velem
tartott a lakásba, hogy támaszt nyújtson nekem. Az első utam rögtön a konyhába
vezetett, mint ahogy a hét során végig. Minden reggel készítettem reggelit a
bátyámnak, nagyjából így tudtam róla megbizonyosodni, hogy járt-e itthon, igaz
üzenetet továbbra sem hagyott. De amint beléptem a konyhába, meg kellett
kapaszkodnom az ajtófélfában. Ugyanis a reggeli ugyanúgy ott volt az asztalon,
ahogy reggel hagytam. Már harmadik napja, hogy ez van. Egyre inkább kezdett
úrrá lenni a kétségbeesés.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Biztos
minden rendben van. - mondta megnyugtató hangon Damian. Neki eddig hittem. Az
életemet is rá bíznám. De valahogy egyre jobban kezdtem kételkedni a szavában. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mi van, ha még sincs minden rendben? Mi van,
ha Adam már sose jön haza?</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Halványan bólintottam a barátom szavaira, ennél
többre lassan nem futotta tőlem. - Ne gondolj rosszra. - folytatta, mintha
olvasna a gondolataimban és közben a derekamat átkarolva magához húzott. Felé
fordultam. - Adam biztos jól van és vigyáz magára és siet haza. Ha nekem ilyen húgom
lenne én is így tennék, nem állna utamba semmi. - a mellkasába fúrtam az
arcomat és megkapaszkodtam a felsőjében.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Remélem
így van. - suttogtam reménnyel teli hangon. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Bár
igaza lenne!</span></span></span></i></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi lenne,
ha a hétvégére elmennénk valahova? - javasolta, mire kérdőn néztem rá. - Nem
árt neked egy kis kikapcsolódás.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- De mi lesz
Adammel? - kérdeztem és hátra léptem egyet, hogy jól szemügyre vehessem a
barátom arcát. Őszintének tűnt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Adam
megvár. Szerintem ő sem szeretné, ha evvel emésztenéd magad. Rossz nézni, hogy
teljesen kifordulsz önmagadból, és mintha a baleset jelei is megmutatkoznának
rajtad, ha depis vagy. - vonta fel a szemöldökét. Hát nem is tudom, hogy
rejthettem volna el előle. Igaza volt. Ha agyonaggódtam magam sajgott a vállam
és sántítottam. El nem bírom képzelni, hogy függ össze a kettő, de ez van. - Rossz
nézni, hogy így össze vagy törve. - érvelt. Kezdett meggyőzni. Tényleg rám fér
egy kis kikapcsolódás a sok aggodalom után.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És hova
terveztél menni?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Csak a
partra. - vonta meg a vállát. Partra? Hova?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-A tengerpartra?
- vontam fel furcsán a szemöldökömet, mire felnevetett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem, ide a
tópartra. A szüleimnek van ott egy nyaralója. Will és Liz is jönnének. – jah
igen. A tópart. A várostól úgy száz kilométerre van egy kis tó, többször
jártunk ott Lizzel és Willel, amikor kicsik voltunk. Will is ott vallott
szerelmet Liznek öt évesen. Akkor jót nevettünk ezen Lizzel és azt hittük nem
gondolja komolyan és hát… Na, de ez most nem ide tartozik.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tópartra?
Szeptember végén? - ráztam a fejem. - Nincs egy kicsit hideg már a fürdőzéshez?
- kérdeztem, de attól még nagyon tetszett az ötlet. Évek óta nem jártam arra.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát nem is
tudom, ha jól emlékszem a mai nap igen is alkalmas lett volna fürdőzésre és
holnapra is legalább ilyen időt mondanak. Különben sem muszáj fürdeni. - vonta
meg a vállát. - A pihenés a lényeg. - mosolyodott el, mire átöleltem a nyakát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát, ha
így állunk… Legyen, beleegyezem. - mondtam, mintha én lennék a felséges úrnő,
akinek az engedélyére szorulnak. Damian erre a derekamnál fogva felkapott és
megforgatott, majd megcsókolt. – Akkor hát, nyomás tanulni és pakolni! - adott
egy puszit a homlokomra és eleresztett. Kikísértem az ajtóig és némileg
pipiskedve (hát igen nem kicsit magasabb nálam a srác) adtam az arcára egy
puszit, majd útjára engedtem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azért ne
felejtsd el a bikinit! - kacsintott rám a lépcső aljáról, mire kiöltöttem rá a
nyelvemet. Ő pedig csak nevetett, majd fogta magát, felült a motorjára és
integetve elhajtott. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Én gyorsan
összecsaptam minden házimat (kit érdekel, hogy sikerül) azt</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">n elővettem
egy kisebb bőröndöt és elkezdtem pakolni. Damiannak igaza volt. Elfeledkeztem
Adamről, és jól éreztem magam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hát így,
várakozással tele virradt rám a szombat reggel. Ismételten korábban fenn voltam
a kelleténél, de már nem tudtam visszaaludni. Túlságosan is izgatott voltam.
Előző este, úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy 8-ra jönnek értem, hogy még
emberi időben kiérjünk a tópartra. Számolni kellett a forgalommal is. Kimásztam
az ágyból és mentem kitártam az ablakokat és szívtam magamba az éltető
napfényt. Tényleg nem volt rossz idő. Egyetlen felhő sem árválkodott az égen.
Esőnek a hírét sem lehetett hallani. A nap, fényesen sütött és a hőmérőnek a
higanyszála már elérte a 20 fokot. Hát igen, ebben az évben jó sokáig eltartott
a </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Vénasszonyok nyara</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">. A jó időre való
tekintettel egy egyszerű nyári ruhát vettem fel pár kiegészítővel és a hosszúszárú
szandálommal </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQaBm_zGXwoQsJGxG8Tnttdn6i3iRHsYLSTX3xy-ET7UvAAkq1aXA" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQaBm_zGXwoQsJGxG8Tnttdn6i3iRHsYLSTX3xy-ET7UvAAkq1aXA" /></a></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">(a magas sarkút még nem mertem megkockáztatni a térdem miatt). A
hajamat kifésültem és kiengedtem, majd a fejemre csúsztattam a napszemüvegemet.
Mikor végeztem levonszoltam a bőröndömet a földszintre, majd csak úgy rutinból
elkészítettem a reggelit. Én megreggeliztem és megszokásból Adamnek is
otthagytam a reggelijét, de ő maga eszembe sem jutott. Nyolc óra tájt
megszólalt a csengő. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Itt vannak! </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">gondoltam
magamban és ajtót nyitottam. Will állt az ajtó előtt, Liz társaságában.</span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sziasztok!
- köszöntem nekik fényes mosollyal, miközben körbenéztem. - Damian? - Will a
kapu előtt álló ezüstszínű Audira mutatott, aminek Damian zsebre tett kézzel
támaszkodott neki. Olyan menő volt és olyan helyes.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Elkerekedett
a szemem. Neki kocsija is van? Nem is! Arra is van jogsija? O.o De inkább nem
akadtam ki rajta. Elvégre még biztosan sok meglepetést tartogat számomra ez a
fiú. Lizt és Willt beinvitáltam, de nem nagyon akartak maradni, hanem az órára
mutattak, hogy indulnunk kéne. Így felkaptam a táskám, a bőröndömet pedig Will
(micsoda gavallér) és úgy mentünk ki. Mire bezártam mindent, már mindenki
készen volt. Odaléptem Damainhoz és megcsókoltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na,
indulhatunk? - kérdezte, mire mindannyian bólintottunk. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Damian
vezetett, én ültem az anyósülésen (:P), hátul pedig a gerlepár. Elindultunk.
Útközben nagyon jól szórakoztunk, ment a rádió és kánonban énekeltük a dalokat
Lizzel, elég hamisan. Az utóbbinak egy csókkal lett betapasztva a szája Will
által (a kis mázlista -.-), nekem bezzeg csak egy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hagyd abba Kim, mert a végén még nekimegyek valaminek</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> jutott
kedvenc sofőrünktől (igaz később kárpótolt ezért a balgaságáért). De legalább
választ kaptam a kérdésemre miszerint Damiannak honnan van jogsija és kocsija.
Az első magyarázata az volt, hogy egy évvel idősebb nálunk, így múlt nyáron
megszerezte a vezetői engedélyét, míg a másodikra csak megvonta a vállát és
közölte, hogy a kocsi az apja gyűjteményének egyike. O.o</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nagyjából
másfél óráig tartott volna az út, de félúton megálltunk egy kis patakocska
mellett és fotózkodtunk. Isten tudja miért. Ott elidőztünk egy darabig, mielőtt
tovább mentünk volna, de az út második fele már nem tartott olyan sokáig. Olyan
tizenegy óra felé értünk a tópartra, Damian szüleinek a nyaralója elé. Gyönyörű
ház volt, modern, mégis szerény. Hatalmas volt, ez már kintről látszott, de
mikor beléptünk igazából akkor képesztett el, hogy milyen tágas. Két szintje
volt, a földszinten nappali, konyha, egy hatalmas étkező és egy fürdő. Az
emeleten is volt egy fürdő és ott voltak a hálószobák. Szám szerint öt. Mindannyiunknak
jutott volna egy, de se Liz, se én nem akartunk egyedül aludni, úgyhogy párokba
rendeződtünk. Gondolom, mondanom se kell, kik voltak a párok.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Miután
behurcoltuk a cuccainkat (pontosabban behurcoltattuk a fiúkkal) Lizzel
bevetettük magunkat a konyhába és összedobtunk egy egyszerű ebédszerűséget. Név
szerint zacskós levest, plusz tésztát sajttal. Fantáziadús, de legalább ehető
volt. Habár érettebbnél érettebb barátainknak nem mindig sikerült a szájukba
érkeztetniük az ebédjüket, így takaríthattunk is rögtön evés után. Mikor
végeztünk a mosogatással lerogytunk az étkezőasztal melletti egyik székre
pihenni. Damian ekkor odalépett hozzám, megfogta a kezem és felhúzott állásba.
Aztán mögém lépett, bekötötte a szemem és átkarolta a derekam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mit csinálsz?
- kérdeztem mosolyogva és lerántottam volna a szemkötőm, ha valakik nem fogják
meg oldalról egy-egy kezem. - Helyesbítek, mit csináltok?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Maradj
nyugton és hagyd, hogy vezessünk. Meglepetés. - suttogta, mire elvigyorodtam,
és hagytam, hogy vezessenek. Egyre izgatottabb voltam. Aztán egyszer csak
megálltunk és éreztem, hogy a szemkötőm kilazul, és lassan lehullik rólam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na, most
nézz!- mondta Damian és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Én pedig néztem…</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-76256228983704146832013-08-20T20:25:00.001+02:002013-09-07T20:24:35.933+02:0013.rész<br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A felelés! Totálisan kiment a
fejemből! Még ki sem találtam, hogy mit akarok mondani a tanárnak, csak
Damiannal voltam elfoglalva! Mit csináljak most? Tuti, hogy karót kapok </span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">(bár ez akkor is így lenne, ha
készültem volna, de akkor legalább esélyem lett volna egy kettesre és
megmondhattam volna Adamnek, hogy én megtettem mindent) </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A bátyám ki fog nyírni aztán eltilt mindentől! </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Teljesen
bepánikoltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mademoiselle
Dawton! Önre várunk! – morgolódott továbbra is angolul, úgy tűnik megunta, hogy
franciául próbálgat a tudtomra adni dolgokat. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Belül
remegve álltam fel, hogy feleljek. Damian megszorította a kezem és bíztatóan
nézett rám. Én viszont nem tudtam hinni magamban. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mit mondjak? Halványlila gőzöm sincs, hogy milyen mesét kéne beadnom a
tanárnak, amit el is hisz. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Aztán feladtam a reményt és megpróbáltam
franciára fordítani a nyaram valós történéseit.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Öhm… J’ai un… accident (nekem van
balesetem) </span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– nyögtem
ki egy rosszul összerakott mondatot. – </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ööö…
Je dorms dans un lit. (egy ágyban alszok) </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– nyögdécseltem tovább el bírom
képzelni milyen borzasztó nyelvtannal. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A tanár az
orrnyergét masszírozva meredt rá, úgy tűnt eléggé lefárasztom. Damian hirtelen
felállt és elkezdett franciául hablatyolni. Folyékonyan beszélt, mintha az
anyanyelve lenne és szerintem kezdte kiidegelni a tanárt. Nem igazán értettem
mit mondott, csak futó szavakból vettem ki valamiféle ENGEM mentegető szöveget.
Azonban a tanárt nem nagyon kötötte le. Egy idő után csendre intette, aztán
felém fordult.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azt
hiszem Mademoiselle Dawton ezt itt be is fejezhetjük. Nem lesz ez jobb és
szeretném átvenni még a mai tananyagot, úgyhogy ez egy karó. Leülhet. –
oktatott ki gunyorosan, és éreztem a hangjában, hogy velem már csak azért se
fog franciául beszélni, mert nem vagyok méltó rá. Nem mintha annyira vágynék
erre a kegyre, mert úgyse értem meg, amit mond. – Önt pedig Monsieur Black
megkérném, hogy ne akarjon rögtön a barátnője helyett felelni, mert nem
érdekel. Nem érdekelnek a kifogások, sem az ön szemszögéből, sem a lányéból, megértette?
– méregette szúrós szemmel Damiant.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Azt hiszem most utálta meg őt. És ez az én
hibám. De úgy tűnt Dam ezt nem igazán vette magára. Egyszerűen csak megvonta a
vállát, majd velem egyetemben leült a helyére. Lesütöttem a szemem. Haragudtam
magamra. Több okból is. Az egyik, hogy Mr. Tateuil miattam haragszik Damianra.
A másik pedig, hogy hogy magyarázom ki Adamnél, hogy második héten karót kaptam
franciából. Ha a tanulásról van szó egyre inkább olyan, mintha tényleg az apám
lenne. Még a hideg is kiráz tőle. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Damian
megszorította a kezem, mire rásandítottam. Bíztatóan mosolygott. Remélem nem
haragszik. De legalább sikerült valamennyire megnyugtatnia. Az órát azonban még
így is némi hidegrázással ültem végig. Minden egyes pillanatban féltem, hogy a
tanár felszólít, én meg megint csak makognék. Bár szünetben így is, úgy is
köznevetség tárgya leszek, tehát tökmindegy. Főleg, ha a többiek megértették,
amit Damian mondott. El bírtam képzelni azt a mentegetőzést. De egyáltalán
miért tette? Tuti, hogy ré fognak szállni, amiért elkezdett nyalizni a
barátnőjéért, a népszerűsége pedig hamarosan a porba hullik. A ranglistán
szerintem már vagy egy fél létrányit csúszott lefelé. De én azért örültem, hogy
így tett. Melegséggel töltött el a gondolat, hogy ezt értem tette.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A csengőt
felszabadulásként értettem meg. Mr. Tateuil sértetten lépkedett ki a
tanteremből én pedig felsóhajtottam. A megkönnyebbüléstől. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Köszönöm.
– suttogtam Damiannak és egy óvatos puszit nyomtam az arcára. Átkarolta a
vállamat és rám mosolygott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nincs
mit, úgy láttam a tanár nem igazán szível téged és gondolom ez kölcsönös. –
révedt a távolba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És
ezt sikerült leszűrnöd? Gratulálok. – mondtam cinikusan, visszafojtott
nevetéssel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Igen
képzeld sikerült. – viszonozta a hangnememet és mindketten elmosolyodtunk.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
lehetett nehéz. – nevetett Jeff, odalépve hozzánk – Monsieur Tateuil kb. kilencedik
óta gyűlöli Kimet, ez még Jakenek is leesett. – mutogatott Jacobra, aki erre
csak meglökte a vállát, majd játékos lökdösődésbe kezdtek. Totál idióták.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kiiim!
– hallottam meg Liz hangját és a hang irányába fordultam. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A barátnőm a
padjánál ülve integetett, mögötte Will állt és karolta át a lány nyakát.
Felálltam és odamentem hozzájuk. Liz szinte az arcomba nyomta a telefonját. Az
én üzenőfalam volt megnyitva facebookon. Tömve volt mozgóképekkel és
szövegekkel. Mindegyiken az állt, hogy SORRY! És az összeset Damian posztolta.
Hogy mi? Vagy egy hete nézhettem utoljára a facemet, de ezt nem hittem
volna.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Damian tényleg sajnálja. Még fel
is vállalja. Ez olyan ariii^^ Mosolyogva mentem vissza a padomhoz és ültem
Damian ölébe. aztán megcsókoltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Már
megbocsájtottam. – mosolyogtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Örülök.
– csókolt meg ő is.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Persze,
persze én is örülök! De olyan nyálasak vagytok! – hallottam meg a hátam mögül
Yvonn irritáló hangját. – Nem hiszem, hogy rajtatok kívül ez bárkit is
érdekelne. Fogjátok már fel, senkit nem köt le a bugyuta kapcsolatotok, úgyhogy
nem kell itt nyalnotok-falnotok egymást. – puff, ez azért rosszul esett. Még
akkor is, ha el akartam engedni a fülem mellett. Olyan szívesen visszaszóltam
volna, de valahogy nem jött ki hang a torkomon.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - Nyugi
van hárpia, ha nem tudod felfogni, hogy közel sem érsz annyit, mint Kim, akkor
ezt beszéld meg magaddal! Mert minket meg a nyafogásod nem érdekel. Egy kis csitri
vagy, nem több, úgyhogy le lehet rólunk szállni. Ha meg zavar, hogy szeretem
Kimet, akkor dühöngj magadban, mert ez se köt le. – szólt vissza helyettem Dam,
rajtam meg ismét átfutott az a kellemes meleg érzés. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az
osztályteremben mindenki tapsolni és füttyögni kezdett, Yvonn pedig felhúzott
orral, karba tett kézzel, sértetten vetette le magát a helyére. Ez az én
barátom! A vállára hajtottam a fejem, ő pedig elkezdte simogatni a hajam. A
csengő megszólalt, de nem zavartattam magam. Olyan jól éreztem magam Damian
ölében, hogy nem érdekelt még a következő óra sem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az
osztályterem ajtaja hirtelen becsapódott. Felkaptam a fejem és odapillantottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mindenki
a helyére! – rikácsolta a belépő tanárnő. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://clashdaily.com/wp-content/uploads/2013/04/mean_OLD_teacher__300-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="http://clashdaily.com/wp-content/uploads/2013/04/mean_OLD_teacher__300-1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Miss Wilson
volt az. Vénségére teljesen szingli, habár nem is csodálom a kibírhatatlan
modorával. Ősz haja szokásos módon fel volt tűzve, keskeny szemüvege az orra
közepéig le volt csúsztatva. Tekintete unott és lesajnáló volt. Na, ő sem
túlságosan bírja az osztályunkat. Kezében egy jó kupac tankönyv volt. Cipőjének
sarkát keményen a padlóhoz verve csattogott a táblához, s miután cuccait hangos
csattanással letette a tanári asztalra, felfirkantott egy bonyolult egyenletet
a táblára.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- 3
percük van a feladat megoldására! – sipított. Ekkor már mindenki a helyén ült,
az osztály nagy része szorgalmasan körmölt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tanárnő
kérem, kimehetek a mosdóba? – jelentkezett nyájasan Yvonn.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Persze
drágaságom, menj csak. – lágyult el a tanárnő hangja, mire a szememet
forgattam. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Yvonn felhúzott
orral, fensőbbségesen lépdelt végig a padsorok között, mindenkire lenéző
pillantást vetve. Hát igen az a csaj a matektanárnőnk unokahúga, így nagyjából
az összes órát ellógja és valamiért, mindig neki vannak a legjobb jegyei. Vajon
miért?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Végtelen
hosszúnak éreztem azt a tanórát. Mindvégig azt kívántam bárcsak érne véget. Az
a nőszemély még az unokahúgánál is kibírhatatlanabb, és heti háromszor van vele
óránk. Bár vannak, akik egyáltalán nem zavartatják magukat. Pl. Jeff vagy
Damian. Ez utóbbi speciel firkálgatással töltötte az órát, és a tanár még csak
rá se nézett. Neki is lenne protekciója. A kis gonosz!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">De
szerencsére a matek óra és a nap is véget ért egyszer. Vállamon a táskámmal
léptem ki az iskola épületéből és tártam szét a karjaimat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szabadság!
– kiáltottam el magamat, mire a mögöttem sétáló osztálytársaim elnevették
magukat. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Damian
átkarolta a vállamat, jelezve, hogy tőle mehetünk. Elköszöntünk a többiektől és
elindultunk hazafelé. Hazavitt engem, de megkértem, hogy a házunktól távolabb
álljon meg. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mégis
miért? – kérdezte csodálkozva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
tudom, hogy Adam otthon van-e és a múltkor igencsak kiakadt, amiért a
motorodról szálltam le. Így is haragban vagyunk, nem akarok még egy vitát. –
néztem rá szomorú bociszemekkel, ő pedig két-három házzal arrébb állt meg.
Onnanstól gyalogoltunk.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tényleg
meg kéne győzni a bátyádat, hogy engedje, hogy motorozz, mert igencsak fárasztó
lesz mindennap feltolni a motoromat ezen a lejtőn. – nézett rám.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Megígérted,
hogy segítesz. – emlékeztettem rá, mire bólintott. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akár
most is megpróbálhatnám. – ajánlkozott, de megráztam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ezz…
nem túl jó… ötlet. – húztam el a számat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mert?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Most
épp téged tart a főellenségnek. – válaszoltam röviden. Csodálkozva nézett rám.
Nem értette. – Egyik nap a húga a te motorodról száll le, amit mellesleg
megtiltott neki. Másik nap meg a zokogó testvérébe botlik, aki kijelenti, hogy
igaza vol veled szemben és hogy utál téged. – vallottam be az ajkaimat
harapdálva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ah-ha.
Tehát ő egy ilyen mindent megbeszélünk báty, ugye? – esett le neki a tantusz.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát,
ő az egyetlen rokonom… De ugye nem haragszol? – néztem rá félve, mire átölelt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hogy
tudnék haragudni rád? Hiszen szeretlek. – mondta és egy csókot nyomott a
homlokomra.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Aztán egy
másik hosszadalmas csókkal elbúcsúztunk egymástól én meg elindultam befelé.
Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Elővettem a kulcsomat,
kinyitottam és beléptem. Adam megint nem volt otthon. Már kezdtem tényleg
aggódni. Mi van, ha épp terepen volt és meglőtték, most meg egy kórházban
haldoklik. Még azt is kinézném belőle, hogy direkt kéri, hogy ne szóljon nekem
senki. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem, Kim!</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ne gondolj baromságokra! Adam biztos jól van,
a haverjaival zenél vagy bulizik, neked meg elfelejtett szólni. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nyugtatgattam
magamat, de ezek a tippek ott bujkáltak a gondolataim mélyén. A konyhába
sétáltam és megkönnyebbülten vettem észre, hogy a reggeli, amit az asztalon
hagytam, már nincs ott, a tányér meg az evőeszközök pedig a mosogatóban vannak.
Ezek szerint a bátyám járt itthon. Ettől valamilyen szinten megkönnyebbültem.
De akkor miért nem hagyott valami üzenetet?</span></span></span></span></div>
<br />Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-84985881632422309122013-08-19T23:06:00.000+02:002013-09-07T20:25:19.431+02:0012.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Kicsit lelombozott, hogy az előző részhez egyetlen komit sem írtatok, de sebaj azért remélem tetszett^^ Itt a kövi</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">♥</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">:</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Már azelőtt
fenn voltam, hogy az ébresztőm megszólalt volna. Egyszerűen képtelen voltam
tovább aludni. Az szombat este történtek annyira feldobtak, hogy annak
ellenére, hogy alig aludtam az éjjel, teljesen éber voltam. Valahogy már
egyáltalán nem voltam dühös Damianra. Mintha az iránta érzett szerelmem
kiirtott volna belőlem minden ellenséges érzést. Már nem mintha vágytam volna
rá. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i1281.photobucket.com/albums/a518/prettyandniceblog/05_zps04eb434f.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="284" src="http://i1281.photobucket.com/albums/a518/prettyandniceblog/05_zps04eb434f.png" width="320" /></a></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A szekrényhez lépkedtem és valahogy ellenállhatatlan késztetést éreztem
arra, hogy jól nézzek ki és tetsszem Damiannak, úgyhogy vagy három variációt
próbáltam fel, mire végre döntöttem a ruházatom felől. Egy farmersortot és egy
fekete topot választottam, majd az öltözékemet feldobtam egy piros kockás
blúzzal, anyu régi karórájával és némi sminkkel. Lesétáltam a konyhába és
nekiálltam főzőcskézni. A jó kedvemet még az Adammel való veszekedésem
gondolata sem ronthatta el, úgyhogy eldöntöttem, hogy készítek magunknak
reggelit. Amúgy is volt még egy csomó időm tanítás előtt. Sütöttem
tojásrántottat, pirítottam kenyeret és főztem teát. Aztán megterítettem
magunknak. Mikor végeztem felmentem az emeletre és bekopogtam Adamhez. De nem
nyitott ajtót senki, sőt még csak nem is szólt ki. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Még aludna? De hát az nem vall rá. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Óvatosan lenyomtam a kilincset
és beléptem a szobába. A kuplerájon már régóta nem csodálkozom, viszont azon,
hogy a bátyám nincs a szobájában, igencsak elkerekedett a szemem. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ezek szerint már elment volna dolgozni? Még
csak egy üzenetet sem hagyott. Este sem láttam, mikor hazajöttem. Talán itthon
sem volt? Az őrsön éjszakázott volna? </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">(hupszika! Ha még nem említettem
volna Adam rendőr. Még igencsak kezdő, de odavan a munkájáért. Talán jobban,
mint értem. Na, jó ez tuti nem igaz </span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">♥♥♥) </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Vagy
valakivel? </span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Valamiért ez a
változat jobban kiakasztott. Némileg lelombozva jöttem ki a szobából és csuktam
be magam mögött az ajtót, aztán lementem reggelizni. Egyedül. Kicsit nyomasztó
volt. De a kedvemen még ez se rontott sokat. Adam reggelijét az asztalon
hagytam, csak leterítettem egy papírszalvétával, én pedig felhúztam a cipőm, a
vállamra kaptam a táskám és kiléptem az ajtón. Körbe sem nézve fordultam a
zárhoz és zártam be, majd indultam el a suliba. De már a lépcsőnél
megtorpantam, ugyanis volt valaki a kapuban. Damian állt a motorjának
támaszkodva a járdán. Elmosolyodtam és lépteimet megszaporázva mentem oda
hozzá.</span></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia.
– köszöntem neki. – Hát te? Mit keresel itt? –kérdeztem csodálkozva, de nagyon
örültem neki.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Már
el se jöhetek a barátnőmért, hogy ne kelljen a suliig gyalogolnia? – kérdezett vissza
sértetten. – Ezt megjegyeztem. – fordította el a fejét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jól
van, ne! Csak meglepődtem. – néztem rá sajnálkozva, mire ismét felém fordult én
pedig egy lágy csókot leheltem az ajkaira. – Köszönöm. – mosolyogtam bele a
csókunkba, ő pedig néhány pillanat múlva felült a motorra.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
hát felszállsz? – fordult felém, mire boldogan bólintottam és helyet foglaltam
mögötte. Átöleltem a derekát és a pólója alatt éreztem az izmos felsőtestét. Ő
pedig hátrafordult és megcsókolt, majd a fejembe nyomta a bukóját. Hitetlenül
ingattam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Már
megint inkább rám vigyázol, mint magadra. – adtam hangot az ellenérzésemnek, mire
egyszerűen csak megvonta a vállát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Csak
ez az egy van, de ha esünk, inkább én törjek, mint te. – vigyorodott el. Olyan
aranyos volt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nekem mindegy, én már úgy is törtem. - nevettem fel erőltetetten - De legközelebb
hozom a sajátom. – sóhajtottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Honnan
veszed, hogy lesz legközelebb? – nevetett fel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ahha,
tehát ez ilyen egyszeri alakalom? – jegyeztem meg élesen. – Szép kis barát vagy
te! Ha akarod most is leszállhatok.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
akarom. – mondta lágyan, teljesen nyugodt hangon. – De holnap ne felejtsd el, hozni
a sajátod. – mosolyodott el, mire leszűrtem, hogy eszébe sem volt egyszeri
ajándékként gondolni erre a napra. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Még
szorosabban hozzábújtam. A fejemet a vállaira hajtottam. Elindultunk. Nem volt
túlságosan hosszú az út a suliig és azt kívántam bár eltartott volna még pár
órácskáig. De sajnos annyira messze nem volt a gimi. Kedvetlenül szálltam le.
Damian a hátizsákja pántjára csatolta a bukóját, majd a kezemet megfogva indult
el befelé az épületbe. Éreztem, hogy minden szem rám szegeződik. A balesetem
óta sajnos szinte mindenki ismer legalább látomásból és azt is tudják, hogy
eddig nem voltam népszerű a fiúk körében. Most meg hirtelen egy oltári helyes
sráccal kézen fogva jövök suliba. Nem kevés hitetlenkedő és még több irigy
pillantást kaptam válaszul. De megpróbáltam nem túlságosan zavartatni magam.
Közelebb húzódtam Damianhoz, mire ő átkarolta a vállamat. Szinte hallottam a
sugdolózásokat a hátunk mögött. De végre elértük az osztálytermet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Aztaaa!
Kim felszedte Damiant! – kiáltotta el magát Theo.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/tumblr_m5w2giZWUw1r4rma8o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_m5w2giZWUw1r4rma8o1_500.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Theodor
Davis. Göndör vörös hajú, szeplős srác. Általánosba is egy osztályba jártunk és
mindig mi voltunk a vörös páros! Hogy én hogy utáltam ezt a megnevezést! Pfuj!
Szegényke mindig azt hiszi, hogy nagyon okos, pedig ritkán van így. Neki van a
legalacsonyabb átlaga az osztályban. Minden évben éppen csak átcsúszott.
Képtelenség titkot bízni rá, mert két másodperc és mindenki tud róla. Ráadásul
semmit nem lehet eltitkolni előle. A megfigyelőkéje túl jó…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Természetesen
erre, mindenki felénk fordult. (Nem igaz, nem mindenki. Simont egyáltalán nem
kötötte le a dolog. De őt semmi nem érdekli a tankönyvein kívül). Szuper. Körbenéztem
az osztálytársaimon, mire több elkerekedett szempárral találtam szembe magamat.
(Hát igen, persze már mindenki benn volt, mi értünk be utoljára.) Liz szinte
ujjongott, őt Will fogta le, mert időközben megszólalt a csengő. Nem kéne
felhívnunk magunkra az ügyeletes tanár figyelmét, némi hangoskodással. (Jah.
Damian meg én persze még mindig az ajtóban álltunk) Csak Yvonn nézett úgy
mintha épp meg akart volna ölni. Szemei szikrákat szórtak, ha e pillantással
gyilkolni lehetett volna, akkor már tuti halott lennék. Nem tudtam elképzelni
mi lehet a baja. De aztán bevillant. Talán neki is tetszik Damian és ő akart
ráhajtani. Valamilyen szinten sajnáltam. Meg tudtam érteni az érzéseit. De tuti
nem tudtam volna elviselni, ha akkor ő lett volna a karjaiban és nem én. Eleve
nem bírom a csajt, de ha még a srácot is lenyúlja, akit szeretek akkor… Hát
akkor biztos kinyírtam volna és nem csak elméletben…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Khrm…
- köhintett valaki mögöttünk. Hátrapillantottam és meghűlt bennem a vér.
Mindaddig eszembe sem jutott, hogy hétfő van és, hogy mi az első óránk. Da
abban a pillanatban bevillant. – </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Monsieur
Black?</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> – nézett Damianra, majd tekintetét rám emelte. Mit nem mondjak az
sem volt túl kedves. – </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mademoiselle Dawton?
</span></span></span></i></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Bonjour Monsieur Tateuil! </span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– köszönt illedelmesen Damian, de
nekem csak egy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Bonjour</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-t sikerült
kinyögnöm, azt is nehezen.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Pourquoi ne sont-ils en place?</span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> – kérdezte némileg ingerülten, én
pedig értetlenül bámultam rá. – Miért nincsenek a helyükön? – ismételte meg a
kérdést angolul, borzalmas akcentussal, már eléggé dühösen, mire a helyünkre
fáradtunk. </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mr Tateuil is a tanári
asztalhoz ballagott, s a naplót letéve hideg tekintetét rajtam állapította meg.
– Látom, már jobban van Mademoiselle Dawton. – vigyorodott el gunyorosan, nekem
pedig először nem is esett le mit is akar mondani. Csak a baleset villant be,
de azóta már találkoztunk, tehát tuti nem lehetett az. Aztán koppant. Pénteken
nem jöttem suliba és az volt az alibim, hogy lebetegedtem. És pénteken francia
is volt. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Oui, merci.</span></span></span></span></i><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> – villantottam meg csodás
franciatudásomat büszkén.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
hát gondolom, most már el tudja mesélni nekünk mi is történt magával a nyáron,
egy felelés formájában. Volt egy heted felkészülni rá. – A felelés! Teljesen
kiment a fejemből!</span></span></span> </span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-65582499737381732782013-08-18T19:09:00.000+02:002013-09-07T20:26:04.320+02:0011.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Íme az új rész! Igazából nem akartam még feltölteni, de látva a komikat, már nem szerettem volna tovább várni, úgyhogy jó szórakozást!^^</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Karikás
szemmel ébredtem, mert sajnos nagyon későn sikerült álomba sírnom magam. A
tükörhöz lépkedtem és megpróbáltam valamit kezdeni a borzasztó ábrázatommal.
Feltettem némi sminket, hogy elfedjem a sötét karikákat. Eszembe sem volt
suliba menni, úgyhogy csak összeszedtem pár cuccot egy kis táskába (iratok,
mobil) és lesétáltam reggelizni. Adam már nem volt otthon, és nem hagyott
semmiféle üzenetet. Ezen egy kicsit csodálkoztam, de nem nagyon foglalkoztam
vele. Mikor végeztem, feltettem a napszemüvegemet, bezártam magam mögött az
ajtót és neki vágtam a városnak. Ki kellett mozdulnom, és ahogy Liz mondta
hideg fejjel át kellett gondolnom mindent. Semmi kedvem nem volt a négy fal
között tespedni és ismerősökkel sem akartam találkozni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egész
délelőtt a plázákat jártam, de nem vettem semmit. Dél körül kiültem a parkba
kezemben egy kakaós csigával és végre átgondoltam mindent. Nyugodtan. Még
mindig haragudtam Adamre, annak ellenére, hogy kiderült, végül is Damian okozta
a baleset, de a bátyám továbbra is ragaszkodik a döntéséhez és én továbbra sem
fogadom el. A helyzet annyit változott, hogy már nem csak a testvéremre voltam
dühös, hanem Damre is. Egyikükre sem voltam túlságosan kíváncsi. Ebben voltam a
legbiztosabb. Befejeztem az evészetet és lassan elindultam hazafelé. Mikor
hazaértem Adam már otthon volt, de nem foglalkoztam vele. Ő sem velem. A
szobájában dolgozott én pedig felmentem az enyémbe. Lefeküdtem az ágyamra és
elkezdtem zenét hallgatni. Egyszer csak megcsörrent a mobilom.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Halló.
– szóltam bele kissé nyomottan.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia,
Kim! Hogy vagy? – kérdezte aggodalmas Liz hangon.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jól.
– válaszoltam. – Sikerült mindent átgondolnom.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ennek
örülök. – villanyozódott fel. – És mire jutottál?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Utálom
Damiant. – szögeztem le szárazon. – Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön, még
akkor se, ha szeretem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom.
– szomorodott el. – Biztos, hogy ez a jó döntés?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Biztos.
– értettem egyet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát
jó, te tudod. Ez a te döntésed. – sóhajtott fel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Örülök,
hogy támogatsz. – mosolyodtam el halványan.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ez
csak természetes… Kim!? – szólított meg, mikor épp le akartam tenni a telefont,
mintha csak eszébe jutott volna valami. – Van kedved eljönni velem meg Willel
holnap moziba? Lesz egy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">oltári jó</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
film, amit Will meg akar nézni, nekem meg kéne némi támogatás.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ha
nem zavarok, akkor szívesen. – egyeztem bele. – Úgy is szükségem van némi
kikapcsolódásra. Mikor?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Délelőtt
10-re, aztán meg beülnénk egy Mekibe kajálni, okés?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Persze.
Akkor holnap talizunk. – mosolyogtam és letettem a telefont és végigdőltem az
ágyamon.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Másnap
teljesen feldobódva ébredtem és keltem fel. A gardróbhoz sétálva választottam
valami laza cuccot. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://imagestore1.blogger.hu/25_31108_550732_b2c46cda48b01a818d97b344cf6bae42_b594ba_301.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://imagestore1.blogger.hu/25_31108_550732_b2c46cda48b01a818d97b344cf6bae42_b594ba_301.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Felvettem egy korallszínű csőnadrágot, fehér topot és egy
fekete békejeles, bő pólót. Feldobtam egy halvány sminket és elindultam a mozi
felé. Olyan jól éreztem magam, mint már nagyon régen. Hirtelen elfeledkeztem
minden problémáról, veszekedésről, pasikról. Moziba menni a két legjobb
barátommal nagyon jó programnak ígérkezett. Amikor megérkeztem a jegypénztár
mellett álltam meg és vártam Willékre. Nekidőltem a falnak és onnan néztem körbe,
hátha megpillantom őket. De nem őket láttam meg. Ellöktem magam a faltól és
karba fontam a kezem.</span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Te
mit keresel itt? – Léptem oda Damianhoz, mert ő volt az. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Will
hívott, moziba. – válaszolta szűkszavúan, miközben elfordította a fejét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Micsoda
véletlen! – zsörtölődtem, mikor megpillantottam az épp felénk igyekvő párt. –
Liz! – szólítottam meg a barátnőmet és a könyökét megragadva messzebbre
rángattam. – Damian mit keres itt? Azt mondtad, hogy csak te meg Will lesztek
itt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom
Kim, Will azután hívta meg, miután én meghívtalak téged. – sajnálkozott, de nem
tűnt olyan igazinak.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Miért
nem hívtál fel újra? Mondtam, hogy nem akarok vele találkozni! – dühöngtem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
akartalak, csak…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hé,
skacok! Van egy kis probléma! – jött oda hozzánk Will nyomában Damiannal. – Nem
kaptam négy jegyet egymás mellé, csak kettőt-kettőt. – nézett rám szomorúan.
Na, itt totál kiakadtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És
most mi lesz? – kérdeztem némileg pánikolva. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- El
kell döntenünk, hogy ki kivel ül. – válaszolt Will természetesen. Lizre néztem,
aki időközben odahúzódott Willhez. Nem akartam őket szétválasztani.
Felsóhajtottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben.
Ti üljetek együtt. – néztem rájuk, olyan aranyosak voltak együtt. – Én majd
ülök, evvel itt. – mondtam lesajnálóan. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem, nagyon
fűlt hozzá a fogam, de ez volt. Willnek és Liznek együtt kellett lenniük. Ők
egymásnak vannak teremtve nem szakíthattam szét őket, csak azért mert haragszom
Damianra. Inkább összeszorítottam a fogaimat. Will odaadta a jegyeinket és
beültünk a terembe. Nem voltak benn túl sokan, amin csodálkoztam. Kevesen voltunk, de Will nem kapott négy jegyet egymás mellé, mi?! </span></span></span><i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">WIIILL!!! </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Lizék valahol
középen ültek, mi pedig kicsit hátrébb, de ugyanolyan jól láttunk mindent. Az
egész film alatt magamon éreztem Damian tekintetét, de felé sem fordultam.
Többször megszólított, de én rá se hederítettem. Nem akartam vele beszélgetni.
Csendben ültem és ettem a pattogatott kukoricát. A film végén együtt mentünk a
McDonald’s-ba. Már egy óra volt mikor elkezdtünk enni, Will pedig folyamatosan
nevettetett bennünket, így nem is nagyon tudtunk az evéssel foglalkozni.
Legalább három órát töltöttünk el ott és annak ellenére, hogy Damian ott ült
mellettem nagyon jól szórakoztam. Miután már elég időt töltöttünk a mekiben
kimentünk a parkba és Willék hamarosan el is indultak hazafelé. Kettesben
maradtunk Dammel egy padon. Csak pár percig bírtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azt
hiszem, én megyek. – mondtam komoran. Nem sok kedvem volt kettesben lenni VELE.
Felálltam és elindultam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Várj!
– ragadta meg a kezem és felállva visszahúzott. – Kim, kérlek hallgass meg. –
nézett a szemembe, de én elfordítottam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Willék után
indultam és lépteimet megszaporázva hamarosan utol is értem őket. Damian ott
maradt a padon és térdeire könyökölve bámulta a földet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
- kiáltott rám csodálkozva Liz, mikor beértem őket. – És Damian?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ő
nem érdekel. – makacskodtam, mire Will is megfordult.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én,
jól ismerlek Kim! – ragadta meg a vállaimat. – És tudom, hogy ez nem te vagy.
Te mindig meghallgattad a mi verziónkat, ha nem is rögtön a veszekedéskor, de
nem sokkal utána. Ez nem te vagy.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nehogy
már az ő pártján állj! Az a srác tette tönkre az életem. – kiáltottam rá és
leráztam magamról a kezeit.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
nem állok senkinek a pártján. De csak, hogy tudd Damiannak sem volt éppen az a
nap a kedvence. – emelte fel a hangját minimálisan. – A szülei aznap közölték
vele, hogy ők visszamennek Skóciába, amint találnak neki lakást. Ettől totál ki
volt akadva, még ha titkolni is akarta. Se szó, se beszéd kirohant a házból és
egész éjszaka az utcákat járta zsebre tett kézzel. Itt a parkban találtam rá,
de akkor már a balesetről beszélt és a fejét fogta, hogy az ő hibája. Teljesen
magába volt roskadva. De aztán sikerült összeszednie magát és a lazábbik énjét
mutatnia feléd.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- De
hát nem is tudta, hogy én ültem azon a motoron! – tiltakoztam, mire Will rám
nézett. – Elmondtad neki? – kérdeztem elhűlve.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tennem
kellett valamit. Aztán amikor meghallotta, hogy azt a gyalogost hibáztatod, úgy
érezte be kell vallania neked az igazat, annak ellenére, hogy hevesen
tiltakoztam. Hiszen tudtam, hogy hogy reagálnál. Ő mégis eléd állt és a
következményeket elfogadva elmondott mindent. – teljesen elhűltem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Will
teljesen komolyan beszélt és ez látszott a szemén. Bízik Damianban és ettől
biztos voltam benne, hogy az ő szándékai sem lehetnek rosszak. Az egész baleset
egy véletlen egybeesés miatt volt. Mind a ketten hibásak vagyunk benne.
Lehajtottam a fejem és elindultam visszafelé Damianhoz. El bírtam képzelni Will
elégedett mosolyát a reakcióm láttán, de most egyetértettem vele. Csendben
lépkedtem oda a padhoz, ahol a fiú ugyanúgy ült, mint amikor otthagytam. </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Damian!
– szólítottam meg, mire felém fordult. – Sajnálom. – mondtam, de csak
csodálkozó pillantásokat kaptam válaszul. – Will elmondott mindent, azt is,
hogy bűntudatod volt az egész miatt. De mindketten hibásak voltunk a
balesetben. Nem kellett volna magadra vállalnod az egészet. Ha nem mondod el, hogy
te voltál a gyalogos, akkor sose haragudtam volna meg rád. Miért mondtad el?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mert
szeretlek! – nézett rám, mire elkerekedett a szemem. – Már akkor beléd estem,
amikor először megpillantottalak, és egyre kevésbé tudtam együtt élni a
gondolattal, hogy én okoztam a balesetet, pedig akkor még nem is tudtam, hogy
amiatt eltiltanak a motorozástól. És amikor a minap azt mondtad, hogy szeretsz,
hirtelen képes lettem volna bármit megtenni érte, hogy megbocsáss. Még a
büszkeségemet is feladtam volna…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hallottad?
– hűltem el, mire bólintott és megcsókolt. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A csókja
forró volt és szenvedélyes. Tele volt szerelemmel. Máris nem haragudtam rá,
hanem át adtam magam a szerelemnek. A gyomrom összerándult. Az érzéseim Damian
iránt teljes mértékben feltámadtak és megfeledkeztem a környezetemről és minden
más érzésemről.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szeretlek.
– suttogtam és megcsókoltam. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Karjaimat a
nyakába fontam és belemosolyogtam a csókunkba. Baleset ide vagy oda, már nem
tudtam őt hibáztatni. Senkit sem hibáztattam. Senkire sem haragudtam. Csak végtelen
örömöt éreztem. Megtörtént! VELEM! Belém szeretett a suli egyik legmenőbb sráca
és be is vallotta nekem. Határtalanul boldog voltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kérlek,
bocsáss meg nekem. – suttogta és ismét megcsókolt. Eltoltam magamtól.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Még
meglátom. – mosolyodtam el, de továbbra sem haragudtam rá. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Talán
segíthetek meggyőzni a bátyádat, hogy engedjen motorozni. – nézett rám
kérlelően, mire elmosolyodtam és megcsókoltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Képes
lennél rá? – kérdeztem, mire bólintott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hazakísért, de
csak a kapuig. Csókkal búcsúztunk el egymástól, aztán viszonylag nyugodtan
mentem be a házba. Felmentem a szobámba és levetettem magam az ágyra. Eddig
bírtam. Boldogan felsikoltottam és határtalanul boldogan nyúltam a
telefonomért, hogy felhívjam Lizt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Liiiiz!
– kiáltottam a telefonba örömtelien, mikor felvette. –Nem fogod elhinni mi
történt!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
történt, Kim, mondd már!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Damian
és én összejöttünk! – mondtam egy visszafojtott sikoly kíséretében, mire
hallottam, hogy Liz felsikolt a vonal túloldalán.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
van veletek? – hallottam meg Will hangját, biztos nevetett rajtunk, mire Liz
ecsetelte neki a helyzetet. – Végre! Már azt hittem az életben nem valljátok be
egymásnak az érzéseiteket. – sóhajtott fel megkönnyebbülten.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Te
tudtál róla? – kérdeztem csodálkozva, de Will csak nevetett. Ez igennek
hangzott.</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-80215839963836935482013-08-17T19:46:00.003+02:002013-09-07T20:27:07.366+02:0010.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nagyon köszönöm a komikat <3 És remélem a tartalma ellenére tetszeni fog ez a rész is :D ^^</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Beszélnem
kell veled… - mondta komoran, rám se nézve. A szívem hevesebben kezdett verni
és hirtelen légszomj lett rajtam úrrá.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Miről?
– kérdeztem elhűlve. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy komolya dologról van
szó.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A
balesetedről. – válaszolta rám sem nézve.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ne
beszéljünk már többet erről! Elegem van belőle. Az a baleset az életemet tette
tönkre. – csattantam fel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- De
akkor is beszélnünk KELL róla! – mondta nyomatékosan és két kezével megragadta
a vállamat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
kell, csak te akarsz! – ráztam le magamról a kezeit és elfordulva elindultam
visszafelé a házba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
– kiáltott utánam, mire elkerekedett szemekkel néztem rá. – Kim, kérlek. –
lágyult el a hangja.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azt
mondtad, hogy Kim? – kérdeztem, miközben visszamentem hozzá.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Igen,
tudom a neved, csak húztam az agyad – sóhajtotta – De most nem ez a fontos.
Kérlek, beszélnem kell erről veled. – nézett rám kérlelően.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben.
– adtam be a derekam. – Nem tudom, miért érdekel ez téged annyira, de ha
ennyire szeretnéd, beszéljünk róla. Avval a feltétellel, hogy ezek után
elfelejted az egész témát. Teljes mértékben elegem van belőle. Értve? – vontam
fel a szemöldökömet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben.
– válaszolt beleegyezően.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na
és mit akarsz hallani? – néztem rá kérdően.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azt
mondtad, hogy egy gyalogos miatt szenvedtél balesetet, igaz? – kérdezte az égre
futtatva a tekintetét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Igen.
Ez érdekelt annyira? – fontam karba a kezem és várakozón néztem rá.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom.
– sütötte le a szemét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mit?
– kerekedett el a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Az
a gyalogos… én voltam. – fordította el a fejét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Menten
megfordult velem a világ. Meg kellett kapaszkodnom a kerítésben, mert a lábaim
mintha hirtelen nem tudták volna megtartani a súlyomat. Szédültem, a pulzusom
az egekben volt. Képtelen voltam felfogni a hallottakat. Belezúgtam a srácba,
aki tönkretette az életemet. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsMxagoqSruhk_Dd3qZ4xQ1yoZKi9G9ZudupdOyolBURhL7s_gawZl109_MAOKF7bNoi2BS05PiQH7GSxoOsMMBEgOunmnd_GIE_ATLoWf_3T2HI_X4V9zukUafrnalZeQa6rdeTHZAjc/s320/ineed+a+moment.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsMxagoqSruhk_Dd3qZ4xQ1yoZKi9G9ZudupdOyolBURhL7s_gawZl109_MAOKF7bNoi2BS05PiQH7GSxoOsMMBEgOunmnd_GIE_ATLoWf_3T2HI_X4V9zukUafrnalZeQa6rdeTHZAjc/s320/ineed+a+moment.gif" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ugye
ezt nem mondod komolyan? – kérdeztem hidegen és akkor ott teljesen
elfeledkeztem róla, hogy abba a fiúba vagyok szerelmes, aki ott áll előttem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nézd
Kim, én nagyon sajnálom… Teljesen magam alatt voltam…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sajnálom?
Sajnálom??? Csak ennyit tudsz mondani, azok után, amit a suliban mondtam? –
fakadtam ki hisztérikusan. – Amiatt a gyalogos miatt történt az egész baleset!
A baleset miatt Adam eltiltott az álmomtól!</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az, hogy teljesen magad alatt voltál nem mentség!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tudom.
– sóhajtotta. – De kérlek…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mit
akarsz még! – kiabáltam rá. – Végül is te… TE tetted tönkre az életem. Istenem,
én meg beléd szerettem. – a mondtat végét már suttogtam és csak reméltem, hogy
nem hallotta meg.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
Kérlek… - kezdett bele ismét kérlelőn nézve rám, de lecsitítottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
- </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ne…
Hagyj békén. – mondtam komoran. – Menj el... Nem akarlak látni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Menj!
Kérlek… - néztem rá kérlelően, mire vette a lapot.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben.
Akkor holnap…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ne!
Nem akarlak látni. – ráztam a fejemet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Bementem a
házba és bevágtam magam mögött az ajtót. Nekidőltem és a küszöbig csúsztam. Előtörtek
belőlem a könnyek. </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ez nem lehet igaz!
Belezúgtam a srácba, aki tönkretette az életemet! Ez teljesen rám vall. </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hirtelen
nem is Adamet hibáztattam, azért, hogy eltiltott a motorozástól, hanem Damiant,
aki miatt tiltott el. Zokogva vertem az öklömet a padlóba. Hirtelen megmozdult
mögöttem az ajtó.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
megmondtam, hogy menj el! – kiáltottam zokogva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
Mi van? Engedj be! – hallottam meg Adam hangját. Felálltam és kinyitottam az
ajtót.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia.
– köszöntem szipogva és hirtelen felindulásból a nyakába vetettem magam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
történt? – ölelt át.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Annyira
sajnálok mindent, amit a fejedhez vágtam. Igazad volt Damiannal kapcsolatban.
Nem szabadott volna ilyen rövid idő után ennyire közel kerülnöm hozzá. Egy
idióta vagyok.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
vagy idióta. Én is sajnálom, hogy az elmúlt időszakban annyira másképp
viselkedtem veled. De tényleg aggódom érted.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
kell aggódnod, tudok magamra vigyázni. – töröltem le a könnyeimet és közben
elhúzódtam tőle. – Felmegyek a szobámba. – közöltem, mire bólintott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Felmentem és
becsuktam magam mögött az ajtót. Leheveredtem az ágyamra és újból a könnyeimbe
temetkeztem. Már mindenről megfeledkeztem, a térdem se fájt és az Adammel való
veszekedésem sem érdekelt. Egyedül az este történtek. Damian volt az a
gyalogos, aki miatt elveszítettem az irányítást a motorom felett. Még mindig
képtelen voltam felfogni. Könnyekkel a szememben nyúltam a telefonom után és
felhívtam Lizt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia!
– szólt bele.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Liz!
Ki kell találnod nekem holnapra valami alibit! – kértem sírva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
Mi történt? Miért sírsz?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Semmi.
Csak egyszerűen kell nekem valami alibi holnapra, ugyanis tuti, hogy nem megyek
suliba, Tateuil meg száz, hogy kiakad.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Persze,
persze. Majd azt mondom lebetegedtél. – hadarta – utána úgyis hétvége lesz,
tehát nem feltűnő. De mondd már, mi történt?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Összevesztem
Damiannal. – sírtam. – Teljesen és véglegesen. Beleestem abba, aki tönkretette
az életemet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi?
Nem értelek Kim! Magyarázd már el!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ő
volt az, a gyalogos, akit a balesetkor megelőztem. Mindent összevetve ő okozta
a balesetet! Ő tette tönkre az életemet!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Már
értem. Nyugodj meg, Kim! Minden rendben lesz. Aludj egyet, aztán holnap majd
mindent átgondolsz. Hideg fejjel. Jó?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jó.
– bólintottam. – Köszi, Liz. Te vagy a legjobb.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Tudom.
– mondta és mosolygott. Hallottam. – Szia.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia,
és még egyszer köszi. – mondtam, avval kinyomtam a telefont. És végigheveredtem
az ágyamon, majd lassan álomba sírtam magam.</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-69949204213223622032013-08-15T11:36:00.003+02:002013-09-07T20:27:48.806+02:009.rész<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A nap többi
része nem volt túl érdekes. Damian hozzám sem szólt szokás szerint, csak a
tekintetében láttam, hogy valami nincs rendjén. Nem volt se olyan hideg, mint
eddig, se olyan meleg, mint AZON az estén. Csupa nagybetűvel. Kerülte a
pillantásomat és került engem is. El nem tudtam dönteni miért. A sportsulisok
is felbukkantak tanítás után. A csapatkapitányuk és a csatlósai a kapunál
várták Willéket. Ők pedig fittyet sem hánytak rájuk. Úgyhogy a vesztes csapat
felhúzott orral elhúzta a csíkot. Egyedül mentem haza, mert Liz Willhez ment,
hogy turbékoljanak. Még mindig annyira irigyeltem őket és egyre inkább kezdtem
azt érezni, hogy nekem soha nem lehet olyan kapcsolatom, mint nekik. Damiannal
biztos nem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Másnap
reggel vegyes érzésekkel ébredtem. Az ágyamon felülve, kitekintettem az ablakon
és úgy tűnt remek napom lesz. Elmosolyodtam és felkeltem. A gardróbhoz sétálva
sikerült rosszul lépnem és a térdem elkezdett piszkosul fájni. Mégse lesz olyan
szuper ez a nap. A szekrényemhez bicegtem és felöltöztem. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #fff2cc;"><a href="http://www.likeold.hu/wp-content/uploads/barna-ruha-osszeallitas.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.likeold.hu/wp-content/uploads/barna-ruha-osszeallitas.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egy fehér pólót, egy
barna nadrágot és egy barna mellényt vettem fel. Aztán a táskámat a vállamra
véve nagy nehezen lebotorkáltam a konyhába. Adam már ott volt és nyugisan
reggelizett. Ahogy beléptem rám emelte a tekintetét és mit ne mondjak nem volt
túl kedves. Még mindig várta a magyarázatot. Az asztalhoz bicegtem és leültem.
Mondanom sem kell nagyon megkönnyebbültem. </span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Fáj
a lábad? – nézett rám kérdőn a bátyám, mire nem feleltem semmit. Pontosabban
nem akartam, de már nem bírtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És
ha igen? – vágtam vissza, miközben épp kitöltöttem magamnak egy csésze kávét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Túl
felelőtlen vagy! – csattant fel a bátyám. – Nem tudsz magadra vigyázni. Először
a baleset, aztán most meg ez.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Bocs,
hogy véletlen rosszul léptem. És elhiheted, hogy a baleset se volt szándékos! –
csaptam az asztalra és felpattantam. Éles fájdalom cikázott végig a lábamon.
Összeszorítottam a fogaimat, de ezen kívül nem foglalkoztam vele. – Az a
gyalogos tehet róla. Semmi fényvisszaverő cucc nem volt rajta, ezért nem
vehettem észre.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
is megtörtént, ami megtörtént! – kiabált tovább. – És mi volt a múltkor avval
az ismeretlen fiúval?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Az
nem ismeretlen fiú! Ő az új osztálytársam és Will bízik benne, tudod mit jelent
ez! – akadtam ki.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
érdekel, hogy az osztálytársad. Megtiltottam, hogy motorozz, mégis láttam, hogy
annak a fiúnak a motorjáról szálltál le, így volt? – kérdezte villámló
tekintettel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
azt mondtad, hogy nem ülhetek fel más mögé, hanem…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azt
kérdeztem így volt? Annak a fiúnak a motorjáról szálltál le? – vonta fel a
szemöldökét nyomatékosan rám nézve, halványan bólintottam. – Aztán meg itt
csókolóztatok! – ő is felpattant és szemei egyre vadabban csillogtak. - Ki ez
egyáltalán? Azt mondtad új osztálytársad. Hány napja ismered? Kettő?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Három.
– suttogtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szó nélkül eltűnsz, aztán hazaállítasz egy
fiúval, akivel már nyaljátok-faljátok egymást? Mi van veled Kim? – nézett rám,
a válaszokat várva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
van velem? Mi van velem? Elmondom én, mi van! Az, hogy téged egyáltalán nem
érdekel, hogy mit érzek! Az a fiú az osztálytársam és annak ellenére, amit te
hiszel róla nagyon jóravaló fiú. Aznap a parkban voltam, mert a barátaimnak
focimeccse volt. Sokáig maradtunk én meg lekéstem a buszt. Damian felajánlotta,
hogy hazahoz. Ha nem tiltottál volna el a motorozástól, semmi szükség nem lett
volna rá. Az a csók pedig teljesen véletlen volt! – közbe akart szólni, de
lecsitítottam. - Tudok vigyázni magamra és ezt te is beláthatnád. De téged ez
nem túlságosan köt le és nem veszed észre, hogy az okoskodásaid helyett inkább
a támogatásodra lenne szükségem! – ennyi, innen nincs visszaút. Teljesen kifakadtam.
A szemembe könnyek szöktek, de nem zavart. Már jó ideje kikívánkozott belőlem
ez az egész. – Mondtad te a baleset óta egyszer is, hogy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hajrá Kim! </span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">vagy, hogy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Csak
így tovább!</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">. Neeem. Ilyet még csak ki sem ejtettél a szádon. A baleset óta
egyre inkább úgy viselkedsz, mintha az apám lennél! – vetettem a szemére, mire
a tekintete szinte villámokat szórt. Most azonban nem sértésnek szántam, hogy
kihozzam a sodrából. Teljesen komolyan gondoltam. – Azt akarom, hogy olyan
legyél, mint régen. Hogy ismét a bátyámként viselkedj, aki támogat. – a hangom
elgyengült és szinte könyörgővé vált. Adam elfordult.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ha
evvel azt akarod elérni, hogy visszakapd a slusszkulcsod, akkor rossz úton
haladsz, úgyhogy felejtsd el! – mondta komoran, de nem nézett rám. Ebből
tudtam, hogy valamennyire sikerült hatnom rá. – Túl veszélyes és még ha…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Fogd
be! Nem érdekel! – kiabáltam és a fejemet ráztam. – Nem értetted meg mi? Akkor
ne is értsd! – csaptam az asztalra ismét, majd sarkon fordultam és elindultam…
volna. De rögtön az első lépésnél elveszítettem az egyensúlyomat, ugyanis a
korábban sérült lábam nem bírta a hirtelen terhelést.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A
francba! – kiáltottam fel. – Egyre jobb ez a reggel. – zsörtölődtem a fejemet
rázva és amikor felnéztem Adam aggódó tekintetével találtam szemben magam. Nyújtotta
a kezét, hogy felsegítsen, de elhessegettem. – Nem kell a segítséged! –
kiáltottam rá és feltápászkodtam. – Hagyj békén! – mondtam és a táskámat
felkapva amilyen gyorsan csak tudtam elsiettem. – Utállak – kiabáltam rá az
ajtóból, aztán elindultam a suliba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Szuper.
Sikerült újból eléggé összevesznem Adammel. Dühösen botorkáltam el a suliig és
semmi kedvem nem volt hozzá. Legszívesebben üvöltöttem volna.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ahogy felértem a terembe leültem a helyemre.
Legnagyobb csodálatomra Damian már ott volt, de épp csak egy pillantásra
méltatott. Most nem igazán zavart. Így is túl zűrös volt a reggelem, nem
akartam még ezt is belekeverni. Liz persze észrevette, hogy baj van és rögtön
próbálta megnyugtatni a lelkem. Természetesen rögtön túlreagált mindent, de
legalább sikerült felvidítania. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Suli után az
épület előtt várakoztam Lizre, ugyanis együtt mentünk haza. A lépcsőn ültem az
egyik térdemre könyökölve, amikor lépteket hallottam magam mögül. Ezen nem
csodálkoztam, hisz nagyon sokan jöttek ki az épületből.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jól
vagy? – szólalt meg az a valaki, mire felé fordultam. Damiannal találtam
szemben magam. Leült mellém és a térdeire támaszkodva összekulcsolta a kezeit.
A távolt fürkészte. – Hallottam, amikor Liz kérdezte, hogy összevesztél-e Adammel,
vagy kivel és igennel válaszoltál. Ez ennyire kikészít?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Te
az ilyenekre odafigyelsz? – kérdeztem hitetlenül, de úgy tűnt várja a választ. –
Igen. A bátyám az egyetlen rokonom és egy jó ideje már haragban vagyunk. –
elkerekedett a szeme. Nem hiszem, hogy tudta, hogy Adam a bátyám. Azt hihette,
hogy a pasim. Lehet, hogy féltékeny? </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És
miért vagytok haragban?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Eltiltott
a motorozástól. – feleltem egyszerűen. – Pedig az volt az álmom. A baleset őt
jobban kikészítette, mint engem. – sóhajtottam, közben láttam, hogy Dam
elfordította a fejét. – De akkor sem tudom elfogadni, hogy elvette az álmomat.
– sütöttem le a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A
baleset miatt bicegtél ma is? – kérdezte, mire kérdőn néztem rá. – Igen észrevettem. - tette hozzá magyarázatként.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát
fogjuk rá. Vegyük úgy, hogy annak az utóhatásaként. – révedtem a távolba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ha
engem kérdezel, szerintem a bátyád aggódott érted.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nehogy
már te is kezdd! Te nem tudsz semmit rólam! – pattantam fel… aztán vissza is
ültem, mert a térdem megint csak nem akart elbírni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jól
van… Nyugi! Én megértelek. Nekem is a motorozás az életem. – magyarázta. Talán
tényleg megért.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sziasztok!
– csendült fel Liz hangja, amikor épp szólni akartam. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egyenesen a
szemembe nézett és láttam, hogy bíztat. Elmosolyodtam. Kettesben voltunk és
totál laza voltam. Ez szuper. Felálltam, mire Damian is felpattant és megfogta
a karom, mintha meg akarna tartani. Liz mosolyogott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Meg
tudok állni a magam lábán is. – mondtam nevetve Damiannak, mire a fiú
elengedett és megadóan feltartotta a kezét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jól
van, jól van. Csak az előbb nem úgy tűnt. – szabadkozott, Lizhez fordultam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Indulhatunk?
– kérdeztem, mire a barátnőm bólogatott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Intettünk
Damiannak és elindultunk. Hazafelé úton végig a fiúról ábrándoztam Liznek.
Végignevettük az utat, így túlságosan gyorsan telt. Elbúcsúztam a barátnőmtől
és besétáltam az ajtóhoz. A zárba illesztettem a kulcsot és bementem. Adam nem
volt otthon. Felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni. Hét óra felé jöttem le
(igaz addig nem csak tanultam). Készítettem magamnak vacsorát és úgy tűnt Adam
még nincs itthon. Kezdtem egy kicsit aggódni. Kiültem a teraszra, kezemben egy
könyvvel és úgy várakoztam. Hamarosan besötétedett. A bátyám még mindig nem ért
haza. Egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam az aggodalom. Mozgást láttam a
kapunál. Valaki a kerítésnek támaszkodott. Letettem a könyvet és felálltam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Adam!
– kiáltottam oda neki, mire az alak felém fordult.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
talált. – válaszolt és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Közelebb mentem és
megpillantottam az arcát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Damian!
Mit keresel itt? – kérdeztem csodálkozva, mire szemeit lesütve elfordította a
fejét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Beszélnem
kell veled…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;">
</span><span style="color: #fff2cc;"><br /></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-31524044692713121362013-08-08T22:13:00.002+02:002013-09-07T20:29:58.804+02:008.rész<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">A telefonom
ébresztőjére ébredtem, és ahogy bevillantak az előző napi képek álmodozóan
elmosolyodtam. Tegnap Damian megcsókolt. Még mindig nem voltam képes felfogni.
Mintha az egész csak egy álom lett volna. Az emlékeimbe elmerülve másztam ki az
ágyból és lépkedtem a gardróbhoz. Hosszas gondolkozás után sikerült végre
kiválasztanom a megfelelő ruhát. Egy bézs topot és egy fehér sortot vettem fel
egy széles barna övvel. Hozzá pedig a barna szandálomat. A hajamat kiengedtem
és feltettem a napszemcsimet.</span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #fff2cc;"><a href="http://egylanynaplojabol-1d.blog.neon.hu/files/2013/01/volt2....jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://egylanynaplojabol-1d.blog.neon.hu/files/2013/01/volt2....jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Miután
végeztem a készülődéssel, a vállamon a táskámmal lépkedtem le a lépcsőn.
Arcomon mosollyal léptem be a konyhába, ahol már Adam ott ült az asztalnál és
reggelizett. Komor arckifejezését látva lassan beugrottam az előző este
idegesebben telt pillanatai is. Még semmit nem magyaráztam meg a bátyámnak,
habár nem is akartam. Viszont ahhoz sem volt kedvem, hogy veszekedéssel kezdjük
a napot, úgyhogy se szó, se beszéd fogtam magam és a hűtőhöz lépve eltettem egy
üveg vizet és valami szendvicsszerűséget. Aztán a lehető leggyorsabban kimentem
a házból. Adam utánam kiabált valamit, de nem hallottam és őszintén nem is
voltam kíváncsi rá. Túlságosan jó volt a hangulatom, ahhoz, hogy egy veszekedés
elrontsa. Azonban, ahogy közeledtem a sulihoz egyre inkább lelassítottam a
lépteimet és a kedvem is romlott egy kicsit. Ugyanis lassanként kezdtem
rádöbbenni, hogy az első óránk tesi lesz, amire annak ellenére is be kell
mennem, hogy még legalább egy hónapig nem tornázhatok. Még a lassított tempóm
ellenére is volt még 10 perc a csengetésig, mikor beértem, de egyenesen a
tornaterem felé vettem az irányt. Felmentem az öltözőbe és ledobtam a táskám,
majd a szememmel elkezdtem keresni Lizt. Hááát… Ő talált meg engem. Hirtelen
átölelt, majd a nyakamat átkarolva kivitt a folyosóra. Aztán eleresztett és
karba tett kézzel, komor arckifejezéssel bámult rám. Nem teljesen értettem,
hogy miért.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Miért
nem hívtál fel tegnap, miután hazaértél? – csattant fel sértődötten, mire
leesett a tantusz. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Bocsi,
de annyi minden történt az este. – mosolyodtam el zavartam, mire teljesen
fellelkesedett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Mondd
már! Mi történt? – kezdett el ugrándozni, mint valami kisgyerek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Csss!
– csitítottam és a vállát átkarolva a füléhez hajoltam, mintha valami hatalmas
titkot osztanék meg vele. Csakhogy ez az is volt. Nem állt szándékomban Lizen
kívül mással is megosztani ezt. – Tegnap, miután Damian hazavitt, váltottunk
egy-két szót, aztán amikor már épp be akartam menni… - hagytam egy kis hatásszünetet,
hogy húzzam az agyát, mire egyre jobban a nyakamba csimpaszkodott várva a
mondat végét. – visszahúzott és megcsókolt! – mondtam ki végül az arcomon
boldog vigyorral.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Áááááá!
– sikoltott fel boldogan Liz és átölelt. A folyosón természetesen minden szem
ránk szegeződött. – És mi történt ezután?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Semmi.
– válaszoltam halkan és lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se hallja meg
senki a folyosóról.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">– Bocsánatot kért és
lelépett. – suttogtam, mire Liz szeme elkerekedett. Aztán ismét a nyakamba
ugrott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
- </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Még
ennek ellenére is! Kiiim! EZ nagyon jó hír! – ujjongott mosolyogva és vele
együtt örültem én is.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">És akkor
becsengettek. Mindenki kitódult az öltözőkből, aki eddig még nem jött ki. A
fiúkat bámultam. A lányok és a fiú öltözője szemben van a folyosón és arra
vártam, hogy Ő kijöjjön. De nem jött. Már kezdtem azt hinni, hogy nincs is
suliban, de aztán megpillantottam. A suli egyenpólóját viselte és egy
rövidnadrágot, de még így is oltárian helyes volt. Kezei szokás szerint zsebre
voltak téve és lesajnálóan bámult ki a fejéből. Rámosolyogtam és reméltem, hogy
az előző este számára is jelentett valamit, de ő csak egy hideg pillantással
válaszolt és elfordította a fejét. Lesütöttem a szemem. Tehát neki az a csók
egyáltalán nem jelentett semmit. Egyszerűen csak, biztos én voltam a közelben,
mikor egy csókra vágyott. Mégsem lenne esélyem nála? Az arcomon egy könny
pergett le, amit gyorsan letöröltem és követtem az osztálytársaimat a
tornaterembe. Leültem egy padra és onnan bámultam az órát. A fiúk futottak, a
lányok pedig gimnasztikáztak, aztán pedig mindenki kidobózott. Egész végig
Damiant bámultam és az agyam pörgött. Vajon miért csókolt meg, ha még csak egy
meleg pillantásra sem méltat??? Csak egy pillanatra kalandoztam el és arra
lettem figyelmes, hogy valaki lehuppan mellém a padra. Odakaptam a fejem és
Damiant pillantottam meg. Teljesen elhűltem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Hát
te? – kérdeztem döbbentem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Az
előbb ütöttek ki, nem figyeltél? – válaszolt nem túl kedveses, mire
elfordítottam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Bocsi,
ha épp nem téged figyeltelek végig. – vágtam vissza hűvösen és még magam is meglepődtem,
hogy milyen egyszerűen. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Jól
van, na! – emelte maga elé védekezőn a kezeit, mintha csak bántani akarnám. –
És te? Miért nem tornázol? – sandított rám és kezdtem azt hinni, hogy csak
azért üttette ki magát, hogy ezt megtudja. Felsóhajtottam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Volt
egy balesetem és fel vagyok mentve, mint látod. – intéztem el röviden, de
látszott a fiún, hogy ennyivel nem éri be. Azonban nem sok kedvem volt többet
mondani.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Milyen
baleset? – kérdezett tovább és tényleg nem akarta feladni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Motoros
balesetem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Motorozol?
– kérdezte elkerekedett szemekkel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Igen,
de nem tudom, mit kell ezen csodálkozni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Nem
úgy tűnsz, mint aki motorozik. – nézett végig rajtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Pedig
így van, még ha nem is hiszed. – ráncoltam össze a szemöldökömet. Egyre kevésbé
tetszett a stílusa. Teljesen lenéz, és gondolom magában röhög, azon, hogy
tegnap hagytam, hogy megcsókoljon. Én hülye, meg totál beleestem. Ez az én
formám.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Hát
akkor nem lehetsz valami profi, ha baleseted volt. – mosolyodott el és kezdtem
azt hinni, hogy csak ki akar hozni a sodromból. De nem hagyhatom magam. A
kezeimet ökölbe szorítottam, de nem igazán mutattam ki, hogy ez igen is rosszul
esett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Ha
ennyire tudni akarod, akkor zuhogott az eső és egy gyalogost kerültem ki, akin
természetesen semmi fényvisszaverő cucc nem volt, így későn vettem észre és
hirtelen kellett megelőznöm. – sziszegtem a fogaim közt, mire valami furcsát
láttam megcsillanni a szemében.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">- Valóban?
– kérdezte meghökkenve és felállt. Nem tudtam mire vélni. – Akkor az teljesen
más dolog. Na, de mindegy nekem mennem kéne vissza a pályára, úgy tűnik vége a
játéknak. – avval elsietett. Kérdőn néztem utána, de nem nagyon érdekelt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">Tisztára
olyan, mintha két személyisége lenne. A kedves srác, aki tegnap megcsókolt és
az a lenéző bamba idióta, akivel most beszélgettem. Egyáltalán nem értem őt.
Csak egy valamiben vagyok biztos vele kapcsolatban. Teljesen bele vagyok zúgva…</span></span></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-72152290552186646202013-08-07T22:41:00.001+02:002013-09-07T20:33:14.129+02:007.rész<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de kárpótlásul kicsit hosszabbra készítettem. Jó szórakozást, remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket! ^^</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Megdöbbentett,
hogy ilyen könnyen belement az egyességbe és zavart, hogy kész teljesen
természetesen feltenni, bennünket egy meccs tétjeként. Ebben a srácban bízik
meg Will… Ebbe a srácba vagyok szerelmes… Ez gáz. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A
sportsulisok, arcukon vigyorral indultak a focipálya felé. Teljes mértékben
elégedettek voltak magukkal és ez látszott rajtuk, pedig még korántsem győztek.
Az egyik, aki korábban bekiabált, oda is lépett hozzám és az arcomat megsimítva
még jobban elvigyorodott. Undorodva ráztam le magamról a kezét.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nyugi,
bébi jó kezekben leszel majd nálunk. – mondta és láttam a szemén, hogy teljesen
biztos a győzelmükben. Damian mellé lépett és egy hatalmasat csapott a vállára,
mire a srác egész testében megremegett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azért
ne légy ilyen biztos a dolgodban, még nem nyertétek meg a játékot. – mosolygott
sármosan, mire a szívem hevesebben kezdett verni. A sportiskolás pedig csak
sértetten felhúzta az orrát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na,
várd csak ki a végét! – sziszegte a fogai közt, avval a társai után sietett. Mi
ketten pedig jóízűen felnevettünk.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Damian!
– kiáltott rá a fekete fiúra Will, mire az felé fordult, a korábbi mosolyával,
de szerencsétlen nem a barátjával találta szembe magát, hanem annak az öklével,
ami eszeveszett sebességgel száguldott felé. De szerencsére Dam lebukott, így a
fiú ökle csak a puszta levegőt találta el, aminek hatására a srác orra bukott. –
Te idióta! – kiabált rá, de nem úgy tűnt, mintha ismét meg akarná ütni. – Hogy képzelted,
hogy csak úgy belemész egy ilyen egyességbe? – még mindig komolyan beszélt,
igaz már nem látszott olyan dühösnek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nyugi
van haver. – veregette meg Damian a barátja vállát és egyáltalán nem húzta fel
magát a korábbiakon. Teljesen nyugodt volt. – Esélyük sincs. Ha nem láttad
volna, akkor az állás 7:2 a mi javunkra. – nézett egyenesen Will szemébe,
eléggé nyomatékosan.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– Így is úgy is mi
nyerünk, kapitány! – mosolyodott el és úgy látszott Will is lenyugszik.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Csak
igazad is legyen. – mondta komoran, avval elindult ő is a pálya felé. Már csak
hárman maradtunk ott. Damian, Liz és én.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
- </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ne
idegeskedjetek lányok, nem hagyjuk, hogy magukkal vigyenek benneteket. –
mosolygott és rám kacsintott, majd elindult. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Rám
kacsintott… RÁM! Éreztem, hogy fülig vörösödök. Olyan kedves volt velem, amikor
ott kinn voltunk. Kezdtem elhinni, hogy van reményem. Talán tényleg összejöhet
nekünk? Lizre mosolyogtam, aki vette a lapot. Ő is látta és egyetért velem. Annyira
szupeer</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mi is
követtük őket, és leültünk a pálya melletti füves területre, ahonnan teljes
mértékben beláthattuk az egészet. A meccs elkezdődött. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az
eredményjelző táblán láthattuk az eddigi gólokat és mit ne mondjak tényleg jól
álltunk. Azonban volt valami, ami nyugtalanított. A kezdőrúgást a sportsulisok
végezték el és az arcukon láttam, hogy terveznek valamit. Nem tetszett ez nekem
és igazam is volt. Amint hozzánk került a labda eszeveszetten kezdtek el futni
a srácok után és tényleg semmi sem állította meg őket. Ha kellett gáncsoltak,
lökdösődtek, buktattak és semmiféle egyéb csalástól sem riadtak vissza. (Bár
kötve hiszem, hogy ha látták volna ezt a tesi tanáraik, akkor megúszták volna
szárazon.) Azonban nem volt bírónk, mert akárki is lett volna biztos az egyik
csapathoz tartozott volna és elfogult lett volna, így nem tudtunk véget vetni
ezeknek a csalásoknak. A gólok pedig röpködtek, mint a fényre a bogarak. Persze
mindkét oldalról. Egyedül az volt csak a baj, hogy az ellenfél aktívabban rugdosta
a labdát a kapura. Az állás pár perccel a játék vége előtt már 10:10 volt. A
mieinken látszott, hogy egyre inkább unják a játékot és Damian sem tűnt már
olyan magabiztosnak. Sőt. Inkább dühösnek. Habár meg tudtam érteni az érzéseit.
Engem is nagyon felhúzott a dolog. Néha összenéztem Lizzel és a meccs vége felé
közeledve egyre jobban tudatosult mindkettőnkben, hogy ha a sportsulisok
megnyerik ezt a meccset, akkor velük kell töltenünk egy teljes napot. Ráadásul
gondolom biztos nem társasozni fogunk. A kezemet tördelve figyeltem az utolsó
tíz percet. Épp Jeffnél volt a labda és könyörtelenül közeledett az ellenfél
kapuja felé. Átpasszolta Connornak, aki egy ügyes csellel kijátszotta az egyik
beképzelt sportsulist és továbbadta egy alsóbb évesnek (akit név szerint nem
ismerek). Az ellenséges csapat egy játékosa, azonban csúnyán kibuktatta, mire
szegény srác orra esett a labdát pedig elvették tőle. Ide-oda passzolgatva
közeledtek a mi kapunkhoz. A kapusunk Jacob volt. Csak reménykedni mertem
benne, hogy most még a szokásosnál is jobban odateszi magát. A fiú, akinél a
labda volt egyre inkább előretört félrelökve minden útjába kerülő játékost.
Láttam, hogy Liz ökölbe szorítja a kezét, amikor Willt lökték meg, de
szerencsére a srác megtartotta az egyensúlyát. Damian hátrafutott a kapuhoz,
hogy kisegítse a védőket. De természetesen őt is hamarosan padlóra küldték. Más
helyzetben, jót nevettem volna a dühös arckifejezésén, de akkor, ott, annak a
meccsnek tétje volt. Ráadásul MI voltunk a tét, úgyhogy nem igazán voltam vidám
kedvemben. A labdát birtokló játékos már épp a kapura rúgta volna (a
feltehetőleg célba találó) labdát, amikor az immár feltápászkodott Will és
Damian, együttesen rontottak neki hátulról és szerezték vissza a lasztit. A
sporteszköz Liz barátjához került, aki az ellentétes irányba kezdett el
szaladni vele, egyenesen az ellenfél kapuja felé. A barátnőm a kezem után nyúlt
és reménykedve szorítottuk meg egymás kezét. Lehunytam a szemem és magamban
imádkoztam, hogy sikerüljön a srácnak. A játékidőből már alig két perc lehetett
hátra. Nem akartam hosszabbítást, mert már láttam a fiúkon, hogy nem túlságosan
bírják már a sok esést a gáncsolások miatt, de azért küzdöttek. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Góóól!
– hallottam meg Jeff diadalittas kiáltását, mire kinyitottam a szemem. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A következő
pillanatban pedig már a földön feküdtem, mert Liz a nyakamba ugrott. Hamarosan
az egész csapat ott éljenzett körülöttünk és ünnepelték Willt, aki győzelemre
vezette a csapatát. A hátuk mögött a sportsulisok dühösen rugdosták a
kavicsokat és válogatott szidalmazásokkal illeték a mieinket. Nem igazán tudtam
elképzelni, miért tartják igazságtalannak a győzelmünket, hisz amellett
szereztünk fölényt, hogy ők úton-út félen csaltak. A srácoknak lett volna joguk
panaszkodni a sportiskolásokra a szabálytalanságok miatt. De a mieink nem
csaptak patáliát. Egyszerűen csak kiélvezték a győzelmüket.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Győztünk,
haver! – pacsizott össze Will Damiannal, aki egyetértően bólogatott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
megmondtam előre. – vigyorodott el a srác, mire a barátja átkarolta a nyakát és
egy jókora barackot nyomott a fejére.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ezt
úgy mondod, mintha tudtad volna! A szerencsén múlt az egész és, ha nem vagyunk
elég szemfülesek, akkor az az utolsóelőtti gól bement volna. És akkor
kinyírtalak volna. – eresztette el Damian nyakát és fenyegetően ingatta az
ujját a fiú szeme előtt. – Ha Lizhez akár egy ujjal is…</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nyugi
van, haver. Ha ők nyertek volna, akkor se lett volna joguk elvinni a lányokat. –
vigyorodott el diadalittasan Dam, mire mindenkinek elkerekedett a szeme. A fiú
körbenézett és felnevetett. – Ne mondjátok már, hogy nem vettétek észre!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mit?!
– kiabált be Jacob. Jellemző, habár ezúttal, szerintem senki sem vágta a
helyzetet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hahó,
srácok! – integetett a szemünk előtt, mintha totál hülyék lennénk. - ÉN
egyeztem bele, hogy a meccsnek tétje legyen és nem Will, annak ellenére, hogy ő
a csapatkapitány. Sőt. Nagyra becsült kapitányunk határozottan ellenezte a
fogadást. – itt átkarolta Willt, akinek persze közben már leesett a tantusz. –
Ha megnyerték volna, akkor se vihették volna a lányokat, hisz az egyesség nem
volt érvényes. – sandított hátra az ellenfél csapatára, akik még javában
duzzogtak, aztán rám pillantott és a szemei is mosolyogtak.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mindvégig
tudta, hogy nem vihetnek magukkal azok az idióták, csak húzta az agyunkat.
Azért nem engedte, hogy Will beleszóljon, mert nem akart vitát, aminek a végén
talán a csapatkapitány beleegyezik a fogadásba és akkor nincs más út, csak hogy
nyerjenek. Nagyot dobbant a szívem. Először gondolkozik, és csak aztán
cselekszik. Egyre jobban tetszik nekem ez a srác. Legszívesebben menten a
nyakába ugrottam volna és addig csókoltam volna, amíg csak bírom szuflával. De
nem tettem, hanem csak ültem a többiek közt és örültem a győzelmünknek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Még órákig
ücsörögtünk ott és beszélgettünk. Az agyon alázott sportsulisok már a játék
befejezése után fél órával leléptek, mi meg további fél óráig nevettünk rajtuk.
Nyolc óra körül tápászkodtunk fel mi is és indultunk el hazafelé. Amikor
kiértünk a park területéről, akkor jutott eszembe, hogy Adam mennyiszer
kereshetett, mialatt a pályánál voltunk, de sajna mikor leszálltam a buszról idefelé
jövet, tudatosítottam magamban, hogy a mobilomat az ágyamon hagytam, úgyhogy
elérni engem lehetetlenség volt. El bírtam képzelni, hogy a bátyám mennyire
felhúzhatta magát. Ahogy kiértünk mindenki elindult hazafelé, csak Liz, Will és
Damian kísért el a buszmegállóig. Az utóbbi a motorját tolva. Liz Willhez ment,
mert ő ott lakik a közelben és kedves barátnőm már nem akart visszautazni a
város másik végébe, de meg akarták várni, hogy felszálljak a buszra. Dam pedig
csak úgy spontán jött. o.o. Nevetgélve léptem a menetrendet mutató táblához,
hogy megtudjam, mikor jön a következő busz, de az arcomról hamarosan lefagyott
a mosoly.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ez
nem lehet igaz! – ráztam a fejem, mire mind rám pillantottak.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Mi
történt? – vonta fel a szemöldökét Will.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Az
uccsó busz tíz perce ment el! – sopánkodtam. Ez az én szerencsém! Komolyan, nem
is én lennék! – Hogy a frászkarikába fogok így hazajutni?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Gyere
hozzánk! – ajánlkozott Will kapásból, mire rájuk néztem. Liz ott állt mellette,
a kezét fogta és a fiú vállára hajtotta a fejét. Nem akartam zavarni.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem,
az nem lenne jó ötlet. – ráztam a fejem. – A telómat otthon hagytam, Ad pedig
már tuti, hogy ki van akadva, mert nem tudja hol vagyok. – húztam el a számat. –
Még belegondolni is félek, mekkora patáliát fog csapni, ha hazaérek. De inkább
most, mint holnap korán reggel. – magyarázkodtam, mire egyetértően bólogattak.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát
akkor nem tudok segíteni. – vakarta a fejét idegesen Will. Olyan j barát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
baj. – mosolyodtam el.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ha
akarod, én elvihetlek. – szólalt meg hirtelen Damian, mire mindannyian felé
fordultunk. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Zavaromban
fülig vörösödtem. Rögtön tiltakozni akartam, de aztán meggyőztek a mellette
szóló érveim. A busz elment, gyalog pedig elég messze van. Ráadásul nem
szívesen sétálgatok egyes egyedül a keskeny utcákon. Ja és azt se felejtsük el,
hogy a szívem ezerrel vert a lehetőségtől, hogy körülbelül tíz centire ülhetek
Damiantól egy motoron.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Komolyan
mondod? – kérdeztem elhűlve.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem,
csak szórakozásból ajánlottam fel a segítségemet. – válaszolt cinikusan. – De ha
akarod el is mehetek. – emelte a fejére a bukóját.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem,
nem! – tiltakoztam hevesen, mire elmosolyodott. – Csak… izé… meglepődtem. De ha
elviszel, akkor azt megköszönném. – mosolyodtam el halványan és zavartan
lesütöttem a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Damian
elvigyorodott és a fejembe nyomta a bukóját. Élvezettel szívtam magamba a srác
illatát és mámorosan elmosolyodtam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">És
neked? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Én
anélkül is boldogulok. – vigyorgott és felült a motorra, majd intett nekem,
hogy én is kövessem a példáját. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Közben lopva
Lizre pillantottam, aki bíztatóan nézett rám. Átérezte az érzéseimet. Felültem
Dam mögé a járműre és kényelembe helyeztem magam. Három hónapja nem ültem
motoron és valami leírhatatlan érzés töltött el, amikor ismét nyeregben
tudhattam magam. ~ Ennyit a tiltásodról Adam!~ vigyorodtam el magamban. Damian
megfogta a csuklómat és a kezeimet a dereka köré fonta. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kapaszkodj
erősen! – figyelmeztetett és a hangjában hallottam, hogy mosolyog. Átöleltem a
derekát, szinte forgott velem a világ. A pólója alatt éreztem a hasát, ami
ritmikusan mozgott föl és le. Hozzábújtam és a mellkasommal a hátának dőltem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Asszem,
akkor mi megyünk is! – intett Will és Liz kezét fogva elindult. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Visszaintegettünk
neki és ismét biztonságosan átöleltem Damiant. A barátnőm még utoljára
bíztatóan rám nézett és abban a pillantásban benne volt, hogy </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">amint hazaérsz felhívsz!</span></span></span></i><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">. Damian
elindult és pedig a szemeimet lehunyva bújtam hozzá. Az egész utat
végigbeszéltük, de sajnos csak a navigálás volt a témánk és viszonylag hamar
hazaértünk. Dam lefékezett a kapunk előtt és végigvezette a tekintetét a
házunkon.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Úristen!
Szép nagy házatok van! – füttyögött elismerően. – Biztos sok rokonoddal élsz
együtt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Igazából
csak a bátyámmal. – mosolyodtam el és visszaszolgáltattam a bukóját. – Köszönöm,
hogy hazahoztál.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem
tesz semmit. A végén még az én hibám lett volna, hogy ha hazafelé úton rád támadnak.
– vigyorodott el.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
is köszönöm. – mondtam halkan. - Öhm… izé… - Mindent el akartam mondani neki az
érzéseimről és, hogy mennyire tetszett, ahogy elbánt a sportsulisokkal, de nem
jött ki hang a torkomon..– Asszem nekem mennem kéne. Holnap találkozunk. –
köszöntem el és elfordultam, hogy elinduljak befelé. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">De Damian
megragadta a könyökömet és magához húzott és MEGCSÓKOLT! </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #fff2cc;"><a href="http://31.media.tumblr.com/tumblr_me7oimbJpx1r81wtbo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_me7oimbJpx1r81wtbo1_500.gif" width="320" /></a></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A világ 360 fokos
fordulatot tett velem, a gyomromban összerándult, a pulzusom pedig az egekbe
szökkent. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de mintha egyszerre az össze vágyam
teljesült volna. Az a csók tele volt érzésekkel és mintha csak nekem szóltak
volna. Aztán egyszer csak elhúzódott tőlem és elfordult.</span></span></span><br />
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Bocsáss
meg. Nem szabadott volna. Jobb, ha megyek. – mondta, avval visszaült a
motorjára és se szó se beszéd elhajtott. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az ujjaimat
az ajkaimhoz érintettem, de még nem sikerült felébrednem a csók nyújtotta
boldogságból. Elmélázva néztem a fiú után és képtelen voltam felfogni a dolgot.
Megcsókolt! Engem! Ez olyan hihetetlen volt. A mélázásomból egy erős marok
ragadott vissza a valóságba, ami a vállamat ragadta meg. A tulajdonosa a bátyám
volt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hol
a fenében voltál eddig, Kim?! </span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">És ki ez a
srác? Láttam, hogy a motorjáról szálltál le, nem megmondtam, hogy nem ülhetsz
fel többé ilyenre? – rontott rám, mire összeráncoltam a szemöldökömet. Így kell
tönkrevágni egy tökéletes pillanatot. Nem válaszoltam a kérdéseire, hanem
egyszerűen csak besiettem a házba. – Hova mész? – kiáltott utánam és utánam
rohant. – Még nem fejeztük be! Szó nélkül elmész itthonról, a telefonodat nem
viszed magaddal, majd késő este beállítasz egy ismeretlen fiúval. – üvöltötte és
utánam rohant fel a lépcsőn. Eszem ágában sem volt válaszolni neki. Egyszerűen
csak bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. – Kim! – ütött bele az
ajtóba dühösen, de aztán úgy tűnt nem folytatja, mert hallottam, hogy elmegy.
Végigheveredtem az ágyamon és az este boldog emlékeibe merülve elaludtam.</span></span></span></span></div>
Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-65080030397339636832013-08-04T07:52:00.004+02:002013-09-07T20:33:46.641+02:006.rész<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Végül körülbelül
egy óra alatt értem a pályára. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Miután
letettem a telefont megpróbáltam a lehető leggyorsabb módját választani a város
másik végére jutásnak. Így hát – és minthogy Ad nem volt itthon, ezért nem
fenyegetett a veszély, hogy észrevesz – átosontam a bátyám szobájába, hátha ott
találom a kulcsaimat. De csalódnom kellett. Bár tudhattam volna, hogy ahhoz
túlságosan óvatos, hogy a szobájában hagyja. Tuti, hogy mindig magánál hordja,
és ez dühített. Ráadásul elvesztegettem a keresgéléssel majd’ tíz percet. Így a
motorozásról lemondhattam. Biciklire sem ülhettem a térdem miatt és jogsim sem
volt autóra. Már nem mintha használhattam volna a kocsit, mert természetesen az
is Adnél volt, de ez lényegtelen. Gyalog meg persze fél nap alatt se értem
volna oda, így egyetlen lehetőségem maradt. Buszra kellett szállnom. Amilyen
szerencsém van a buszmegálló vagy tízpercnyire volt a házunktól, és ahogy
odafelé rohantam kezdtem elhinni, hogy a végén még az utolsót fogom lekésni. De
nem így lett. Fél órával később futott be a pályához és szerencsére az a
megálló rögtön a pályák előtt volt. Így csak meg kellett keresnem a többieket.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia,
Liz! Ugye még nem késtem le teljesen a meccset? – kérdeztem a térdemre
támaszkodva, miközben sűrűn vettem levegőt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim!
– nézett rám – Ugye nem futottál idáig?! – kérdezte és szemében mintha némi
aggódást is felfedeztem volna, de biztos csak képzelődtem. Megráztam a fejem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem.
Csak a buszmegállótól. – mosolyodtam el és körbenéztem. Nem láttam senkit a
pályán. – Vége van a játéknak? – kérdeztem csalódottan.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nincs.
Csak szóltam a fiúknak, hogy te is jössz, mire kitalálták, hogy várjunk meg a
második félidővel, hogy minél többen lássák, hogy hogyan győzedelmeskednek a
sportsulisok felett. – felnevetett. – Még arra is rá akartak venni, hogy
hívjalak fel még egyszer, hogy hozz kamerát. – én is felnevettem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A
mobiltelefon nem elég jó? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire csak megvonta
a vállát. Majd megragadta a csuklómat és elkezdett húzni maga után.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na,
gyere! Itt az ideje elkezdeni a második félidőt! – avval egyenesen a fiúkhoz
rángatott. A focipályától nem messze ücsörögtek a füvön és dumáltak. Will
törökülésben beszélgetett a mellette röhögcsélő Jeffel. Damian kezével a
tarkója alatt heverészett és talán még el is bóbiskolt. Rajtuk kívül ott volt
még minden fiú az osztályból, kivéve Simont, plusz még négy alsóbbéves, akit
csak látásból ismerek, így tettek ki egy csapatot. A sportsulisok egy távolabbi
asztalnál gubbasztottak várakozóan és úgy tűnt nem igazán vannak feldobva a
játéktól.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-Srácok!-kiáltotta
el magát Liz, mire mindenki ránk nézett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-Kim!
Na, végre! - jött oda hozzám Connor és megveregette a vállamat.-Már kezdtük azt
hinni, hogy az életben nem érsz ide.-vigyorgott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images.wikia.com/thehungergames/images/5/5d/Lyle_gray.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://images.wikia.com/thehungergames/images/5/5d/Lyle_gray.jpg" width="150" /></a></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Connor
Stern. Világosbarna haj, kék szem. Jeff legjobb haverja, szinte mindent együtt
csinálnak és totál egyformák. Sosem volt az a legnépszerűbb srác a suliban
fajta, de azért azt sem lehet mondani, hogy nem menő. Nélküle az élet nagyon
uncsi lenne. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jah
a sportsulisok már kezdtek megsavanyodni a saját keserű szájízükben a vereség
miatt, pedig még porba se aláztuk őket rendesen. - nevetett Scott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Scott
Murtaugh. Hosszabb barna haj, barna szem. Mindig </span></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">sapkát hord és fogszabályzója van, de ez senkit sem érdekel.Az osztályunk legidősebb tagja, ugyanis általánosban egyszer évet
kellett ismételnie. Azonban nem sokkal érettebb a többi osztálytársunknál, sőt
sokszor ő a leggyerekesebb köztünk. Mindig van egy poénja, vagy egy beszólása,
ami hol jól, hol rosszul sül el. (azért általában jobban szokott).</span></span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://data.whicdn.com/images/20619792/tumblr_lvbucsBUmj1r6hzzmo1_500_thumb.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://data.whicdn.com/images/20619792/tumblr_lvbucsBUmj1r6hzzmo1_500_thumb.jpg" /></a></span></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://data.whicdn.com/images/20619792/tumblr_lvbucsBUmj1r6hzzmo1_500_thumb.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span></span></a></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><a href="http://data.whicdn.com/images/20619792/tumblr_lvbucsBUmj1r6hzzmo1_500_thumb.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span></span></a></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Lassan
mindenki feltápászkodott a földről. Will felrángatta a fűről Damiant és ők is
odajöttek hozzánk. Talán csak hallucinálhattam, de mintha Dam egy pillanatra
még rám is mosolygott volna.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Bocsi
srácok, hogy rám kellett várnotok, de a város másik végéről sokáig tartott
ideérni, ráadásul még késett is a busz. - sütöttem le a szemem zavartan és jól
esett, hogy megvártak a második félidővel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Buszoztál?
- kérdezte Jacob, aki utoljára állt fel és lépett Will mellé. - A mocid még
mindig le van robbanva?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m9jhm2UxPt1qg1rcgo1_400.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m9jhm2UxPt1qg1rcgo1_400.png" width="237" /></a></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Jacob
Keller. Szegény mindig totálisan le van maradva és későn kapcsol. De ha
valamire tényleg koncentrál, akkor vág az esze, mint a borotva. Általában csendesen
ácsorog, mégis szerves tagja a társaságunknak, ugyanis ő készíti a legjobb és
leggyorsabb terveket a tanárok ellen. Nem hátrány, mi?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A szemem
sarkából láttam, hogy Liz szúrós szemmel néz rá, Will pedig alig észrevehetően
megbökte a könyökével. Szinte elérzékenyültem. Nagyon jó érzés volt látni, hogy
ilyen jó barátaim vannak és ennyire törődnek velem. De szemmel láthatóan Jake
nem igazán vágta a helyzetet, és úgy tűnt Damian is elcsodálkozott a szavakra
és a reakciókra.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Nem, már
nem az, csak hirtelen nem találtam meg a slusszkulcsomat. - füllentettem, és
magamra erőltettem egy apró mosolyt. Habár, ha jobban belegondolok, annyira nem
is lódítottam, mert tényleg nem találtam meg a kulcsot (xD). De szerencsére nem
kérdezősködött tovább.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hamarosan a
sportsulisok is csatlakoztak hozzám, mit ne mondjak, nem túl kedves
arckifejezéssel. Végignéztek rajtam és elismerően füttyögtek.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ezért
a csajért érdemes volt várni! – kiáltotta el magát az egyik (gondolom a kapus,
mert a kezében ott volt a kesztyű). Az arcomon éreztem, hogy végigfut a pír,
úgyhogy lesütöttem a szemem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Na,
de a másik sem piskóta.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">– kiabált be egy
másik, miközben tekintetét végigvezette Lizen. – Jön még más csaj is, mert
akkor szívesen várunk még. – vigyorodott el. Láttam, hogy Will keze ökölbe
szorul, és már nem kell sok hozzá, hogy elpattanjon nála a cérna. Akkor pedig
kikészíti azokat a fiúkat.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
- </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mi
lenne, ha lenne egy kis tétje a meccsnek? – lépett elő egy harmadik, és ahogy a
többiek ránéztek, talán csapatkapitány lehetett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És
mi lenne az? – lépett előre Damian is karba tett kézzel. Úgy tűnt nem tetszik
neki a viselkedésük.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A
csajok. Ha megnyerjük a játékot, akkor visszük őket egy teljes napra, ha ti
nyertek, akkor megtarthatjátok. – tárta szét a kezét gúnyos vigyorral, mintha
ez az alku olyan természetes lenne.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Felejtsd
el! – kiabált oda Will és már rá ugrott volna, hogy jól ellássa a baját, de
Damian megállította.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben.
– válaszolt magabiztosan a fekete srác és egy félmosolyt láttam megcsillanni a
szája sarkában. – Beleegyezünk. – nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjon a
sportsulisok kapitányával, de Will ellökte azt.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> - </span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Megőrültél?!
– csattant fel, de Damian, mintha nem is figyelt volna rá, megkötötte az
egyezséget.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-</span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span></span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
hát kezdjük a játékot!</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1433607870723180906.post-10776362415117109072013-07-29T21:32:00.002+02:002013-09-07T20:35:02.860+02:005.rész<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az utolsó
óra után Lizzel együtt léptünk ki a teremből. Nevetgélve indultunk a kijárat
felé, de a barátnőm útközben megállt szót váltani valakivel én meg az ajtónál
vártam rá. Egyszer csak nevetést hallottam a hátam mögül. Abban a pillanatban
lépett ki Damian az iskolából, zsebre tett kézzel.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">-Hé Dam! - csapott
rá a vállára Will. </span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/ca89872f4dead03b39fdb380ce588243/tumblr_mlxojuplpW1rfezmgo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://24.media.tumblr.com/ca89872f4dead03b39fdb380ce588243/tumblr_mlxojuplpW1rfezmgo1_500.jpg" width="220" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">William
Carter. 17 éves rövid barna hajú, barna szemű srác. Az iskolában a legmenőbbek
közé tartozik, mindenki az ő haverja akar lenni, de ő ezt nem használja ki.
Gondosan megválogatja a barátait és kevesen vannak, akik igazán ismerik, és
akikben feltétlenül megbízik. A sportok ásza és a lányok körében sem semleges.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia Will!
- forgatta a szemét mosolyogva. Ahogy így elnéztem őket régről ismerhették
egymást, bár ezt nem értettem, hisz Damian csak tegnap érkezett.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Délután
leugrunk a pályára, jössz? - karolta át a vállát a Will, mire a másik
felsóhajtott. - Ne már, haver! Szükségünk van rád. A sportsulisok azt hiszik,
hogy csak ők tudnak focizni, úgyhogy be kell bizonyítanunk, hogy ez nem így
van!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- És ehhez
miért is kellek én? - vonta fel a szemöldökét és összekulcsolta a kezeit maga
előtt. Egyszerűen olyan jó volt nézni. Nem volt olyan hideg, mint amikor én
próbáltam vele beszélgetni és mindvégig mosolygott. Olyan aranyos volt. Ott
helyben szinte elolvadtam. Időközben az osztályunkhoz tartozó többi fiú is
csatlakozott hozzájuk.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Te vagy a
legjobb focista a suliban. - magyarázta Jeff nyomatékosan, mire Damian megadta
magát.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben,
ti győztetek. – sóhajtott fel ismét, és úgy tűnt nem igazán van türelme most
egy vitához.</span></span></span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Találkozunk a pályán. - azzal
ismét zsebre vágta a kezét. Liz épp abban a pillanatban érkezett meg. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sziasztok!
- köszönt látva a tumultust, mire mindannyian felénk fordultak. Damian
természetesen pont rám nézett. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Sziasztok…
- intettem zavartan. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Akkor
megyünk? - kérdezte Liz, mire bólintottam. Will odalépett hozzá és megpuszilta
az arcán, mire a barátnőm elmosolyodott és megcsókolta. Láttam a szemén, hogy
nem hagyja magát ilyen könnyen elereszteni és én is elmosolyodtam. Úgy
irigyeltem őket. Bárcsak nekem is összejönne Damiannel. A fiúra sandítottam,
aki lehajtott fejjel nyomkodta a telefonját, majd zsebre tette és intett a
nekünk. Mindenki elköszönt tőle, csak én nem voltam képes kinyögni egy szia-t
zavaromban. Esélyem sincs nála.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Neked is
szia, Kyra! - intett és még egy huncut mosolyt is felfedezni véltem a szája
sarkában. Mögötte mindenki felnevetett, de a leghangosabb Will volt. Látszott,
hogy nagyon élvezik a helyzetet. A kis mocskok! Ezt még megkeserülik! Félszegen
intettem Damiannak és minden bátorságomat összeszedve kiáltottam utána:</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- A nevem
még mindig Kim! - Damian pedig egyszerűen hátrafordult és megvonta a vállát.
Aztán felült a motorjára és elrobogott. Olyan jól mutatott azon a motoron.
Kedvem lett volna felülni mögé. Felülni mögé… Ez az! Adam azt mondta nem
motorozhatok, azonban ezt lehet úgy is értelmezni, hogy ÉN nem vezethetem a
motort. Arról szó sem volt, hogy más mögé sem ülhetek fel. Damian háta mögött
ülni, átkarolni a derekát… Egyszerre teljesülne két álmom. A szívem ezerrel
vert és képtelen voltam lenyugodni. Rájöttem, hogy hogyan játszhatnám ki a
bátyámat és ez ott pörgött az agyamban. De ez is csak egy álom marad, hisz
esélyem sincs arra, hogy Damian felrántson maga mögé. Még csak két napja jár a
sulinkba, de a távolság köztünk egyre hatalmasabb. Minden területen.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Megfogtam
Liz könyökét, jelezve, hogy mennünk kéne, mire egy utolsó csókot nyomott Will
arcára és elindultunk. Az első szakaszt, amíg kellően messze kerültünk a
sulitól némán tettük meg, de aztán már nem bírtam tovább.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Liz! Én
olyan szerencsétlen vagyok! - siránkoztam a barátnőmnek, mire az elmosolyodott.
Túlságosan is jól ismer. - Totálisan belezúgtam Damianba, ő meg még a nevemet
is eltéveszti. Esélyem sincs. Úgy irigyellek benneteket Willel. Olyan tökéletes
a kapcsolatotok és őszintén szeret téged.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ugye? - mélázott
el, aztán rám nézett. - Neked is összejön majd. - elgondolkodtam és hirtelen
eszembe jutott valami.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Will és
Damian korábban is barátok voltak? - kérdeztem továbbra is elgondolkozva.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Miért
kérded?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Hát mert
úgy viselkednem, mintha régről ismernék egymást.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Azért
olyan régről nem ismerik egymást. Will azt mesélte, hogy Damian a nyár elején
költözött a városba. - a nyár elején… Megdobbant a szívem. Innenstől az az
időszak, baleset ide, baleset oda a kedvenc időszakom lesz. - Will apja és
Damian apja munkatársak voltak, így ismerték egymást. Damian pedig egy ideig
Willéknél lakott, amíg a szülei nem találtak neki megfelelő lakást a városban.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Damian
egyedül él? - kérdeztem döbbenten. - És mi van a szüleivel?</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Elvileg
ugyanott laknak, ahol eddig is. – válaszolt Liz, de láttam rajta, hogy nem
igazán van képben ő sem. - De Will bízik a srácban. - nézett rám sokatmondóan
és rögtön értettem, hogy mire gondol.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Ilyen
rövid idő alatt? - kerekedett el a szemem, mire Liz bólintott.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Talán egy
hónapig maradt náluk, de azóta is tartják a kapcsolatot és tényleg jó barátok
lettek. Még sose láttam senkit, aki ilyen barátja lett volna Willnek. Persze
rajtunk kívül. - tette hozzá sietve én meg elmosolyodtam. Liz, Will és én kicsi
korunk óta ismertük egymást és mindig barátok voltunk, bár mindig is tudtam,
hogy Willnek tetszik Liz. Mindig ugyanabba a suliba jártunk, sőt ugyanazon
osztály tagjai voltunk. Ha Liz azt mondja, hogy sose látott még senkit, aki
ilyen jó barátja volt, az biztos komoly. Ez jót jelentett, ha Will bízik benne,
akkor tuti minden rendben Damiannal és ez még jobban megerősített abban, hogy
szerelmes vagyok belé. </span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Lassan
hazaértünk és elköszöntünk egymástól.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Teljesen
elmélázva sétáltam a bejárati ajtóhoz és a zárba helyeztem a kulcsot, az ajtó
pedig hirtelen kinyílt, pedig nem csináltam semmit. Felkaptam a fejem és a
bátyámmal találtam szembe magam.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Adam! - kiáltottam
meglepődve, de rögtön elhallgattam és lehajtottam a fejem. Azonban egy
pillanatra még így is láttam, hogy elmosolyodik. Ez a mosoly nekem és a
hibámnak szólt. Megszólaltam. Pontosabban hozzászóltam Adamhez a
beszédsztrájkom ellenére. Összeráncolt szemöldökkel siettem el mellette,
lerúgtam a cipőmet és felsiettem a szobámba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Elmentem,
Kimy, majd jövök! - kiáltott fel és hallottam, hogy becsukja maga mögött az
ajtót.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Na, igen a
beszédsztrájk nálunk arról szólt, hogy összevesztünk és a sértett(ebb) fél
(általában én) a kibékülésig nem szólt a másikhoz, míg a másik csak addig, amíg
ő meg nem nyugodott. Jelen esetben a "másik fél" természetesen (és
mint általában is) Adam volt. Ő természetesen teljesen normálisan beszélt
hozzám, sőt próbálta kiprovokálni, hogy én is megszólaljak. A leghosszabb idő,
amit eddig haragban töltöttünk három nap volt. Mindig is közel álltunk
egymáshoz és sosem veszekedtünk sokáig. Általában valami piti kis ügyön kaptunk
össze aztán beláttuk, hogy a vitának semmi értelme. De most eszem ágában sem
volt ezt belátni, hogy Adamnek igaza van. Az álmomat vette el tőlem és ezt
képtelen vagyok megbocsájtani neki. A szobámban ücsörögtem és képtelen voltam a
tanulásra koncentrálni, pedig nem ártott volna. Minden házimat megírtam csak a
francia maradt hátra. Azonban semmi kedvem nem volt hozzá. Franciából ki
kellett volna, hogy találjak valamit abban a témában, hogy mit csináltam a nyáron,
mert a balesetről aztán végképp nem akartam beszélni és azt sem akartam, hagy
túlságosan eltérjen az igazságtól, mert akkor nem köthet bele a tanár. Az igaz,
hogy a következő óránk csak pénteken volt, de eleve egy nap kell a történet
kitalálásához és a lefordításához (igaz a napból a hosszabb a fordítás) plusz
egy nap a megtanuláshoz. Kívülről kell fújnom az egészet és nem lehet benne
nyelvtani hiba, ha azt akarom, hogy egyáltalán meggondolja a hármast. Az a gáz,
hogy a nyelvtannal lesz gondom és mialatt eddig Ad mindig segített ebben, most
nem kérhetem ki a tanácsát. Nem maradt más választásom, mint Liz, viszont őt se
nagyon akartam zavarni. Hjaj… Utálom a franciát!!! Miért kell egyáltalán idegen
nyelvet tanulnunk? Hasonló gondolatkkal küszködve vágtam fölhöz a tollamat,
reményvesztetten feladva a küzdelmet.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Fogtam az
iPodomat, majd leheveredtem az ágyra zenét hallgatni és sikerült is belealudnom
a dallamokba.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A telefonom
csörgésére ébredtem. A kijelzőn Liz neve villogott, úgyhogy gyorsan felvettem.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Szia, Liz.
- szóltam bele, kicsit nyomott hangon, félálomban.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Kim! Végre
felvetted! Már vagy ezerszer hívtalak! - hadarta a barátnőm. - Gyere le gyorsan
a pályára! Ezt látnod kell! A fiúk fociznak a sportiskolások ellen és hatalmas
fölénnyel vezetnek, és nem találod ki kivel az élen!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Gondolom
Damiannal? - kérdeztem és úgy tűnt még nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy
kiugorjak a bőrömből örömömben.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Pontosan!
Na, ki kell jönnöd!</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Rendben. -
sóhajtottam és feltápászkodtam az ágyamról.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Juhééé! - kiabált
a telefonba Liz, olyan hangosan, hogy el kellett tartanom a telefont a
fülemtől. - Csak siess, mert most van vége az első félidőnek! Jó lenne, ha ideérnél
a második kezdetére.</span></span></span></span></div>
<span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">
</span></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #fff2cc;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">- Jah…
Rendben. - sóhajtottam fel és halványlila gőzöm sem volt arról, hogy hogy a
frászkarikába fogok eljutni negyedóra alatt a város másik végére.</span></span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>Kathy F.http://www.blogger.com/profile/11605739514826961705noreply@blogger.com2